Zsófikám

Szokás szerint megint elaludtam a TV-t nézve. Ilyenkor rendszerint ugyan abban a pózban kelek reggel. Most más volt, kellemes ébredés, a fütykösömet simogatja valaki. Homályos az agyam és a szemem egyaránt, de rá kell döbbennem, hogy aki a szerszámomat birizgálja az Zsófi a lányom. A gondolataim cikáznak:
– A lányom intim dolgot művel velem, miközben azt hiszi, alszom. Még nem jött rá, hogy ébren vagyok. Ha felkelek, mit mondok, teszek? Tudtam, hogy gondok lesznek majd a lánnyal, ha megnő, de erre nem vagyok felkészülve. Kezdjem magyarázni, mit illik, mit nem, förmedjek rá? Most nem kelek fel, játszom az alvót, csak abba hagyja és elfelejtjük az egészet, végül is ez csak természetes kíváncsiság.
A szemem behunyva vártam, hogy Zsófi megunja a játékot, de finom keze nem hagyta békén a új játékszerét. A problémám nőt, azzal hogy a boxer-alsómból kikandikáló szerszámom egyre inkább bekeményedet. Nem gondolom hogy lennék, de az ösztön úrrá lett az akaratomon. Próbálkoztam a matekos módszerrel, de dolog izgalmasabb volt annál, hogy hatott volna. Döntöttem, úgy mozdultam, hogy ne tudja folytatni a dolgot, mielőtt késő lenne... Nem is hoztam szóba a dolgot később sem.
Délután kérdéseket tett fel nekem Zsófikám:
– Apa van barátnőd?
– Nincs.
– Mióta nincs?
– Mióta anyád elment.
– Az már rég volt.
– Rég.
– És nem hiányzik egy nő?
– De, de itt vagy nekem te.
– Ugyan apa, tudod mire gondolok!
– Na jó tényleg hiányzik, de egy nővel való kapcsolat sok időt, energiát és pénzt emészt fel. Nem akarok nőket felhozni ide, de elmászkálni sem akarok, mert nem szeretnélek hanyagolni, aggódni érted. Pár év múlva te úgyis lelépsz egy pasival, majd ráérek akkor nőzni...
Igaza van a lányomnak, tényleg be kéne nőznöm, mert egyfolytában azon járt az eszem, milyen jó is volt, amit csinált akkor éjszaka.
Pénteken terülj-terülj asztalkám fogadott. Zsófi korán érő típus volt, egészen kis korától komolyan segített a háztartásban minden kényszerérzet nélkül. Jó tanuló volt és mindig sportolt is. A munkához komoly volt a hozzáállása, mégis tündéri vidám lány volt.
– Megjöttél? – hallottam a konyha felől – kézmosás és tessék asztalhoz ülni!