Hoppon maradt szerelem!

A hold fénye sejtelmesen világítja meg a szobát, Ági sziluettje a félhomályban hidegen hagy, szép és kívánatos minden férfi álma lehetne egy ilyen csodálatos nő. Figyelem, ahogy alszik, gyengéden simogatom a vállát, kezem lejjebb-lejjebb csúszik, de semmi, de semmi nem mozdul meg bennem. Tovább babrálok a testén, próbálom a gondolataimat elhessegetni a családjáról, de ez nem igazán sikerül. A nagynénik és nagybácsik gyülekezetét csapásként éltem meg. Mindenki engem akart ellátni jó tanáccsal a jövőt illetően.

Akarom én ezt? Feladni eddigi életemet, igen ezt hamarabb kellett volna megkérdezni magamtól, de hát még nem késő. Ő akarta és én belementem, hát valahogy így lett kitűzve az esküvőnk napja is, ami vészesen közeleg, a barátaim mázlistának tartanak én magamat egyre inkább áldozatnak. Ma volt a nagy nap, hogy bemutatott a családjának, bár csak ne tette volna. Ebből a bandából a mama és papa is elég lett volna, de most már nem sokára közösködni kell a családján, menni fog ez nekem, ezt nem is kérdezgettem magamtól egyértelmű, hogy nem, és még egyszer nem. Hát így kerültem egy vidéki ház leányszobájába, mint reményteljes vőlegény. Akármennyire is próbálok úrrá lenni a gyötrő gondolataimon és a szex felé terelgetni a figyelmemet, nem megy.

Irma néni kacaja mélyen beásta magát az elmémbe, szerintem tíz évig nem fogom kiheverni, még akkor sem, ha terapeutához járok. Igazi trampli, a szocreál alkotásokhoz modellként szolgálhatott volna, nem tudom róla elképzelni, hogy valaha is törékeny teremtés lett volna. A kacaja, mondhatnám röhögése percenként töltötte be a lakást, hogy miért nem tudni de Ági családjába köztiszteletnek örvend, külön öröm, hogy Ö a keresztmama, és tartja a jogát a násznagysághoz. Az vacsoránál befészkelte magát mellém, kézre estem neki a jó tanácsok közepette néha – néha barátian hátba veregetett, aminek az lett a következménye, hogy egy óvatlan pillanatban a félig megrágott uborka kiugrott a számból.. A fogaim koccantak a pohár szélén, nemhogy enni már inni sem mertem.