Az én történetem 1. rész

Az én történetem 10 éve kezdődött egy októberi hétvégén, mikor szüleim a munkájuk miatt ismét magamra hagytak. Akkor én 18 évesen egy vidéki város gimnáziumának a végzős tanulója voltam. Önbizalom hiányban szenvedtem a fölösleges 2 – 3 kiló súlytöbbletem kisebbségi érzést okozott. A barátnőim szerint egy szuper klassz csaj vagyok az anyukámtól örökölt már 90 – es kemény labda melleim miatt. Állítólag a fiúk szeme is mindig a melleimen táncolnak, de ezek a tények nem tudtak megnyugtatni. A fiúkat a smárolásnál, esetleg ruhán keresztüli pettingnél tovább soha nem engedem, így minden kapcsolatom gyorsan megszakadt. A barátnőim előtt büszke voltam a szüzességemre, ezt a fiúknak titkoltam, de a híre gyorsan terjedt ezért egyre kapósabb lettem volna, de sajnos akkori érzésem szerint csak ezért.
Azon a nevezetes péntek délután is pont egy ilyen szakítás miatt sajnáltam magamat, zokogtam az ágyamra borulva és annyira belefeledkeztem bánatomban, hogy nem vettem észre mikor a bátyám ki akkor 20 éves egyetemista volt Pesten, hazajött, de még azt sem mikor a szobámba bejött. Kedvesen megsimogatta a hátam és megkérdezte:
– Kicsi hugicám mi történt? Miért itatod az egereket?
Összerezdülve, majd felugorva köszönést rebegtem.
– Sziaaa Zssssoltt!
– Tündi mi történt, hogy ennyire magad alatt vagy?
– Semmi semmi. – hebegtem.
– Aki ennyire kiakad mint most te annak csak fiú gondjai lehetnek! Segíteni nem valószínű, hogy tudok, de talán ha kibeszéled magadból már az is segíteni fog a kis lelkednek. – miután kimondta ezeket a mondatokat választ sem várva magához ölelt és egy nagy puszit nyomott a fejemre.
– Ari vagy Zsolti, csak erről a témáról pont Veled beszélni olyan ciki, de kösz azt, hogy lehetőséget adtál, majd lehet egyszer élek vele. – Szipogtam nagy nehezen a reszketésemtől.
– Nem hugicám ezt most kibeszéled magadból, tudod egy kuka vagyok amúgy is az ilyen témák meg belém temetődnek.
Nagy volt a kísértés. Mert nagyon jól estek a szavai, de ezt nem mutattam ki neki, hanem csak az orrom alatt hebegtem.
– Ha még úgy gondolnám is, hogy megosztom veled a gondolataimat akkor is Téged vár Zsóka, hisz már egy hete nem találkoztatok!
– Te hülye kis csajszi, hát elfelejtetted, hogy a kedvesem ezen a hétvégén az egyetemen maradt! Tehát...???
– Áhhhh ne, hagyjál feldolgozom magamba a dolgot. Meglásd estére semmi bajom nem lesz.