Egy pamut bugyi kalandjai

1. Félpillantások

Félpillantásokból megértettük egymást, de én nem voltam biztos benne, hogy Lili is arra gondol, amire én. Szemei azonban sokat mondóan villantak rám. Elektromos ütése volt ezeknek a szemeknek, s úgy véltem, pontosan arra gondol, amire én. Peckes, királyi tartásával végigment az asztalok mellett, lábait úgy emelte, mint a táncosnő egy titokzatos darabban, s fejét is olyasképpen hordta. Szemei barna tűzben égtek. Egész tartása olyan volt, mint a nemes vadnak. Az ő esetében ezt a közhelynek is gondolható képet valóságnak kell venni. Szokás szerint élmény volt a mozgása, esztétikai élmény, táncélmény és persze erotikus élmény.
Kilenc évet éltem ennek az élménynek a sugárzásában, naponta megcsodálva királynői allűrjeit, melyekkel természetesen teljesen tudattalanul bűvölte el környezetében a férfiakat. Kortalan szépség volt, egyik fia sem az ő vonásait viselte, férjével jól éltek, láthatólag szerette a férjét, bár gyakran dühös volt rá, és Lili akaratos természetével nehezen bocsátotta meg a férjének kisebb fokozatú botlásait, bár hogy milyeneket botlik és mekkorákat, azt csak ő tudta igazán, mi soha nem értesültünk róla. Azonban tény, hogy István gyakran hetekre eltűnik ma is az ország legkülönbözőbb vidékein, mert olyan a munkája. Csak gondoltuk( mi, a munkatársak) hogy István ilyenkor hűtlenkedik egyet – egyet, de ez Lilit soha nem érintette láthatólag, és soha senki nem is próbált hozzá közeledni, annyira kemény egyénisége volt. Soha nem jutott volna eszembe, hogy kikezdjek vele, Lili egyszerűen nem az a fajta. Hosszú vétek alatt megkedveltem, ámbár fölöttébb goromba tudott lenni bárkivel, kíméletlen az olyan gyengeségekkel szemben, amelyek őt érintik. Kifejezetten szép, vagy inkább érdekes arca volt. Ha valakit kedvelt, megszépült az arca, ha haragudott, szinte csúnyává vált. A mosolyától el lehetett olvadni. Soha se úgy mosolygott, mint nő.
Mintha érezte volna, hogy ez visszaélés a nőiséggel. A mosolya emberi volt, szép, kedves és hihetetlen. Az ember el se hitte, hogy ezt a mosolyt ő érdemelte ki. Kedves kis macska arca bizonyos csiszolatlansággal párosult. Vad volt, és gyakran igazságtalan. Az igazsághoz amúgy sem sok érzéke volt, bár időnként beletrafált.