Tündér

A kislány 13 – 14 éves lehetett, bár többnek látszott. Alakja már ekkor noiesebb volt, mint legtöbb társáé. Mellecskéinek kis halma (ami aztán 20 éves korára 97 – 100 cm – es mellboséggé tágul) domborodott a pólója alatt. A szobában volt, egyedül, épp olvasott. A lakás üres, mindenki máshol, teljes csend... Nemrég találta a könyvet az unokatestvérénél, játszottak, valamelyik szekrény alján hevert. Nem volt régi, sot, még nem sokat olvashatták, mégis a szekrényben tárolták. A címlapon pucér noi test homályos, muvészi kidolgozású képe látható. Ahogy Tündér kinyitotta (így hívták a kislányt, igazán szép neve volt... ), rögtön felkeltette az érdeklodését. Valahogy olyan fura érzései támadtak, ahogy olvasta, mintha forróság áramlana szét a testében, ott lenn kezdodik az egész, és valamit tenni kell a csillapítására, valamit... Olvasott az ágyon, a szoba ajtaját kulcsra zárta, amúgy sem szerette, ha megzavarják, foleg nem egy ilyen érdekességnél... A könyvbeli férfi épp levetkoztette a könyvbeli not, simogatta, csókolgatta, izgatta, kezével, nyelvével... Tündér nem tudta elképzelni, milyen az, ha egy másik ember, egy férfi ér hozzá OTT, ahol saját magát már jól megismerte... Biztosan jó érzés...
Tündér letette a könyvet. Érezte, valamit tennie kell, hogy a forróság, a kellemes bizsergés elmúljon az ágyékából. Meztelenül feküdt, nyár volt, igaz, az ablak zárva. A hátára hengeredett, felnézett a plafonra, de egészen mást látott, egészen másra gondolt. Látta maga elott a férfit és a not, amint éppen szeretkeznek, látott minden részletet, apróságokat, verejtékcseppet a férfi hátán, ahogy hátsója izmosan össze – összerándul, miközben a nobe betolja, a nobol kihúzza, betolja, kihúzza... Látta a no arcát, aki néma sikolyba görcsöl, körmei végigszántjáka férfi hátát, de nem, még nem, majdnem, jó, jó... Keze elindult a nyakától. Megállt apró mellénél, körözgetett a mellbimbó körül, mintha gondolkodna: elinduljak, ne induljak? Elindult. Már hasánál járt, körözgetve, mindig csak aprókat érintve, éppenhogycsak hozzáérve boréhez, ettol kellemes borzongás járta át. Ezzel persze nem elégedett meg, o ARRA a borzongásra vágyott, egyre türelmetlenebbül, de nem, még nem, csak lassan.