Édes November

November közepe volt. Az idő napról napra hűvösebb lett, ahogy az ősz végéből a tél elejébe értünk. Aznap nyűgösen ébredtem az ágyamban. Egyedül voltam, leszámítva egy ponyvaregényt, amit előző este olvastam csokoládét majszolgatva.

Felkeltem és a nappaliba mentem, ahol a macskám már várta a reggelit. Felvettem és megpusziltam, majd enni adtam neki és magamra vettem egy köntöst. Az ajtóban várt pár levél, számla és szórólap.
"Megint egy unalmas nap, igaz cicus? " – mondtam. Készítettem egy kávét és betettem egy CD – t a lejátszóba. Elindultam felfelé a lépcsőn, közben fokozatosan megszabadultam a ruháimtól. Mire felértem már csak fekete bugyiban és topban voltam. Zuhanyozni mentem. Azaz csak mentem volna... a zuhany ugyanis elromlott. Sóhajtottam és kimentem a hálóba. Szerelőt hívtam, aki úgy egy órán belül átjött és megjavította a zuhanyt. De mire kész lett, elment a kedvem a zuhanyzástól.

Miután elment, betettem egy filmet és cicusommal az ölemben nézni kezdtem. De megéheztem, így rendeltem egy pizzát. A pizza kis késéssel érkezett. Mikor ajtót nyitottam, egy mogyoró barna szemű srác állt előttem. Teljesen elvesztem azokban a szemekben. Nyugtatólag hatott rám és beleszerettem. Nagyon helyes srác volt és imádnivaló volt rajta minden. Aztán megszólalt. A hangja fura bizsergést indított bennem.
"Ne haragudj, lerobbantam és nagy volt a forgalom is... " – mondta.
"Semmi baj... mennyivel tartozom? " – kérdeztem, miközben a tárcámért nyúltam.
"Egy telefonszámmal... " – válaszolta egy mosoly kíséretében. Felnevettem és fizetni akartam, de eltolta a kezem.
"Késtem, szóval ingyen van". A keze meleg volt és puha, biztonságot sugárzott. A szívem zakatolni kezdett. Zavarba jöttem, amit ő is észrevett.
"Akkor most megyek, jó étvágyat. Szia" – törte meg a csendet.
"Ezt itt hagytad... " – nyújtottam egy cetlit.
"Mi ez? " – nézte meg, amit a kezébe nyomtam, majd elmosolyodott.
"Ha jól emlékszem ennyivel tartozom... " – mondtam lágy hangon.
"Szia" – mosolyodott el. Miután elment, az ajtónak dőltem egy darabig.
"Nem vagyok normális... " – gondoltam. Cicusom nyávogott egyet. "Nem muszáj egyetérteni" – nevettem.

A nap további részét filmnézéssel és némi munkával töltöttem, bár szabadnapom volt éppen. Egy magazinnál dolgoztam, mint lelki tanácsadó. Este 7 körül a telefonom. Felvettem és kíváncsian szóltam bele, mert ismeretlen szám volt. "Igen, tessék? "