A hercegnő és a lovag

A hercegnő izgatottan fészkelődött az asztalfőn. Mellette a férje és vezérei zabálták zsírosra a szakállukat és a ruháikat, és vedelték egyik a másik után. Az egész terem tele volt katonákkal és bájaikkal adakozó könnyűvérű nőcskékkel. Férje és csapata hosszú hadjáratra készültek, ez az este volt az indulás előtti utolsó, és a katonák bátorítására, hangulatba hozására rendezték a lakomát. Holnap végre egyedül lesz. Illetve azt remélte, hogy mégsem egyedül. De a fiatal lovag, akivel a két héttel korábbi bálon úgy egymás szemébe felejtkeztek, nem volt sehol. A hercegnő úgy tudta, a lovagot férje néhány másik társával együtt a vár védelmével bízta meg. Ha tudná, hogy asszonya szívét egyikük tűzbe borította...

Mozgolódás támadt az ajtónál. Néhány lovag érkezett, a hercegnő szíve heves dobbanásából már a lovag megpillantása előtt tudta, ő is az érkezők között van. A csapat férje intésére a főasztalhoz vergődött. Beszámoltak arról, hogy a vár felé igyekeztükben kisebb csetepatéba keveredtek. Hát ilyen közel az ellenség? Férje evésre-ivásra buzdította a fiatal csapatot. A lovag nem nézett a hercegnőre, csak egy óvatlan pillanatban villantotta rá tekintetét. Csak egy pillantás volt, remélte, senki sem vette észre. A lovag szemében több volt, mint ígéret. A hercegnő belereszketett...

Másnap hajnalban a csapat lóra szállt, elvágtattak. A ház népe igyekezett eltüntetni a lakoma nyomait. Kora délutánra helyreállt a rend, a szolgák egy része hazatért házaiba. A hercegnő és maroknyi háznépe a korai vacsora után visszavonult. A nő lakosztályában a kedvenc ablakából nézte a lassan sötétbe boruló tájat. Fáradt volt a hosszú éjszaka után, de a vágy a fiatal lovag iránt ébren tartotta. Vajon jelentkezik? Tudatában volt annak, hogy veszélyes játékba kezdett. Igaz, a férje hosszú időre távozott, az is igaz, hogy a mellette maradt szolgálók feltétlen hűséggel viseltetnek iránta, de nem tudhatta, hogyan cselekszenek, ha a lovagot nála találják? Mi lenne a sorsuk, ha a férje tudomást szerezne kapcsolatukról?

Nem tudta, mit tegyen. A férjét szereti, persze, de oly ritkán van a várban. Mindig csak a harc, a harc. A nő belefáradt az örökös aggódásba. Azon ritka alkalmakkor, mikor a férje mellette volt, nemigen beszéltek másról, mint a harcokról, az udvartartás gondjairól.