A "Négyes" Vakáció 3. rész

Arra ébredtem, hogy valaki simogat. Semmi kedvem nem volt kinyitni a szemem, mégis erőt vettem magamon. Timi térdelt mellettem, és selymes tenyerével mindenfelé becézgette a testem. Rámosolyogtam, de muszáj volt behunynom a szemem, bántott a fény. Azt nem láttam van-e más is a szobában, de örültem volna, ha igen. Feleségem egyre többet időzött a farkamon és kemény szerszámom ütemes lüktetésekkel hálálta meg a cirógatást. Éreztem, amikor fölé hajolt, forró lehelete megérintette a makkomat. Nem tettem semmit, hagytam őt érvényesülni. Éreztem magamon játékos nyelvét, amint megérinti a végét, majd lefelé siklik a tövéhez. Mikor leért, oldalról vette ajkai közé és nyelvével, a heréket nyalogatta. Egyik lábam félretolva behuppant a combjaim közé. Kezei felnyúltak a mellkasomra és a bimbókat kezdte morzsolgatni. Megremegtem az érzéstől. Ekkor szája megint felfelé vándorolt, miközben végig az ajkai között tartott. Amikor ráfordult a fejére, finoman, éppen csak a hegyét vette be. Megörültem ettől, csípőmet megemelve, próbáltam mélyebbre kerülni benne. Nem hagyta, hogy én irányítsak, azonnal kiengedve magából, megszólalt.
– Ne mozogj! Feküdj nyugodtan! – mondta.
– Megpróbálok. – feleltem, nem túl nagy meggyőződéssel.
– Nagyon jó volt eddig minden, most meg akarom hálálni neked.
– Már megháláltad azzal, hogy belementél. – válaszoltam és felemeltem a fejem, hogy lássam őt.
– Ne nézz rám, mert nem merem elmondani. – fejem visszaejtettem a párnára, és hallgattam. – Nem hittem, hogy ilyesmikre képes vagyok, de örülök, hogy megtettük. – mondta.
– Én is, és még nem is vagyok féltékeny. – feleltem.
– Annyira más ez így, szinte nem is érdekel, hogy mi történik. Annyira izgalmas! Most le akarlak szopni, és a számba élvezhetsz, jó?
– Igen! – feleltem, miközben fejemben kavarogtak a gondolatok arról, mik is történtek velünk. A vágy szinte tombolt bennem, nagyon élvezem, amikor megmondja mit fog csinálni velem, és ő tudta is ezt jól.
Lassan megint ráereszkedett meredező szerszámomra, de most addig engedte ameddig csak tudta. Volt már olyan, hogy le tudott engedni a torkán, de nem sokszor csinálta még. Most sem vette be teljesen, egyik kezével megfogta a tövénél és követte szája mozgását le-fel, le-fel. Nehezemre esett mozdulatlanul feküdni, de nem akartam elrontani a játékát. Továbbra is lassan szopott, majd megint kiengedett a szájából.
– Ugye jó így? – kérdezte.
– Nagyon! – dünnyögtem.