Vigasztalás 1. rész

Nagyon-nagyon magam alatt voltam, mert a barátommal pár hete szakítottunk, de nem azért, mert már nem szeretett, hanem kapott egy kihagyhatatlan állásajánlatot Amerikába, és sajnos engem nem vihetett magával. A legjobban az fájt, hogy már két éve együtt voltunk, tervezgettük a közös jövőnket, amit ő egy mozdulattal eldobott magától, mintha teljesen értéktelen lett volna a számára.

A legjobb barátnőm Kriszti próbálta rendbehozni a lelkivilágomat. Sok időt töltöttünk együtt, gyakran náluk aludtam, ha a férje éjszakás volt. Gyerekkorunk óta ismertük egymást, minden apróságot tudtunk a másikról. Ismertük egymás ízlését is, ami azért ciki, mert így tisztában volt vele, hogy nagyon jó pasinak tartom a férjét, de azzal is tisztában volt, hogy nem tennék semmi olyat, amivel megbánthatnám.
Az egyik szombat este rávett, hogy menjünk el bulizni valahova. Rengeteget táncoltunk, és még többet ittunk. Jobbnál-jobb pasik rajzottak körülöttünk – természetesen az elmaradhatatlan "kőkóla" típusúakkal kiegészülve – de mi nem foglalkoztunk velük, így is remekül szórakoztunk.

Kriszti hirtelen nagyon meglepő kérdést tett fel nekem:
– Megcsókolhatlak?
Megszólalni sem bírtam, csak néztem rá döbbenten, és arra gondoltam, biztos csak sokat ivott, azért kérdezett ilyet.
– Régóta kíváncsi vagyok rá hogy, hogy csókolsz? – mondta mosolyogva, és hozzámsimult. Az volt vicces, hogy erről már régebben beszélgettünk, így tudta, hogy ez már az én fejemben is megfordult, de akkor ennyiben maradt a dolog, most pedig ő kezdeményezett. Amikor megcsókol, rögtön viszonoztam, nyelveink a zene ütemére táncot jártak. Belemarkolt a fenekembe, úgy húzott közelebb magához, hogy ujjai belemélyedtek a húsomba, amit nagyon izgatónak találtam. Teljesen belefeledkeztünk a csókba, és mikor abbahagytuk ráébredtünk, hogy ennyi közel sem volt elég. A körénk gyűlt férfiaknak is ez volt a véleményük, valóságos gyűrűt vontak körénk, ezért jobbnak láttuk lelépni onnan.

Mire hazaértünk teljesen zavarban voltam.