Páternoszter 2. fejezet - Játszadozások - 10-16. rész

– 10 -

– Magammal vinnék egy diktafont, ha nem bánnád. – nyitott rám Zsófi a stúdióban, egy áprilisi nap nagyszünetében.
– Csak tessék! – néztem felé a keverőpult felett. – Mire kell?
– Valami érdekesre akadtam. – felelte.
Másnap reggel izgatottan nyújtotta át a kazettát. – Hallgasd meg!
Szünetben beballagtam a stúdióba, és belöktem a kazettát az egyik lejátszóba. Valóban érdekes anyag volt. Egy mutáláson épp, hogy túlesett hang biztatgatta a Zsófit, hogy vegye el bátran a próba adagot, nem kell fizetnie érte. A későbbi tablettákat is jutányos áron fogja kapni, ha további fogyasztókat szervez be a láncba.
Zsófi kipirult arccal állt felettem, és izgatottan várta, hogy mit szólok az anyaghoz.
– Ez csakugyan bomba, – mondtam, – de amikor robban, minket is elsodorhat. Elsősorban téged. Ezek a fiúk, nem viccelnek.
– Nagyon utálom őket. – jelentette ki a lány. – A kábszer árusok számomra a legförtelmesebb népek közé tartoznak.
– Hol tettél szert erre a kiváló társaságra? – érdeklődtem.
– Hazafelé menet csapódott mellém ez a srác. Úgy tettem, mint aki hajlik a kipróbálására, de még habozik. Holnap megint meg fogja próbálni.
Aggódtam. Csakugyan veszélyesnek tartottam a dolgot, és nekünk nem feladatunk a rendőrség munkáját végezni, erre vannak ott ők.
– Félsz tőlük? – nézett rám szúrósan Zsófi.
– Igen, – ismertem be őszintén. – de téged is féltelek, mert téged fognak hibáztatni, és besúgónak tartani.
Ezen elgondolkodott egy kicsit, de hamar döntésre jutott. – Nem bánom. Vállalom a kockázatot, ha lebuktathatom őket.
Most rajtam volt a töprengésben a sor. – Megveszekedett csaj vagy te. – nyögtem ki végre. – Nem engedem, hogy egyedül vállalj ekkora kockázatot, teszek pár óvintézkedést.
Zsebrevágtam a kazettát, és mentem vissza órára.
Délután, megtettem a szükséges lépéseket.

A következő napon együtt indultunk hazafelé az iskolából.
– Mondd azt, hogy én vagyok az első, aki majd kipróbálja a szert! – tanácsoltam, és táskámat hanyagul lóbálva, baktattam a barátnőm mellett. Zsófi hajában, a hajpántra tekerve most is ott volt a parányi mikrofon, és a zsinór vége, a dzsekije zsebében lévő bekapcsolt magnóhoz volt csatlakoztatva.
Nem kellett sokat mennünk, máris mellénk vágódott az ismerős hangú fickó. Észrevettem, hogy a távolból ketten figyelik. Igyekeztem emlékezetembe vésni a két testőr ábrázatát, akik közül az egyik, ismerősnek tűnt.