Macskamód

Jóformán még az ajtót se csuktam be magam mögött, karjai már a mellkasomon kígyóztak és keresték ingem gombjait.
Csak egy percet várj – kértem, mire szemérmesen de azért duzzogva felvetette azt a nemes élű arcát és úgy vonult el mellettem, mintha legalábbis cárnő vagy valami hasonló volna. Ismerte már a járást a lakásomban, hát riszálós jobbkanyart vett és eltűnt a hálószobámban.
Istenemre, soha nem fogom megérteni a nőket. Ha nekem áll a farkam, mint a cövek, az tök bulis, és lehet rajta vihorászni, sőt meg sem sértődöm, ha lepattintanak alkalomadtán. De merd egy nőnek azt mondani, hogy kérsz egy percet, amikor be van gerjedve...
Mindenesetre mintha a hálószobámból némi fehérneműt hajigált volna ki, amik fent is akadtak a szobanövényemen. A csipke kísértetiesen hasonlított arra a csipkére, ami a ruhája alól kandikált ki az esti program közben.

Hát jó, akkor is kihasználom azt az egy percet – gondoltam és bevonultam a fürdőszobába.
Szedd össze magad öreg, ez ma nagy nap, ma nem tudsz elbújni a sportnadrágban, békében, csendben, mikor kezeimmel a hátát simogatom meg a szép vonalú derekát.
Mit simogatom?! Első alkalommal sziszegett az asztalon, hogy jaj de fáj, ne csináld ilyen erősen, második alkalommal meg felszólít, hogy adjak bele mindent. Hát jó szivi, te akartad. Persze jön a hívás másnap, hogy mozdulni nem tud, úgy fáj a háta, izomláz van a karjaiban és lila a hátsója.

Mit ne mondjak, mulattatott a viselkedése, amellett, hogy végtelenül laza volt, megvolt benne minden, amitől nő egy nő. Szerintem. Azt hittem zsánerem a sportos, feszes nő, lévén nem csak mást gyúrok, hanem magamat is, de amikor megláttam őt, hát az betett.
Gömbölyű a csípője, íves a hasa és csontjait selymes hús borította pont nagyon erotikus mennyiségben.

Most csak bámulom magam a tükörben, hogy mit akarok én tőle, mert baromira össze vagyok ám zavarva. Nem, szórakozni azt nem lehet vele, mert ahhoz drága játék, de vagyok én annyira komoly és felelősségteljes, bla bla bla bla... persze a nadrágomban már enyhén szűken vagyok, és mintha idáig hallanám, ahogy dorombol az ágyamon. Mert dorombol. Vagyis dorombolna, ha macska lenne, de tiszteletbeli, már csak a szemei miatt is.