Forró rabság 2. részlet

Néhány éve szépségversenyen is indultam és még most is formás vagyok nagy mellekkel, állandóan éhes tüzes puncival.
Életem néhány kalandját osztom meg veletek. Rólam több mindent a történeteim közbe fognak kiderülni. Az első telefonszex egy limuzin hátuljában. Mielőtt bele kezdenék a mesélésbe a vibrimet a nedvedző puncikámba teszem, hogy visszaemlékezés közben többszörösen elélvezzek. e

Lerúgom a cipőmet, aztán hátrahajtom a fejem, és behunyom a szemem. Örülök, hogy a limó ilyen puhán halad az úton, mert már így is épp eléggé forog velem a világ.
A ötlete, amelyet eredetileg jónak tartottam, most elég nagy szamárságnak tűnik.
Éppen kezdek elbólintani, amikor fölzavar a telefonom. Felkapom a fejemet, előkotrom a retikülömből. Ismeretlen a szám, de mivel csak Jamie-nek és Carlnak adtam meg a kaliforniai számomat, statisztikusi diploma nélkül is kitalálhatom, hogy vagy valamelyikük hív, vagy egy ügynök.
Jamie-re számítva szólok bele, mert Carl biztosan nem hív most, amikor azt hiszi, hogy Stark kettesben akar lenni velem.
– vagyok! – mondom. Ha egy ügynök az, akkor úgy kell neki.
– Nem csodálkozom – feleli egy ismerős hang, amely nem a lakótársamé. – Mintha javasoltam volna, hogy vegyen vissza.
– Mr. Stark! Hogy szerezte meg ezt a számot? – Túl gyorsan támaszkodom fel az ülésen.
– Hallani akartam a hangját. – Az ő hangja mély, érzéki, és mindannak dacára, amit mondtam magamnak, úgy fon körül, mint a folyékony tűz.
– Ó.
– És szeretném ismét látni magát.
kell magamat, hogy lélegezzem.
– Látni fog – mondom kimérten, mert ezt az egészet csírájában kell elfojtani. – Ott leszek holnap a prezentáción.
– Alig várom. Talán bölcsebb lett volna odáig halasztanom magával a beszélgetést. De a gondolatnak, hogy maga ellazulva, spiccesen dől hátra a limuzinom bőrülésén... nos, ennek a képnek egyszerűen nem bírtam ellenállni.
Kavarog a fejem. Mi történt azzal az emberrel, aki olyan flegmán bepakolt ennek a kocsinak a hátsó ülésére?
– Újból látni akarom magát – ismétli, ezúttal erélyesebben. Még csak nem is tettetem, hogy nem értem. Nem üzletről beszél.
– Maga mindig megkapja, amit akar?
– Meg – válaszolja egyszerűen. – Főleg, ha kölcsönös a vágy.
– Nem az – hazudom.
– Valóban? – Hallom a hangján az érdeklődést. Neki ez vadászat, és én vagyok a zsákmány. A gondolattól begurulok, és ezért hálás