Erotikus fenekelés 1-4. rész

(A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 2. része)
Készült: 2002. 10. 14. – 2002. 12. 26.

1. RANDEVÚ ELŐTT

Csaknem egy hónap telt el, mire hosszas tépelődést követően úgy döntöttem, ismét meglátogatom a férfit. Ez nem jelentett olyan könnyű elhatározást számomra, mint korábban. Most sokkal többet gondolkodtam rajta, mitévő tegyek, miután túl voltam az első együttlétünkön. A tapasztalataim ugyanis Róberttel kapcsolatban igen ellentmondásosak voltak. Lényegében egyszerre vonzott és taszított a fickó.
Még júniusban jártam nála, a belvárosi lakásán, és be kell vallanom, mély nyomokat hagyott bennem, illetve rajtam az a találkozás. A pasas keményen megleckéztetett. Durvábban és fájdalmasabb módon, mint szerettem, pontosabban elvártam volna tőle. Ugyanakkor az is igaz, hogy a lelkem mélyén őszintén élveztem a dolgot. Életemben nem izgultam még annyira, tűrve, hogy kedvére meggyötörje védtelenül kiszolgáltatott testemet, mint akkor. És persze a tőle kapott gyönyör is különleges volt. Egy igazi, kirobbanó orgazmus, amiben nem sokszor volt eddig részem férfitársaságban.
Szabad akaratomból, önként lettem a rabszolganője Robinak. Az engedelmesen foglya, szexjátékszere egy vadidegen pasasnak, aki nem félt megtenni velem olyasmiket, amire még a legutóbbi barátom sem lett volna képes, a legagresszívebb pillanataiban sem. S most újra arra vágytam, hogy jelentkezhessek nála, találkozhassak vele, és folytatódjék a mindenki előtt gondosan titkolt, erotikus játékunk.
Furcsa ellentmondás ez, tudom. Nekem is nehéz volt feldolgoznom a saját érzéseimet. De a szexuális vágy nagy úr az ember testén. Nem lehet sokáig figyelmen kívül hagyni, főleg ha tartósan nélkülözni kényszerül valaki. Én pedig ki voltam éhezve már egy izzasztó dugásra, a perverz körítésről nem is beszélve.
Percekig csak ültem otthon a telefon mellett, kezemben a Róbert számát tartalmazó gyűrödt cetlivel, amit az egyik barátnőmtől, Szilviától kaptam. Azóta de sokszor szerettem volna már elégetni vagy összetépni! Mégse tettem meg, sőt nagyon vigyáztam rá, sejtvén, rövidesen szükségem lesz a papirosra. Szívemben most hosszú csatát vívott egymással a félelem és a vágyakozás. Olyan abnormális volt, hogy szinte megbénultam tőle. Végül nem bírtam tovább az egész testemen eluralkodó feszültséget és remegő kézzel a kagylóért nyúltam. Bátorság! Ha egyszer kibírtam, újra el tudom viselni, hogy azt tegye velem... amire kérem.