Páternoszter 2. fejezet - Játszadozások - 1-9. rész

Itt tartottam az olvasásban, amikor a kapucsengővel szünetet rendelt el valaki.
Teljesen elfeledkeztem arról, hogy előre egyeztettünk telefonon, hogy vásárlójelölt érkezik, aki szeretné megtekinteni az eladó ingatlant.
Körbevezettem a rendetlen lakásban, és röstelkedve kértem bocsánatot a romok miatt, de költözés előtt nem lehet másmilyen állapotokat produkálni.
Megmutattam neki mind a három szobát, és elszégyelltem magam, amikor a háló került sorra, mert mióta egyedül voltam, lomposabban éltem, és reggelente nem raktam rendet magam után. A hatalmas duplaágy egyik oldalán, most is ott volt az ágynemű, nemhogy bevetetlenül, hanem teljesen rendetlenül, gyűrötten, úgy, amint reggel kiszálltam belőle.
Meg is fogadtam magamban, hogy megállítom a leépülésnek ezt a rohamos tempójú terjeszkedését magam körül. Nem engedhetem magamnak, hogy az egyedüllét, a belső ziláltság a külsőm elhanyagoltságában tükröződhessen.
– Mennyi az ára végül is? – zökkentett ki gondolataimból a férfi, aki vásárlónak jelentkezett.
– Negyvenöt. – vágtam ki szégyenkezés nélkül.
– Nem sok az egy kicsit? – fintorgott.
– Azt, hogy önnek sok-e nem tudom, de a házhoz, és a hatalmas telekhez képest nem az. – mondtam, és az járt a fejemben, hogy szégyenkezés nélkül el fogom kérni a tízszeresét annak az árnak, amennyiért mi vettük évekkel ezelőtt álmaink házát. A bánat nem tesz hülyévé, és az eladással sem kell sietni. Sajnos nem kell gyereknevelésre költeni a bevételt. Más miatt, meg miért lenne sürgős?
Alkudozni akart, de hajthatatlan voltam. Két okból sem bocsátkoztam vitába. Az egyik indíték az volt, hogy az első jelentkező még nincs abban a pozícióban, hogy elfáradva a sok , könnyedén engednék a vételárból, a másik pedig az, hogy szerettem volna már újra belemerülni az emlékek újbóli átélésébe. Szerettem volna folytatni a napló olvasását.
– Sajnálom. – mondta, – pedig ez egy szép épület.
– És hatalmas telek. – egészítettem ki. – Majdnem akkora, mint egy közpark.
Széttárta a kezét. – Hiába, ennyit nem tudunk előkeríteni.
– Pedig kevesebbért nem eladó.
Nem is fogok sokat engedni az árból. A tízszeres ár, ami hatalmas nyereségnek tűnik a vásárláshoz képest, sajnos nem akkora nyereség, mint ahogy hangzik.