Kriszta, Orsi és Én 1. rész

Főiskoláról hazafelé menet mikor tehetem, mindig megállok volt középiskolámnál, találkozni a volt haverokkal, akik alattam jártak. Mindig az iskola előtti parkban vártam, míg vége az utolsó órájuknak, közben, míg várakoztam, elbeszélgettem az iskola dolgozóival és régi tanáraimmal, akik sokkal szimpatikusabbak voltak, mint régen...

Vége az utolsó óráknak, kiözönlik a sok ismerős arc az iskolából. Akiket ismerek mind odagyűlnek az autóm köré, mert fel szoktam ajánlani, hogy egy-két embert hazadobok, ha már úgyis arra megyek. Telt az idő, már késő délután lett, és már csak a keménymag maradt ott
velem, akik mindenféleképpen autóval akartak hazajutni (6 – 8 ember). Mert volt több diák, aki vonattal jártak be a sulihoz, köztük voltam, én is még anno és tudtam milyen sz*r. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy nem mindenki fér be az én 3 ajtós kisautómba.

Jeleztem a csapatnak, hogy lassan indulok, döntsék el, ki jön velem (én nem akartam válogatni, mert az azért mégsem illik barátok között ). A 'vita' hamar eldőlt, mert Orsi rosszul érezte magát, és Kriszta a barátnője nem hagyta, hogy félkómás barátnője egyedül utazzon több férfival, ezért ő is jönni akart. Mivel már Orsi alig tudott járni, javasoltam, hogy fektessük őt a hátsó ülésre, és Kriszta üljön elöl. Ezzel az autó meg is telt. Gondoltam magamban ez a legjobb párosítás, akiket hazavihetek. Két nálam egy évvel fiatalabb 18 éves végzős gimnazista. Ráadásul mindkettőjűknek iszonyatosan jó teste van, mivel rendszeresen táncolnak versenyszerűen egy csapatban.

Az iskolát elhagyva pár kilométer – el, egyszer csak Orsi felpattant a hátsó ülésen, mint akinek baj sincs. Meglepődve szóltam hátra.
– Hát te, de gyorsan meggyógyultál!
Erre a lányok hangos nevetésbe kezdtek. A nagy nevetgélés közben a hátsó ülésen Orsi előredőlt és elkezdett Krisztának sugdosni valamit, utána előreszólt nekem
– Nem volt nekem semmi bajom csak autókázni akartunk Krisztával és nem kellett ide akkora tömeg hogy nyomorogjunk a hátsó ülésen, ezért találtuk ki ezt a kis rosszul vagyok dolgot.
Ekkor elkezdtem el én is nevetni, hogy milyen kis rafináltak ezek a lányok.

Nyár lévén az autóban pokoli meleg volt, persze az én régi verdámban még nem volt légkondi. De nem szegte kedvem sőt, kezdtem örülni a forróságnak, mivel a lányok is lengén voltak öltözve meg én is. Ettől függetlenül a lányok nem zavartatták magukat, és még egy kicsit könnyítettek ruházatukon.