Erika és Ádám

Ádám munkahelyén találkoztak először. Erika 25 éves volt, Ádám pedig éppen harminc. Erika cége raktározással foglalkozott, Ádámék pedig szállítmányoztak. Erika főnöke átküldte a fiatal nőt egyeztetni néhány kérdést és ekkor látta élőben először a férfit. Előtte már váltottak pár telefonhívást, emaileket is küldtek egymásnak, de a szokásos hivatalos formulákon kívül csak elvétve tértek ki személyes témákra, akkor is legfeljebb a következő heti szabadság miatti helyettesítésekről volt szó.

Erikán a szokásos ruházat volt, nadrág és pulóver, magas sarkú cipő, finom smink. Mindig csinosan és igényesen öltözött, kivívva ezzel kollégái elismerését. A szokásos enyhén kivágott puli látni engedte melle felső domborulatát. Ádám persze lopva megnézte, ami jól esett a lánynak – másoktól nem szívesen viselte el, de Ádám még ismeretlen volt a számára, egy lehetséges kaland. Jól nézett ki a fiú, nem volt széles a válla de határozottan arányos alkata volt, vidám tekintete és udvariasan pajzán mosolya. Erikának jól esett, hogy nőiességét ilyen finom és leplezett módon vették észre. Kellemes bizsergés járta át belül és hirtelen nagyon szerette volna, ha a fiú kezdeményez. Általában belement az ilyen visszafogottan erotikus játékokba de alaposan megfontolt minden további lépést. Ádám nem volt tolakodó, valahogy "érezte belül a lányt", hogy mire vágyik, mit hajlandó elfogadni. Ahogy beszélgettek a munkáról a tekintetük össze-össze villant, mindketten tudták, hogy tetszenek a másiknak.

"De jó lenne átölelni! " – gondolta Ádám de nem mert közelebb lépni a lányhoz. Amúgy sem tette volna meg, mert nem voltak egyedül az irodában. De igyekezett a lehető legközelebb lenni a fiatal nőhöz. Erika észrevette az óvatos közeledést. "Becserkésznek... " gondolta magában és belül el is mosolygott. "Ő a vadász, én pedig a vad. Melyik reklámban is van? " – csak erre tudott gondolni.
– Szóval? – riasztotta fel egy kérdés. Ádám mosolyogva, csúfondárosan nézte a lányt, aki zavarában rettentő vörös lett.
– Szóval? – kérdezett vissza, menteni a helyzetet.
– Elküldöm e-mailban, jó? – javasolta Ádám még jobban mosolyogva. Erikának fogalma sem volt miről is lehetett szó, agyában még mindig az iménti hasonlat járt meg de nem akart felsülni rögtön az első találkozáskor.
– Rendben, küldd légy szíves! – mosolygott vissza amitől valósággal ellenállhatatlanul bájos lett. Ádám először látott ilyennek nőt és tudta, hogy meg kell kapnia Erikát.