A pénz nem minden!

Tipikus szombat este a város egyik elitebb szórakozóhelyén; az asztalok mind foglaltak, a pultnál mozdulni se lehet a kanos gazdag fasziktól, akik mind kivétel nélkül vagy a csinos pultos csajokat próbálják befűzni, vagy a szingli lányokat. A női mosdó előtt kilométeres sorok, bár senkinek sem kell , ha mégis, akkor a az esélye csekély! Itt szinte mindenki a tükörhöz akar eljutni. Egy kis alapozó ide, még egy kis rúzs, és ha nagyon gyors vagy, akkor van időd, hogy igazíts az elkenődött szemfestékeden. Gyakran nem sikerül az összes művelet. Nem sikerült? Hát ez itt senkit sem érdekel. Csürhe... Én mindig hordok a táskámban kézi tükröt... Ha kell, elmegyek a férfi WC – be. Inkább nézzenek hülyének, minthogy ... A tánctér tömve van, táncolni esélyed nincs. Az egész jobban hasonlít egy népszerű rock banda koncertjéhez, mint a diszkóhoz. A seggüket rázó cicababák és a tetőtől talpig Giorgio Armani – s cuccokba öltözött emberük inkább hasonlítanak a pogózó rockerekre, mintsem modern táncot lejtő húszas – harmincas éveikben járó fiatalokra.

... A pulttól indultam vissza az asztalunkhoz. Két barátnőmmel beültünk lazítani. Sangriát kortyolgattunk, és lestük a pasikat, vajon melyik méltó arra, hogy az ágyunkba vigyük. Bevallom, csak ezért járunk oda. Egy kis futó kalandért. Nincs ebben semmi rossz, hisz addig bulizza ki az ember magát, amíg fiatal.
– Látod, ott azt a zöld pólós, barna hajú, magas srácot? – kérdezte Linda, az egyik barátnőm.
– Ahha, nem rossz! – feleltem.
– Nem rossz??? Az egy álom faszi! – mondta Sára, a másik barátnőm.
Valóban jól nézett kis a srác. Olyan huszonnyolc – harminc körül lehetett.
– Az előbb nagyon nézett ám!
– Kit, engem? – kérdeztem vissza.
– Igen, tuti, bejössz neki! – bíztatott Linda.
– Vagy csak azért nézett, mert kitűnik a tömegből a világoszöld zakód! – gúnyolódott Sára.

Gondoltam visszaszólok valami ütőset, de jobban lekötötte a figyelmem a zöld pólós csávó.
Végre elkaptam a tekintetét! Szemezni kezdtünk. Ahányszor rám nézett, mindig kedvesen mégis csábítóan próbáltam rá visszamosolyogni. Közben Linda és Sára elmentek táncolni.
Egy percre levettem a szemem a srácról, amíg körülnéztem, hogy hova is mentek a csajok. Mire visszanéztem a pulthoz, addigra a srác már az asztalunknál állt, kezében két pohár whisky – colával.
– Szia, leülhetek? – kérdezte.
– Helló. – köszöntem neki, majd a szememmel intettem, hogy leülhet.