Dogio Smoke élete 1. rész
Sokszor azt mondják rám, hogy nem értek a nők nyelvén, ezért nincs soha stabil barátnőm, pedig egyszerűen csak nem találtam még meg az igazit. Pedig keresem folyamatosan.
.. A gimit leszámitva már vagy húsz éve... De most már nem annyira érdekel... Régen persze más volt...
Abban az időben lettem húsz, végre szereztem egy valamire való verdát és volt egy kis legénylakásom az egyetemhez közel (na jó csak bérelték a muteromék, de ezt nem kötöttem feleslegesen mindenkinek az orrára, ugye megérted). Tomboltak bennem a hormonok, kis túlzással megdugtam volna az élő egérfogót, ahogy szegény nagyapám mondaná... de volt egy problémám, nevezetesen az hogy mindig a balhés csajokra buktam.
Nem tehetek róla, de az öntörvényű, mindenre és mindenkire fittyethányó nők voltak a gyengéim. Ha netalán olyan filmet néztem ahol nő volt a gyilkos én mindig neki szurkoltam... Egy lélekbúvár biztosan azt mondaná erre is (mint mindenre), hogy trauma eredménye... Na persze. Mintacsaládban nőttem fel, a szüleim imádtak engem is meg egymást is, soha nem voltak otthon nagy cirkuszok, mint másoknál, nálunk mindig összetartott a család, ha gond volt együtt kerestünk megoldást, ha valamelyikünknek rossz kedve volt, a többiek igyekeztek felvidítani, egyszóval nem értem honnan ez a vonzalom a problémás csajok iránt...
Gondolom sejted hogy ezek után nem volt túlzottan rendezett a szerelmi életem... Nők jöttek, nők mentek, de hát kit érdekelt? A család ugyan elejtett néhány megjegyzést, az "én a te korodban... " címszó alatt de engem nem zavart. Éltem a gondtalan kis életem, lógtam amennyit csak bírtam és hajtottam a nőket...
Azt is mondták rám akkoriban hogy jó seggem van, meg jóképű vagyok (de persze nem kell mindig hinni a nőknek, csak akkor hízelegnek ha akarnak valamit), minden esetre sohasem volt gond egy csajt, pontosabban egy átlagos anyuci pici lánya típust megdönteni. Később azon morfondíroztam kortyolgatva a kis erdőszéli házam verandáján, hogy talán ezért is vonzottak a nehezebben befűzhető spinék, talán a kihívást kerestem bennük... mint amikor egy új bankot rámolsz ki... Na de ne menjünk ennyire előre, egy kissé elkalandoztam, sok év eltelt azóta és mostanában van időm gondolkodni...
.. A gimit leszámitva már vagy húsz éve... De most már nem annyira érdekel... Régen persze más volt...
Abban az időben lettem húsz, végre szereztem egy valamire való verdát és volt egy kis legénylakásom az egyetemhez közel (na jó csak bérelték a muteromék, de ezt nem kötöttem feleslegesen mindenkinek az orrára, ugye megérted). Tomboltak bennem a hormonok, kis túlzással megdugtam volna az élő egérfogót, ahogy szegény nagyapám mondaná... de volt egy problémám, nevezetesen az hogy mindig a balhés csajokra buktam.
Nem tehetek róla, de az öntörvényű, mindenre és mindenkire fittyethányó nők voltak a gyengéim. Ha netalán olyan filmet néztem ahol nő volt a gyilkos én mindig neki szurkoltam... Egy lélekbúvár biztosan azt mondaná erre is (mint mindenre), hogy trauma eredménye... Na persze. Mintacsaládban nőttem fel, a szüleim imádtak engem is meg egymást is, soha nem voltak otthon nagy cirkuszok, mint másoknál, nálunk mindig összetartott a család, ha gond volt együtt kerestünk megoldást, ha valamelyikünknek rossz kedve volt, a többiek igyekeztek felvidítani, egyszóval nem értem honnan ez a vonzalom a problémás csajok iránt...
Gondolom sejted hogy ezek után nem volt túlzottan rendezett a szerelmi életem... Nők jöttek, nők mentek, de hát kit érdekelt? A család ugyan elejtett néhány megjegyzést, az "én a te korodban... " címszó alatt de engem nem zavart. Éltem a gondtalan kis életem, lógtam amennyit csak bírtam és hajtottam a nőket...
Azt is mondták rám akkoriban hogy jó seggem van, meg jóképű vagyok (de persze nem kell mindig hinni a nőknek, csak akkor hízelegnek ha akarnak valamit), minden esetre sohasem volt gond egy csajt, pontosabban egy átlagos anyuci pici lánya típust megdönteni. Később azon morfondíroztam kortyolgatva a kis erdőszéli házam verandáján, hogy talán ezért is vonzottak a nehezebben befűzhető spinék, talán a kihívást kerestem bennük... mint amikor egy új bankot rámolsz ki... Na de ne menjünk ennyire előre, egy kissé elkalandoztam, sok év eltelt azóta és mostanában van időm gondolkodni...
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
é
én55
2023. szeptember 23. 12:30
#7
Szerintem itt nem hiányzik a folytatás.
1
v
vasas62
2023. május 22. 14:34
#6
Mi a fene?
1
a
A57L
2019. március 10. 05:42
#5
Ez egy nagy baromság.
1
l
listike
2014. június 24. 08:20
#4
És a folytatást elfújta a szél.
1
p
papi
2013. december 13. 06:00
#3
Egész jó
1
g
genius33
2012. október 10. 08:00
#2
Nemrossz 🙂
1
T
Törté-Net
2008. március 24. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1