Ó, azok a mellek...! 4. rész

A szomszéd szobából figyeltem, ahogy Ellen néni félmeztelenül áll a szekrény előtt.

"Rám loccsantottad a vizet? " szegezte a kérdést Ellen néni saját tükörképének, azon a lélegzetelállítóan izgató hangján. "Át kell miattad vennem az ingem, te rosszaság, Tom. "

Semmi kétség, ez én vagyok.

Megrándult a farkam, emlékeztetve a pár perce tartó merevedésemre, és felháborodásában, amiért meg merem tagadni tőle az azonnali megkönnyebbülést. Ötletnek nem volt utolsó, lejjebb is toltam kissé a nadrágom, éppen mikor Ellen néninek is hasonló gondolata támadt a másik szobában. Ujjaim körbefogták a makkot, miközben ő lassan megszabadult az egyik, majd a másik nadrágszárától. A réseken át láttam, hogy ehhez a művelethez előrehajol, feltárva ezzel fehér bugyiját. A látvány akkor lett volna meglepetés, ha a bugyi amolyan 'mindent megmutató', szexis forma lett volna. Mindazonáltal be kell vallanom, határozottam élveztem a két boszorkányos ikerpár feltűnését kéjvágyó szemeim előtt. Lám, ártatlan a céda, és az aggszűz szajhálkodik.

Sajnos a bugyi levételére már nem került sor. Bár megcirógatta magát lent, meg-megrázkódva olykor, mintha egy hűvös fuvallat suhant volna át a szobán.

Tehát így álltunk: a néném utánam vágyakozott a szobájában, én meg őutána a sajátomban. Az volt csak a kérdés, ha most átsétálok az övébe, melyik álmom teljesül be: a rémséges, vagy a fenséges? Egy petákot sem tettem volna a másodikra. Emlékeimben még élt egy talk-show, melyből az derült ki számomra, hogy bár nagyon sok nő fantáziál arról, hogy megerőszakolják, a millióból egy sem akarja, hogy ez VALÓBAN megessen vele. Valószínűleg ilyen volt az én Ellen néném esete is: vágyakozom a jóképű unokaöcsém után, de sohasem engedném, hogy hozzám érjen.

Talán egy próba kideríthetné... Csakhogy ehhez újra frissen kell cselekednem, mielőtt a logika úrrá lesz bárki elméjén is. Egy elfojtott nyögés kíséretében bekényszerítettem megnyúlt dákóm a sortomba, aztán felhúztam azt is. Visszaóvakodtam a folyosóra, majd a konyhába. Itt aztán elkiáltottam magam, "Ellen néni, gyorsan lezuhanyozok! "
Kis idő múlva az ajtó mögül tompán érkezett a válasz, "Rendben. "