A vessző suhogása

(A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 3. része)
Készült: 2003. 01. 14. – 2003. 03. 17.

1. A SZABÁLYZAT

Még oda sem értem az olajzöld ajtó elé, az máris kitárult előttem, halk nyikordulással fordulva el sarokvasain. Mintha egy barlang szája nyílna meg előttem, udvariasan és hívogatóan. Tétovázás nélkül léptem be a bérlakásba, s köszöntöttem ismerős vendéglátómat bájos mosolygással.
– Szia Róbert!
Az előszobában kellemes félhomály és viszonylagos hűvösség fogadott, a városban tomboló augusztusi kánikulához képest legalábbis. Örültem, hogy végre árnyékos helyre értem, s nyomban lekaptam a napszemüvegem, hogy jobban lássam a férfit. Aki természetesen a szokott farmerjában és hófehér, rövid ujjú pólójában jött ajtót nyitni.
– Szia Edit!
A srác azonnal becsukta mögöttem az ajtót, gondosan kulcsra zárva azt. A forróság kívül rekedt az épületen, mindkettőnk megelégedésére. Ezúttal senki sem látta a szomszédban lakók közül sietős lépteimet. A bérház teljesen kihaltnak tűnt ebben az órában, szóval a lehető legjobbkor érkeztem a következő randevúnkra.
Robi kimérten felém fordult, kurta biccentéssel fogadva üdvözlésemet és kinyújtott kacsómat. Határozottan kezet ráztunk, mélyen egymás szemébe nézve, s láthatóan kölcsönösen örülve a viszontlátásnak. Legutóbb úgy egy hónapja jártam a pasasnál, s még a hét elején beszéltünk meg telefonon randevút ma délutánra. Hosszú volt ez az öt nap, számomra legalábbis, mert alig bírtam kivárni, hogy végre itt legyek nála...
– Megjöttem! – közöltem büszkén, mintha kész csoda lett volna az érkezésem. Egy nagy lélegzetvétellel kifújtam magam, s nem csupán a kinti meleg miatt. Hanem mert sebes lábakkal jöttem fölfelé a bérház lépcsőjén, hogy mielőbb ideérjek. Futólag a karórámra pillantva megállapítottam, huszonkét perccel múlt három óra. Alaposan elkéstem, köszönhetően a belvárost megbénító forgalmi dugónak, amit több baleset okozott az ide vezető úton.
– Alaposan elkéstél! – válaszolta a pasas lebiggyedő szájszéllel. – Ilyen többet ne forduljon elő! Vedd le a szandálod és gyere be...!
Azzal egyszerűen ott hagyott, előre sétálva a nagyszoba irányába. Őszintén meglepett udvariatlan viselkedése, ezért egy hosszú másodpercig csak néztem, ostobán bámulva utána. Nem ezt vártam volna tőle. Aztán észbekaptam.
– Elnézést! Nagy volt a forgalom! – szabadkoztam halkan, némiképp megszeppenve a barátságtalan fogadtatás miatt. Agyamban felszaporodtak a különféle mentségek, érthető okok, amiért képtelen voltam időben érkezni a randevúra. Végül mégsem szóltam semmit, inkább követtem az utasítását és megszabadultam könnyű, magassarkú lábbelimtől. Az előszobai polcon sorakozó olcsó műanyag papucsok egyikében tipegtem be a nagyszobába fél perccel később, hónom alá szorítva kistáskámat.
Róbert már a szokott helyén ült, a dohányzóasztalka mögötti fotelben és kifejezéstelen arccal meredt rám. Nem tűnt túl vidámnak, de rosszkedvűnek sem. Inkább valamiféle mélységes komolyság jellemezte egész megjelenését, ahogy lágyan intett felém, meginvitálva asztalához.
– Ülj le!
Gyorsan helyet foglaltam vele szemben, a virágmintás ülőgarnitúrán, s magam mellé tettem a retikülömet, mielőtt bokánál keresztbetett lábakkal hátradőltem volna a kanapén. Nem volt kétséges, mit fogok mondani először a harmadik találkozásunk alkalmából.
