Vámpírkeringő 3. rész - Felrúgott egyességek

Még aznap este:
Primrose felegyenesedett és körbepillantott. Támadójának hatalmas nyomai a fák közé vezettek. Dübörgő léptei még mindig visszhangzottak a fülében. Majd a távolban vonyítva kezdte ugatni a holdat.
Primrose a vállát érintő kéztől halálra rémült, megperdült, de úrnőjét látva nyugalom áradt szét a testében.
– Nyugodj meg. Már elment. – Levina átölelte tanítványát és haraggal a szívében pillantott fel az ezüstös holdfényre, tudván, hogy ellensége is éppen azt kémleli.
– Mi volt az? – Primrose szorosan ölelte Levinát és sírni kezdett. A sokk most engedett ki és a lány elvesztette az érzelmei fölött az irányítást.
– Egy . Nem csak mi vámpírok létezünk ebben a világban. Számtalan lény lakozik még az éjszakai árnyai között, mi több van, amelyik nem is ölt álcát magára. De az emberek képtelenek látni őket. Olyan törékenyek. De te nem lehetsz az! – felemelte Primrose arcát és mélyen a szemébe nézett. A lány szemeiből vörös vér csorgott könnyek helyett. Levina szemeiben sárga démoni fény gyulladt. – Nem lehetsz az! – ismételte és Primrose nem tudott még csak pislantani sem. Úrnője tekintetének rabjává vált. Az arcán legördülő vércsíkokat felitta szomjazó vámpír bőre és Levina tekintetétől ismét béke költözött a lelkébe.
– Aeschylossal mi történt?
– Meghalt. De ne bánkódj miatta.
– Hol voltál?
– Az árnyékok elrejtettek a szemei elől. Neked is meg kell tanulnod egyé válni a sötétséggel, különben ezek a fenevadak széttépnek.
– Miért nem ölt meg?
– Talán ő is csak egy éretlen kölyök volt, mint te magad. Csak a kéjvágy hajtotta, mocskos állati ösztönei. Hidd el segítettem volna, ha tudok, de egy megvadult korcs, mint ez egy tucat vámpírral is képes végezni.
– Honnan tudta, hogy a kocsiban vagyunk? – Levina közben elindult az út felé, amiről lefordultak.
– Ezeknek a félelmetesen jó a szaglásuk, vaksötétben is megtalálnak. Valószínűleg erre portyázott. – Primrose úgy érezte túl sok minden történik körülötte egyszerre. Szinte beleszédült az események ilyen gyors pergésébe. Levina kiállt az út mellé és stoppolni kezdett. – Te inkább maradj a fák között, majd kerítünk valami ruhát! – Primrose csak ekkor vette észre, hogy anyaszült meztelen. A sár bemocskolta finom bőrét, de sebei egytől-egyig, nyom nélkül beforrtak. Vér sem maradt utánuk.