Parton 1. rész

A szivárvány minden színe játszott az égen, s az elhaló napsugarak megcsillogtatták a még leveleken maradt esőcseppeket. Csodálatos júliusi este volt egy forró nyári zápor után. A tengerparton egy fiú ült, a nemrég még tüzesen izzó, de nedves homokban. Egyedül. Fehér atlétatrikót, és farmert viselt, s mezítláb lábával a homokot piszkálta. A távolban egy lány közeledett. Harang alakú szoknyáját ringatta a csípője minden lépésnél jobbra-balra, jobbra és balra. Gyönyörű lábai belesüllyedtek a homokba, maga mögött nyomot hagyva. Hosszú barna egyenes haja lágyan omlott a vállára, tiszta arcát megvilágította az utolsó fénycsóva. Leült a homokba, a fiú mellé. Egyik percről a másikra láthatatlan feszültség alakult ki a két test között. Szikrázott a levegő a szenvedély és vágy jelenlététől. A fiú a lány kezére tette a kezét, majd megszorította, s hosszan a szemébe nézett. Mindketten érezték, ahogy egész testük belerázkódik a lemenő nap látványába, a pillantásba, a tapintásba...

Hosszú percek teltek el. De se a szorításból, se a tapintásból nem engedtek. Egyedül a nap bukott a távoli horizont alá, maga mögött hagyva egy fiút és egy lányt. A kezeik szorításából engedve, a fiú végigsimította hideg kezével a lány alkarját, majd felkarját, nyakát, mindaddig, míg hosszú barna haját meg nem érezhette hideg ujjaival. A lány megremegett. A levegő lehűlt, egyre hidegebb lett a homok. A fiú átölelte, és magához húzta, s ajkaik egymáséihoz értek. Csend volt. Csak a hullámok csapdosásának hangait, és a tenger moraját lehetett hallani. Az apró ajkak találkozásából szenvedélyes csók lett.

Egymást ölelve perceken át apró puszik hangjait hallatták. A lány fogaival óvatosan harapdálta a fiú ajkait, mire az elmosolyodott, s óvatosan a nedves homokba fektette a lányt. Mellé feküdt, az oldalára, s végigsimította a lány hamvas arcát. Gyönyörű volt és tiszta. Nézte a lányt, s az egyre sötétebb parton csak egy fáklyasor világított. Oldalfénytől csillogó szempárok találkozásából újabb apró puszik és csókok lettek.