– Siettem, ahogy csak bírtam!
Róbertet azonban úgy tűnik, nem érdekelték a mentségeim. Csak az, hogy nem értem ide időben. Komor tekintettel látott neki a felelősségre vonásomnak.
– Mikorra is beszéltük meg a találkozót?
– Három órára. – ismertem be, félénken szabadkozva.
– Három órára! Igen! Most pedig lassan fél négy lesz, Edit! – mutatott a falon ketyegő elektromos órára a srác nyomatékosan. Mintha valami késedelmet szenvedett volna miattam az előbb.
– Több, mint húsz percet késtél!
– Nagyon sajnálom! De a forgalom...!
Nem tudtam végig mondani racionális mentegetőzésemet, amit idefelé jövet már szépen kidolgoztam magamban. A férfi legyintett, nagylelkűséget gyakorolva irányomban. Látszólag legalábbis.
– Nincs semmi baj! Új vagy még nálam, előfordul az ilyesmi. Kicsit fegyelmezetlen vagy, de majd megtanítalak a pontosságra...! Nos, mesélj! Miért jöttél el hozzám a mai alkalommal?
– Azért, hogy folytassuk az oktatásomat, uram! Az erotikus elfenekelés terén! – mosolyogtam rá, kacéran sokat sejtető pillantással. Búgó hangom majdnem elcsuklott az izgalomtól, miközben ez utóbbi mondat kiszaladt a számon, s nagyot nyelve sütöttem le kihúzott szempilláimat, szemérmes remegéssel.
– Jó! – biccentett nyugodtan a pasas, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az egész. Neki nyilván az is, hisz foglalkozásszerűen űzi az ide járogató csinos hölgyek erotikus elfenekelésre és más intim praktikákra való oktatását.
– Mivel késtél, legalább lesz oka a szigorú bánásmódnak, amiben részesítelek! Az ilyesmiért nálam mindig alapos büntetés szokott járni a rakoncátlan hölgyeknek!
– Persze! Igen, uram! – bólogattam megértően, kissé kényszeredett mosollyal ajkamon. Tisztában voltam vele, mit jelent mindez rám nézve. Rövidesen könyörtelen testi fenyítésben fogok részesülni az előttem ülő úriember keze által, a szomszédos szoba hűs félhomályában.
A gondolatra ösztönösen fészkelődni kezdtem a heverőn, áthelyezve testsúlyomat egyik ülőgumómról a másikra. A mai randevúra egy szűk, világosbarna vászonnadrágban érkeztem, ami erősen bevágott a fenekembe hátul. Álló helyzetben is szűk volt rám, ülve pedig majd szétrepedt izmos alfelemen. A márkás cuccot könnyű nyári viseletnek szántam, okulva a múltkori esetből, mikor farmerben jöttem el a sráchoz és majd megsültem a forróságban. A vadonatúj, elegáns szabású nadrágot csak a múlt héten vettem, kimondottan erre az alkalomra készülve. Azért választottam egy éppen szűk méretet, hogy a testre tapadó, kellemes tapintású szövet szépen kihangsúlyozza a popsimat és formás combjaimat. A tervem bevált, mert idefelé jövet sok férfi megfordult utánam, elismerő pillantásokkal adózva testi adottságaimnak. Mindennapi viseletre viszont igencsak kényelmetlen lenne, az az igazság.
– Elolvastad a szabályzatot, amit a múltkor adtam? – érdeklődött az uram gyakorlatiasan. Nyomban megvillant a szemem a kérdésére, s szívem hevesebben kezdett dobogni mellkasomban.
– Igen!
Az írást akkor kaptam Robitól, mikor másodjára voltam nála. Távozás előtt adta át azzal, hogy hazaérve olvassam el figyelmesen. A másfél oldalnyi nyomtatott szöveg egy lista volt mindazon dolgokról, amik annyira felizgatták szexuális vágytól fűtött elmémet az utóbbi hónapokban.
