Tímea 1. rész

– Gondolkozz nyugodtan, ne dönts elhamarkodottan! – szólt mosolyogva és keresztbe rakta a lábát. Tudta hogy fogok dönteni, tulajdonképpen nem is nagyon volt más választásom, mégis megadta nekem ezt a lehetőséget. Nem könyörületből, hanem azért, hogy még nyomorultabbul érezzem magam. Mintha magamtól választanám mindezt. Tulajdonképpen ezzel kezdte el a kínzásomat, ahogy kíváncsian rám nézett, fekete tűsarkú cipőben lévő lábát hanyagul ringatta és várta a válaszomat.
Az általános iskolában ismertem meg, osztálytársam, sőt! néhány évig padtársam volt. Nem tartottuk akkoriban túlságosan jó nőnek vékony testalkata miatt. Néha talán csúfoltuk vagy ugrattuk is őt emiatt, szaladt át az agyamon. Később elszakadtunk egymástól, ő egy másik városban tanult tovább, kollégista lett, de hallottam azt is róla, hogy kirúgták a diákotthonból. Középiskola után én is elkerültem otthonról, az egyetem végeztével kerültem újra haza. Egyszer – kétszer találkoztam volt osztálytársaimmal az utcán vagy valamelyik kocsmában, beszélgettünk róla is, de senki nem tudta mi van vele. Aztán egyszer megláttam az utcán és nagyot dobbant a szívem: nagyon megváltozott mióta utoljára láttam. Még mindig magas és vékony volt, de ez mostanra kifejezetten előnyére vált. Csinosan, nőisen, majd hogy nem kihívóan öltözködött, rövid haja is az első divat szerint volt lenyírva. Mindig is szerettem, ha egy nő nőisen öltözködik: szoknya, harisnya, szép cipő. Sajnos csak messziről láttam, nem tudtam szóba elegyedni vele, de sokáig gondoltam rá első találkozásunk után. Nem sejtettem, hogy a következő alkalom már végzetes lesz számomra. Néhány héttel később egyik munkatársam névnapját ünnepelve munka után lementünk egy jobb italozóba. Mikor rám került a sor és a pulthoz mentem, hogy a következő kört megrendeljem megláttam őt a bárszéken ülve. A barátnőjével beszélgetett, fehér garbó volt rajta, fekete miniszoknya, hátul csíkos fekete harisnyanadrág és hosszúszárú tűsarkú fekete lakkcsizma. Kiszáradt a szám, a tenyerem izzadt, a térdeim remegtek, gyönyörű volt, ahogy ült ott keresztbetett lábbal, gyönyörű fekete rövid hajával, kisminkelve. Visszamentem a többiekhez, de végig az járt a fejemben, hogy ma leszólítom őt. Figyeltem, hogy a barátnője mikor megy WC – re és az első adandó alkalommal odamentem a pulthoz, mintha rendelnék, és megszólítottam őt: