Történetek az ókori Alexandriából 1. rész

A rabszolgalány a földön térdel az ágy mellett a sarokban. Ölében egy fából készült tálat tart, melyben néhány szem gyümölcs, s mogyoró található. Az egyetlen ruhadarab, amit visel, a csípője körül megkötött kendő. A tekintete a padlóra irányul.

A lány nem boldog. Amióta a háznál szolgál, feladata a feleségem hálólakrészének a felügyelete. Tegnap azonban megszegte a szabályokat, és most a kikérdezésemre és az ítéletemre vár. Én vagyok a ház ura.

Bemegyek a szobába. A rabszolgalány csendesen tartja a tálat, a szeme még mindig a padlón nyugszik. Ahogy elérem a lányt, kiveszek a tálból pár szem mogyorót, és megeszem, miközben hozzá beszélek.

" – Tudod-e miért vagy itt? Bólints, ha megértetted. Rendben. Képzeld el, hogy éreztem magam, amikor tegnap a testőrparancsnokom bejött hozzám múlt éjszaka, hogy elmondja, felfedezte, hogy az őrök szobájában vagy a főkapu mellett. Nyolc férfit szoptál le ájulásközeli állapotba hozva őket. Amikor a testőrparancsnokom bement a helységbe, a kilencedik katona előtt térdeltél, és úgy szoptad, mintha csak egy rosszéletű nő lennél.
Tudod, hogy mi történt volna, ha valamelyik ellenségem úgy dönt, hogy leteszteli a védelmi rendszeremet akkor, amikor a katonáim alig tudnak a lábukon állni? A fejem egy lándzsára lenne kitűzve a falon. Csakúgy, mint a családomé, és a te csinos fejed is ott lenne... "

" – Miért tetted ezt? Valamelyik ellenségem szabadságot vagy aranyat ígért neked? "

A rabszolgalány megrázza a fejét.

" – Nem? Valóban? Az őrök leitattak vagy veréssel fenyegettek meg? "

A válasz újból egy fejrázás.

" – Hát akkor? Nézz rám, lányom. Megengedem, hogy beszélj és védd magad... "

A lány megemeli a fejét. A szemei ragyognak.

" – Uram, nincs mivel védenem magam. Egy éve nem láttam, nem beszéltem, nem érintettem férfit. Minden napomat és éjszakámat a feleséged szolgálatában töltöttem. Múlt éjjel kinéztem az ablakon és láttam, hogy az őrök lakóhelységének az ajtaja nyitva van. Kiszöktem, miután az asszonyom elaludt. Az éhségem vezetett. "

" – Lányom, az éhséged mindannyiunk vesztét okozhatta volna. El kéne küldenem téged délre a következő karavánnal. Vagy hagynom kellene, hogy az éhségedet a vadonban elégítsd ki – kíváncsi lennék, hogy boldogulnál a vademberek brutális szenvedélyével. "

A lánynak elakad a lélegzete, majd ismét a földet kezdi nézni.