– No és, hogy tetszett a szövege? Sikerült megjegyezned minden pontját?
– Igen, uram! Azt hiszem, sikerült! – rebegtem elpirulva.
Eszembe jutott a perc, amikor hazaérve kibontottam a borítékot és először futottam át a szövegen, a fájdalomtól még javában lüktető hátsóval. Némiképp felbosszantott az írás sajátosan gátlástalan stílusa, ugyanakkor mulattatott is, őszintén szólva. Micsoda perverz disznó ez a pasas! Így bánni a nőkkel! Tiszteletlenül, pimaszul és végtelenül ! Mintha mi csak ostoba állatok volnánk, akiket ösztökével kell idomítani az engedelmes fehércseléd szerepére.
De pontosan ez volt az, ami miatt úgy éreztem, szinte mágnesként vonz magához a férfi. Egy nagyon különös, bizarr és határozottan veszélyes világot tárt föl előttem, csábítóan kifinomult stílusban. Valamit, amiről korábban nem is álmodtam volna, annyira távol állt az addigi életemtől. S éppen ez adta leküzdhetetlen vonzerejét a számomra.
Tudtam, hogy úgy térek majd vissza hozzá ismét, mint lepke az éjjeli lámpához. Elbódulva a fényétől, melegétől, s talán mit sem sejtve arról, hogy ha túl közel merészkedek hozzá, megégetheti törékeny szárnyaimat. Ebbe a srácba én vagy fülig bele fogok zúgni vagy iszonyú csalódásba és utálatba torkollik sajátos kapcsolatunk. Esetleg mindkettő, ebben a sorrendben.
Aznap este az ágyamon hasalva még többször végigolvastam a szabályzatot, egyre fokozódó izgalommal merülve el velős tartalmában.

A fenekelés hölgyekre vonatkozó szabályai a Popsipirosítónál

1. A hölgy mindig jelentkezzen be telefonon a fenekelésre és érkezzen pontosan a megbeszélt időpontban, sem korábban, sem később.
2. A fenekelésre érkező hölgy legyen nagyon csinos, tiszta, szépen és elegánsan öltözött, valamint diszkréten kisminkelt. Erotikus alsónemű viselése kötelező.
3. A hölgy popsiján nem látszódhatnak a korábbi büntetések nyomai, csak teljesen hibátlan bőrrel jelentkezhet fenekelésre.
4. A hölgy viselkedjen udvariasan, tisztelettudóan, legyen készséges, bátran engedelmes és fegyelmezett, valamint bízzon meg maradéktalanul az urában.
5. A hölgy érezze megtiszteltetésnek, hogy az ura szexrabszolga háremének tagja lehet és igyekezzen minden szabályt maradéktalanul betartani a saját érdekében.
6. A hölgy minden randevú elején kérje meg az urát, hogy fenekelje el őt, majd tiltakozás nélkül fogadja el az ura javaslatait a kivitelezés részleteivel kapcsolatban, mert a férfinak mindig igaza van.
7. A hölgy igyekezzen örömet szerezni urának azzal, hogy csábítóan viselkedik vele szemben és gátlástalanul fel magát az erotikus játékhoz.
8. A hölgy a fenekelése közben maradjon lehetőleg csendben, a diszkréció érdekében. Kiabálnia, sikítania, hangoskodnia tilos, nyögnie, sóhajtoznia és halkan beszélnie szabad.
9. A hölgynek a randevú ideje alatt tudomásul kell vennie, hogy teljes mértékben alávetett és kiszolgáltatott szexrabszolgája urának és parancsolójának, és ennek megfelelően kell viselkednie. A randevún kívül azonban felnőtt és szabad ember, aki teljes felelősséget vállal a tetteiért.
10. A hölgynek tiltakozás nélkül kell tűrnie a kialkudottnál több vagy másféle jellegű fenyítést és önként kell vállalnia a randevú minden egészségügyi következményét. Az esetleges sérülések és sebhelyek miatt nem élhet panasszal senkinél a későbbiekben.
