Elmesélem
Minden egyetlen napon kezdődött, április 17-én, kedden. Jól emlékszem arra a napra. Reggel egy egyszerű farmernadrágot húztam magamra, és a kedvenc barna pólómat, mindehhez felvettem a barna gyöngysoromat és egy virágos karkötőt is akasztottam a karomra. Semmilyen érzés nem kavargott bennem. Nem éreztem, hogy szebb vagy csúnyább lennék, mint bármelyik másik napon. Majd felöltöztem, feltűztem a majdnem derekamig érő, sűrű, barna hajamat egy csattal, mely alól néhány szál kikandikált. Megmosakodtam, belenéztem a tükörbe és közben azt gondoltam: "Pont, mint tegnap, mintha semmit nem változtam volna. " Visszavonultam a szobámba elővettem a sminkkészletemet és egy vékony réteg, szám színéhez hasonló színű szájfényt vittem fel az ajkaimra, és egy kis világosbarna szemhéjfestéket tettem fel. Nem maradt más csak a fésülködés és a frizura kiválasztása. Ezzel sem bajlódtam sokat. Egyszerűen átfésültem sörényemet, majd egy hajgumival összefogtam.
Úgy indultam el az iskolába, mintha egy átlagos nap lenne. Ugyan úgy órák, szünetek és aztán irány haza. Hazaérve lebatyuztam a folyosón, levettem a cipőmet és a vékony kabátomat felakasztottam a fogasra. Belenéztem a folyosó falán álló nagy tükörbe és egy mosollyal nyugtáztam, hogy még mindig a régi vagyok. Amikor már elvégeztem minden szokásos teendőmet, leültem a számítógép elé. Felléptem msn-re. Ismerőseim közül mindössze hatan voltak fent. Pár másodperc elteltével felugrott egy ablak és egy üzenet Balázstól: Szia aranyos!
Nos, igen! Ez kapcsolatunk minden alapja, ez a nap, és ez a köszönés, és a köszönést követő hosszas beszélgetés. Megdumáltuk, hogy találkozni kellene. De hát, mikor? Nekem a holnap és csütörtök és a péntek sem jó. Szombaton nagy valószínűség szerint elutazunk így az is kizárva és ezzel kiüthetjük a vasárnapot is. Nem maradt más, mint a mai nap. Mondtam neki, hogy ezen a héten nekem csak a mai nap lenne megoldható. Erre azt felelte, hogy semmi gond, neki a mai nap tökéletes lenne.
"Jól van, akkor... – gondoltam magamban. – Álljunk neki a dolgoknak. "
Megbeszéltünk egy időpontot és egy pontos helyet. Nálam meg kezdődött a rohanás. Hajmosás, ruhaválasztás, enyhe smink (akárcsak reggel) és a megbeszélt hely célbavétele.
Úgy indultam el az iskolába, mintha egy átlagos nap lenne. Ugyan úgy órák, szünetek és aztán irány haza. Hazaérve lebatyuztam a folyosón, levettem a cipőmet és a vékony kabátomat felakasztottam a fogasra. Belenéztem a folyosó falán álló nagy tükörbe és egy mosollyal nyugtáztam, hogy még mindig a régi vagyok. Amikor már elvégeztem minden szokásos teendőmet, leültem a számítógép elé. Felléptem msn-re. Ismerőseim közül mindössze hatan voltak fent. Pár másodperc elteltével felugrott egy ablak és egy üzenet Balázstól: Szia aranyos!
Nos, igen! Ez kapcsolatunk minden alapja, ez a nap, és ez a köszönés, és a köszönést követő hosszas beszélgetés. Megdumáltuk, hogy találkozni kellene. De hát, mikor? Nekem a holnap és csütörtök és a péntek sem jó. Szombaton nagy valószínűség szerint elutazunk így az is kizárva és ezzel kiüthetjük a vasárnapot is. Nem maradt más, mint a mai nap. Mondtam neki, hogy ezen a héten nekem csak a mai nap lenne megoldható. Erre azt felelte, hogy semmi gond, neki a mai nap tökéletes lenne.
"Jól van, akkor... – gondoltam magamban. – Álljunk neki a dolgoknak. "
Megbeszéltünk egy időpontot és egy pontos helyet. Nálam meg kezdődött a rohanás. Hajmosás, ruhaválasztás, enyhe smink (akárcsak reggel) és a megbeszélt hely célbavétele.
Ez csak a történet kezdete, még 6 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Persze a cselekmény nagyon is romantikus hangulatot próbál behozni, de a kivitelezés nem sikerült olyan jól.