Tiszaparton

Nyár van, vége a vizsgaidőszaknak. Mindenki hazatolat a családhoz, és egy idő után hiányzik az a sok hülye ember körülötte. Ennek egyetlen jó csillapítója van kell! Például a vízi tábor sem rossz. Egy hétig eveztünk le a Tiszán. Eleinte voltak kemény szakaszok, de aztán elcsendesedett a Szőkeség. Szépen elértünk a boráról (is) híres kisvarosba, ahol az utolsó éjszakát töltöttük együtt. (GYK: T – vel kezdődik a neve! ) Én már a második naptól figyeltem Anit. Nem alapvetően bombázó típus, kicsit nagyobb a melle az eszményinél, és az ülőgumói is gömbölyűbbek a Crawfordenal, de valami mégis vonzott hozza. Már a fő sulin is barátok voltunk, de nem mertem közeledni komolyan soha. Csak magamba szívtam azt a kisugárzást, ami áradt belőle. Vidám, barátságos, közvetlen és pajkos. Veszi a sikamlósabb poénokat is, mégis megtartja a kellő távolságot. Egyszóval: egy csoda! Ott a Tiszán egyszerűen belezúdultam de fülig a csajba.
Ahogy múltak a napok egyre erőteljesebb lett a késztetés, próbálkozgattam és nem mindig tudtam eldönteni, hogy visszautasít-e vagy csak játszik velem. A végkifejlet azonban a végére maradt. Letelepedtünk a Campingben, talán mar voltatok ott a híd mellett, árnyas, kellemes kis hely. Felvertük a sátrakat. Ezután kiéhezve nemi urbanizmusra, elindultunk a "varosba".
Hat igen, nem nagy és nem túl városi. De azt lehet kapni, nem is akármilyent. Nem vagyok szakértő, de a finom az finom. Így a hangulat is emelkedette vált nemileg. Boldognak, felnőttnek és elégedettnek éreztük magunkat. Megcsináltuk! Túl vagyunk rajta. Legyőztük a Nagy Folyót!
Egyszóval hepi volt a csapat, különösen egy kb. 7 – 8 fos kis mag. Kortyolgattuk a , nevetgéltünk, és csillogott a szemünk. Aztán végig mulattuk a visszafele vezető utat is. A hídon már énekeltünk. Igyekeztem Ani mellé sodródni. A hídon nem túl széles a járda, néha hozzá kellett érnem, hogy elengedjük a néha rosszallóan ránk néző, néha mosolygó helyieket. Pólóban az ember bőre érintkezik a másik bőrével. Nem viccelek, szinte elektromosságot éreztem közöttünk. Nem olyan elektrosztatikus, megcsípős kisülést, hanem afféle forrósító, bőrmelegítő kölcsönhatást. Nagyon kellemes volt, és valamit észrevett Ani is, mert melyen a szemembe nézett, és elbűvölően mosolygott. Aztán elkapta a tekintetet, és valami poén dobott oda valaki másnak...
De körülöttem megállt az idő...