11. A hölgy köteles titokban tartani az urával való kapcsolatát és annak intim természetét a nyilvánosság előtt, kivéve ha újabb hölgyet akar urához irányítani erotikus fenekelés céljából.
12. A hölgy igyekezzen az ismeretségi körébe tartozó csinos, fiatal hölgyek szexuális szokásait kipuhatolni, és amennyiben azok hajlamot és érdeklődést mutatnak az erotikus fenekelés iránt, kötelessége őket az urához irányítani, diszkréten és csábító módon. Csak az erotikus fenekelés jó oldaláról beszélhet a kiszemelt hölgynek, hangsúlyozva annak előnyeit, élvezetes voltát és ura pozitív tulajdonságait.
13. A hölgy feladata gondoskodni a megfelelő fogamzásgátlásról az óvszer nélküli közösülés miatt.
14. A hölgy igyekezzen a fenekelés során mozdulatlan maradni a számára kijelölt pózban, amennyiben nincs megkötözve. A kisebb vonaglások és rángatózások megengedettek. Kézzel hátrakapkodni a popsijához szigorúan tilos és büntetést von maga után.
15. A hölgy a fenekelés során nyomja ki a popsiját hátra és fölfelé, valamint farizmait tartsa feszesen, hogy minél ingerlőbb látványt és könnyebben megüthető célt nyújtson az urának.
16. A hölgy törekedjen rá, hogy minél több érzéki örömöt nyújtson az urának és fogadja hálásan a kapott örömöket.
17. A hölgy a randevú során nem végezhet maszturbálást, kizárólag ura ingerelheti őt a neki tetsző módon és mértékben.
18. A hölgy hálásan köszönje meg a randevú végén a büntetést és minden egyebet, amit urától kapott.
19. A hölgy igyekezzen minél előbb újra randevút kérni az urától, amennyiben bőréről teljesen eltűntek a legutóbbi fenekelés nyomai.
20. A hölgy megkérheti urát, hogy rögzítse fényképeken és filmfelvételen a randevú pillanatait, és kérhet belőle másolatokat, otthoni tanulmányozás céljára.
21. A hölgy igyekezzen az urától kapott házi feladatokat maradéktalanul elvégezni, mert ennek hiányában külön büntetést érdemel.
22. A hölgy az urával való nyilvános találkozás során viselkedjen tartózkodóan, mintha csupán futó ismerősök lennének.

Körülbelül ennyi volt a papíros tartalma. A huszonkét pontos tananyag, amit az erotikus fenekelésre vágyó hölgyeknek betéve tudniuk kell, ha Róberthez akarnak járni. Kész huszonkettes csapdája az egész. Olyan sokszor elolvastam, hogy végül csaknem szó szerint megtanultam, készülve rá, hogy az uram valószínűleg számon fogja kérni rajtam az egészet.
– Helyes! Akkor azt is tudod, hogy az első mondat mindjárt a pontos érkezésről szól! – jegyezte meg Róbert összevont szemöldökkel. – Amiben te nem igazán jeleskedtél a mai napon! Úgyhogy a mára esedékes leckék során erre fogjuk helyezni a hangsúlyt! Hogy a jövőben ne felejts el mindig időben érkezni!
– Persze! Legyen, ahogy te akarod!
Olyan izgatott voltam, tele kielégítésre szomjazó vágyakkal, hogy eszembe sem jutott méltatlankodni az ítélete fölött. Pedig a múltkor megbeszéltük, hogy ellent fogok állni neki, kicsit tiltakozva – csupán a játék kedvéért – a szigorú bánásmód miatt.
– Ebben az esetben ne vesztegessük tovább az időt! – csapott a térdére türelmetlenül a férfi, s fölpattant, mint a gumilabda. – Lássunk neki! Menj ki letusolni, aztán gyere a dolgozószobába!
