Péntek esti forró erotika

Este volt már félhomályba merült a város, a nyirkos köd telepedett az utcákra. Valójában a lelkivilágom tükre volt ez a borongós idő. Ági két hete költözött el tőlem, ezen nem lepődtem meg kapcsolatunk már rég túl volt, úgy őszintén a lila köd korszakán, már csak a megszokás tartott össze minket. Ez engem zavart, de nem akartam megbántani, szívét lelkét kitette azért, hogy kapcsolatunkat felrázza, de végre belátta, hogy vége és elment. Én meg így sajnáltathattam magamat a barátaimmal ez azért is volt jó, oda mentünk ahová én akartam és azt csináltunk, amit én szerettem volna.

Szóval a munkahelyemen és baráti körben is kényeztetésben volt részem. De most már elért az a pillant, hogy unom, ez az eszeveszett törődést amiben részem volt, és kezembe akartam venni a sorsom irányítását ami így elég nehéznek bizonyult, annyi lihegő emberrel a nyakamba. Ma szerettem volna otthon maradni és vissza állítani a régi rendet a lakásomban, mert erre eddig nem volt időm. Határozottan kijelentettem nem megyek sehová, se fallabda, se bowling, semmiféle buliba nem, na erre mi történt! Gondoltam, ha már felnőttek értenek a szóból. Azért vannak nehéz esetek, de ennyire?

Ne hogy depresszióba essek ezen a nyirkos ködös péntek estén, a barátaim ismét kitettek magukért. Kezdtem utálni Belt a telefon kapcsán, ha nem a vonalas akkor a mobil cseng, na ez az amitől frász tudnék kapni, legszívesebben elhallgattatnám őket de ezt sajnos a munkám miatt nem tehetem. "Nem..., tényleg nem..., most nem..., komolyan gondoltam ma itthon maradok... ", erről szóltak a beszélgetések. Kedvenc zeném üvöltött és nem akartam semmiről tudomást venni. Roland agilisabbnak bizonyult a többieknél, nem adta fel. Sajnos nem tehetem meg, hogy ne vegyek róla tudomást, ráragadt a csöngőre. Egy rekesszel érkezett, és nem hagyta magát lebeszélni. Nem kellet beinvitálni, bejött magától. Én még szóhoz sem jutottam jó formán. Lelkesen kezdte mesélni olyan két jó nőt szervezett be mára, hogy leesik az állam, mivel én nem megyek bulizni, a buli házhoz jön. És tetszik, nem tetszik, majd a végén megköszönöm neki, hogy ilyen barát.

Na ez már sok volt, legszívesebben rekeszestül dobtam volna ki a lakásból.