Ahogy elkezdődött

Fülledt augusztusi nap volt. A meleg estére sem csökkent, csak kóvályogtunk a lakásban. A gyerekek a TV – t nézték, nekünk ehhez sem volt kedvünk.
Feleségem, Éva egyszer csak megszólalt.
– Menjünk el valahova, nem lehet a lakásban kibírni ezt a meleget.
Egyetértettem vele. Gyorsan lezuhanyoztunk, felöltöztünk. Mindketten könnyű kis nyári ruhát vettünk fel. Éva a zöld virágmintás ruhája alá, amely olyan csodálatosan kiemeli az amúgy is remek alakját, csak egy kis bugyit vett. A gyerekeknek megmondtuk, hogy később jövünk feküdjenek le.
A folyóparti sétányon lévő zenés presszóba mentünk. Kértünk egy , és hallgattuk a zenét. Csak páran voltunk, a félhomályos helyiségben. Egy – két pár ült a közelünkben, a bárpultnál két kurva várta, hogy fuvara legyen.
Nem sok sikerre, mert magányos férfit nem láttam. Egyszer csak a pincér egy üveg hozott. Kérdőn néztünk rá, ő szó nélkül mutatott az egyik asztal felé. A félhomályban egy férfi alakja látszott, intettem neki, hogy jöjjön ide hozzánk.
Elindult. Mikor már csak pár lépésre volt vettük észre, hogy barátunk nem más mint Józsi a család régi barátja. Megköszöntük az italt. Kérdésünkre elmondta, hogy egyedül van fel akart csípni valakit. Mikor minket meglátott elállt ettől.
Ez számunkra a érthető volt, mert tudtuk, hogy Józsinak nagyon tetszik a feleségem. Mikor néha – néha feljött hozzánk szemével szinte levetkőztette a könnyű kis otthonkában lévő Évát. Ha tehette "véletlenül" hozzáért a combjához, megsimogatta a haját. Mikor a vendégség végén elbúcsúzott a búcsúpuszit a szájra adta, keze miközben fogta Éva kezét hozzáért a melléhez. Én ezeket látva többször javasoltam Évának egy hármas partit. Ő erről hallani sem akart, mindig monogám volt.
Józsi odaült az asztalunkhoz, a pincér neki is hozott poharat. Ittunk a a találkozás örömére. Hamar elfogyott, kértem még egy üveggel.
Józsi formába lendült. Egymás után mesélte a vicceket. Nagyokat röhögtünk. A feleségem hasát fogta a nevetéstől. Mikor előrehajolt a ruhája mellénél előrebukott, a mellbimbójáig be lehetett látni. Józsi szeme oda – oda tévedt és elidőzött a gyönyörű halmokon.
Egyszer csak felugrott, és megkérdezte
– Attila, elvihetem a feleséged táncolni? Jössz Éva?
– Menjetek – feleltem.