Főiskolás lányok 12. rész - Vékony falak

Lorelei egy igazi démonnak bizonyult. Mielőtt elaludtunk volna, még egyszer felállította a farkam, én meg beleélveztem a puncijába. Teljesen kimerültem, még egy menetet már nem bírtam volna. Legalábbis azt hittem!

Éjjel felébredtem, ki kellett mennem a vécére. Lorelei mélyen, mosolyogva aludt, a lába széttárva nyúlt el a lepedőn, mintha csak friss kalandjait ünnepelné álmában. Megcsókoltam a homlokát, és kimásztam az ágyból.

A vécébe egy kis folyosó vezetett. Kerestem a nadrágomat, de a sötétben nem találtam. Kinyitottam az ajtót, és kinéztem. Nem volt kint senki. Úgy hajnali négy lehetett, a lakás koromsötét volt. Meztelenül léptem ki a folyosóra, és a vécébe mentem. Becsuktam magam mögött az ajtót, de nem zártam be.

Amikor elintéztem a dolgomat, amit kellett, a mosdókagylóhoz léptem, és megmostam az arcomat. Nem hallottam semmit, de mire felegyenesedtem, Kristy állt mögöttem. Felnyögtem, a lélegzetem is elállt.

Egy olyan krémszínű bugyi és hozzáillő felső volt rajta, amilyet tegnap a nappalijukban láttam száradni. Mellei hívogatóan feszültek a vékony ruha alatt. Ilyen szép melleket még soha nem láttam. És Kristy puncija is átlátszott finoman a bugyi anyagán.

– Na mi van – mosolygott Kristy –, tartasz egy kis szünetet?

Ugyanúgy nézett rám, mint amikor először találkoztunk, de ezúttal sokkal nyilvánvalóbb volt, hogy mit is néz. Alaposan végigmért tetőtől talpig. Eszembe jutott, hogy meztelen vagyok, és a farkam kezdett keményedni. Felemeltem egy törölközőt az egyik polcról.

– Hagyd csak – mondta Kristy, és mosolyogva elémlépett. A csuklómra tette a kezét, és elvette a törölközőt. Nagyon közel állt előttem, hosszú körmei a kézfejemhez értek. Úgy döntöttem, nem takarom el magam. A mellbimbói keménynek látszottak.

– Szóval végülis elvetted Lorelei szüzességét, mi? – kérdezte a lány. – Milyen volt?

– Miért kérdezed? – vigyorogtam.

– Hát tudod, szemmel kell tartanom a szobatársamat... És talán a nemi életét is...

– Tényleg? – kérdeztem. A lány másik keze lassan a farkam felé mozdult.

– Tényleg. Nem mintha leselkednék. De mindent hallottam.

– Mindent?

Kristy keze a farkam körül matatott.

– Lorelei nem tudja, milyen a falak ebben a házban. Ráadásul a mi szobánk között csak egy álfal van. És véletlenül ott az a kis lyuk, amin átláthatok a szobájába... Ti meg aztán jó kis műsort adtatok le.