Ó, azok a mellek...! 3. rész

Mikor másnap öntudatra ébredtem, már mindenki talpon volt. Hallottam, ahogyan reggeli közben egymással csevegnek a konyhában. Ezen idill közben hasított agyamba a tudat, hogy a boxeralsóm Katy szobájában hagytam...

Abban a pillanatban elöntötte lényem a mélyről feltörő erotikus vágy és a páni félelem bámulatos elegye.

MI A FENÉT műveltem?

Az akciódús éjszakától ernyedt dákóm enyhén megrezdülve emlékeztetett, hogy a tegnapi kalandot 18 éves unokatesómmal VALÓBAN együtt élveztük végig. Szívem is hevesebben kezdett verni ifjonti hevületemben (végülis magam se voltam sokkal korosabb) a nő iránt, akivel valójában nem is lehettem volna együtt. Hűvös fejem azonban igájába hajtva mindkét említett szervem, kiadta a megfellebezhetetlen parancsot: vissza kell szerezni a gatyát, de AZONNAL!

Ledobva magamról az éjjel úgy-ahogy magamra húzott takarót, anyaszült pucérságommal kellett szembesüljek. Katy puncilevétől és saját spermámtól összeállt borzas fan-üstököm újabb tanújelét adta az esti kimondhatatlan aktusnak. Az az érdekes – ezen magam is meglepődtem –, hogy az egészen túl tudtam volna lépni, ha csapdába esett alsóm újra magamon tudhatom.

Óvatlan családtagjaim hirtelen felbukkanásától tartva a merevebb, de többet takaró plédet tekertem a derekam köré és átléptem a Jack kuzinommal megosztott szoba ajtónyílásán. A folyosón fülelve csak a korábban tapasztalt, stabil konyhai alapzaj hallatszott. A folyosón át csupán pár lépést kellett tennem Katy szobájának ajtajáig. Az csak félig volt behajtva, így késedelem nélkül kitártam és gyorsan körülpillantottam. A látvány jelentősen különbözött a tegnap esti félhomályban alkotott képtől; a túlméretezett ablakon át beáradó fényben legfőképpen pompás, és általam alaposan kiélvezett testű unokatestvérem hiánya tűnt fel. A tegnapi hirtelen jött nyári vihar után kitisztult az ég, és én csak elvakultan hunyorogtam ott, hátha legalább a másik dolog ügyében sikerrel járok. De a nadrágomnak láthatóan lába kelt.

Benéztem az ágy alá, körbe a padlón... sehol semmi. Valahol elveszett, veszettül keresem... Tán a szőnyeg alatt? Az ajtó mögött nem néztem... Akkor csak Katy takarója, lepedője közé gyűrődhetett! Ragyogó dedukciós képességem ez alkalommal sem hagyott cserben: ha Katy megtalálta volna, aligha ébredek magamtól, valószínűleg ő maga, vagy bátyja, de leginkább a zord atya vonszolt volna ki az ágyból a fülemnél fogva.