A piros hátsó vágya 1. fejezet

1. HAJNALI ÖNKIELÉGÍTÉS

Arra ébredtem fel, hogy odakint az utcán távoli dudaszó harsan. Gépkocsimotorok zúgtak türelmetlen bőgéssel, majd fokozatosan újra csend lett, ahogy a járművek elhajtottak a ház előtt. Álmosan fordítottam a fejem jobbra, az ágy melletti kisszekrényen ketyegő ébresztőóra irányába. Máris itt a hajnal?
Kinyitottam a szemem, de a szobában teljes volt a sötétség. Ha közeledne a napkelte, az ablakon már beszivárgott volna annyi fény, hogy legalább az óra számlapját láthassam. De semmit sem tudtam kivenni a sűrű homályban.
A francba! Megint felébredtem! Enyhén morcosan vettem tudomásul, hogy a kinti zajok ismét félbeszakították megérdemelt pihenésemet. Régebben jobban bírtam a város természetes hangjait, a gépkocsizajt, dudálást, kazánzúgást, ajtócsapódást, kopácsolást és a csövekben futó víz zubogását. De az utóbbi hónapokban bizony gyakran megesett velem, hogy csak feküdtem az éj közepén a vékony nyári takaróm alatt és a fejemben egymást kergették a zagyva gondolatok.
Nem szedek altatót, ami kiüti az embert egész éjszakára, mert igyekszem mellőzni életemből a gyógyszereket. Annyi mindenfélét mondanak mostanában a káros mellékhatásokról, hogy szerintem okosabb semmit sem szedni. Az egészséges életet fiatalon érdemes megszokni, amíg még van mire vigyázni. Általában egy pohár víz és némi nyújtózkodás az ágyban segíteni szokott visszamerülnöm az álmok sejtelmes világába. Illetve, mostanában inkább máshogy segítek a bajomon. Észrevettem ugyanis, hogy többnyire a szexuális kielégületlenség miatt nem tudok békésen elaludni.
Forr a vérem az erotikus emlékfoszlányoktól, pajzán gondolatoktól, s ezektől nem könnyű megszabadulni. Lassan egy éve lesz, hogy nincs állandó partnerem, és a rendszeres testi érintkezés hiánya nyugtalanná teszi az éjszakáimat. Nappal még egyelőre bírom, mert bőven van munkám, de ilyenkor, egyedül a lakásom falai közt folyton megrohan a magány nyomasztó érzése.
Ezen úgy szoktam segíteni, hogy az ellazulás érdekében magamhoz nyúlok – a vékony selyem hálóingem alá – és megadom magamnak mindazt a gyönyört, amit egy férfitól kellene megkapnom nap mint nap. Az önkielégítésben ugyanis épp az a legjobb, hogy így mindig eljutok a csúcsra.
Pár percig csak feküdtem, lehunyt szemmel fülelve az éjszakai csöndre, majd úgy döntöttem, ezúttal is kézbe veszem a dolgokat. Utána általában könnyen vissza tudok aludni az pillanatáig.