Naplemente

Már órák óta lent ült barátnőivel a tengerparton. Élvezte a napsütést, a tenger zaját, a lányok fecsegését. A fürdést általában kihagyta. Jobban szerette csak nézni a többieket. Aznap éppen egy számára kedves könyvet olvasgatott. Barátnői kártyáztak. Nem messze tőlük egy fiúcsapat ült. Gyakran emelte fel a tekintetét a könyvből és tévedt el a fiúk felé. Ők éppen egymást dobálták homokkal. Egyikük nem vett részt a játékban. Csak mosolyogva nézte társait. A lány teljesen belefeledkezett. Nézte izmos felsőtestét, barna bőrét. Világító kék szemeit, melyek állandóan mosolyogtak és melegséget árasztottak. Képzeletében rögtön előbújt az ördög, hogy mit tudnának egymással csinálni, ha kettesben maradnának. Ebbe a gondolatba nagyon belepirult, ezért gyorsan visszahajtotta a fejét. Éppen ezért nem vette észre, hogy közben a fiú húzta a legrövidebbet, ugyanis társai közös erővel jól megdobálták homokkal A fiú nem esett kétségbe, besétált a vízbe és lemosta magát, majd visszaült a törölközőjére. A lány ismét rápillantott. A lélegzete is elállt a látványtól. Aztán észrevette, hogy a fiú őt nézi. Ekkor megint elkapta a tekintetét.

Most azonban barátnői úgy döntöttek, megunták a kártyázást és fürödni indultak. Persze nélküle nem akartak menni, ezért együttes erővel beráncigálták. Nagy nehezen sikerült visszamenekülnie. Mikor kiért, hajából kicsavarta a vizet, ami végig csordult libabőrös testén. Sokat sejtető fehér bikinije rátapadt vékony testére. Leült, a könyökére támaszkodott és csukott szemmel élvezete, ahogy a Nap szárítja a bőrét. Egyszercsak árnyék takarta el előle a melengető sugarakat. Felpillantott és meglátta a fiút.
– Szia! – köszöntötte a fiú.
– Szia!
– Nem zavarlak?
A lány nemlegesen megrázta a fejét, de válaszolni már nem tudott, mert barátnői szaladtak ki a vízből és a labdát elkapva húzták röplabdázni. A lány bocsátnat kérően fordult hátra többször is.