– Az indulás előtt megfürödtem...! Még otthon! Úgyhogy készen állok, uram! – húztam ki magam büszkén. Én is fölálltam, hátratett kezeim közt szorongatva retikülömet, s kecses mozdulattal közelebb léptem hozzá. A mai találkánkra alaposan felkészültem, mert nem akartam az időt nála pazarolni tisztálkodásra. Jobb ha mielőbb a lényegre térünk. Igazság szerint már napok óta alig vártam, hogy megkaphassam tőle a magamét.
– Aha! Gondolom ez is közrejátszott abban, hogy késve érkeztél a tornaórára! – jegyezte meg rosszmájúan a fickó. Csípőre tett kézzel állt oda elém, egészen közelre. Nem bizalmasan, inkább fenyegetően, s ettől végigfutott hátamon a hideg.
– Igen, uram! – hajtottam le a kobakom bűnbánóan. Való igaz, ha nem vesztegetek el annyi időt a fürdésre és sminkelésre, talán időben érkeztem volna. Sajnálatos, de meg kell értenie, hogy csakis miatta történt az egész. Neki akarok tetszeni a randevúnk során.
– Akkor gyere! – fogta meg bal karom lágyan a pasas. Vezetni kezdett, mint valami gyereket a szomszéd szoba párnázott ajtaja felé.
– A pénz...? – kaptam fel a fejem, ösztönösen megtorpanva egy pillanatra.
– Ja! Azt dobd az asztalra!
Retikülömből előkerült a pénztárcám, abból pedig a kérdéses összeg. Aztán már siettem is az uram után, aki előzékenyen szélesre tárta előttem a bejáratot. Ringó csípővel, kecsesen elegáns léptekkel masíroztam be a légyottjaink helyszínére, akár egy büszke úrinő. S kacér mosolyt csalt arcomra a megszokott látvány, a célirányosan berendezett dolgozószoba, ablakain a vörös sötétítőfüggönyökkel.
Harmadszorra is eljöttem hát, hogy behódoljak a lelkemet emésztő őrült szenvedélynek, a fájdalommal kevert erotikus játszadozásnak, azaz közönségesebb nevén a szado-mazo szexnek. Aminek varázslatos titkait Róbert hivatott föltárni előttem, jól fizetett uram és oktató mesterem lévén. Elakadó lélegzettel pillantottam körbe az ismerős tárgyakon, miközben a férfi becsukta mögöttem a hangszigetelt ajtót.
A szoba közepén méltóságteljesen állt a fából ácsolt fenyítőbak, párnázott tetején egy törölközővel. Amin első látogatásom alkalmával már volt szerencsém nyújtózkodni, anyaszült meztelenül fel domború alfelemet a büntetéshez. A tény, hogy az állvány oda volt készítve, egyértelművé tette számomra, rövidesen ismét használatba fog kerülni.
– Vetkőzz le Edit! A ruhádat tedd az ágyra! – mondta Róbert, kényelmesen leülve a sarokban álló foteljába.
– Teljesen meztelenre, uram? – fordultam irányába deréktól felfelé. Kíváncsian, érzékien lebiggyesztett alsóajakkal, a lehető legcsábosabb hangomon. Csípőre tett bal kezem a fenekemre csúszott, majd kacéran odacsaptam vele a kigömbölyödő domborulatomra. Pusztán a rend kedvéért, hogy egyértelmű legyen, mit várok tőle.
Bár kánikulai idő van odakint, én mégis harisnyát húztam a nadrágom alá. Azt a hófehér csipkéset, a hozzá illő tangával, amiben a múltkor is eljöttem hozzá. Mert a szabályzatban világosan benne van, hogy a fenekelésre érkező hölgynek kötelező erotikus alsóneműt viselnie. A srác nyilván bolondul a harisnyás lábakért, azért várja el tőlünk a szexi öltözéket, időjárástól függetlenül.
– Nem. A harisnya maradhat. – intett ő nagyvonalúan, ahogy számítottam. Tetszett neki a viselkedésem, ez egyértelmű volt.
Udvariasan bólintottam, s az ágyhoz tipegtem, ledobva rá kistáskámat. Szerencsére nem sok levennivaló van rajtam az említetten kívül. Elsőként mindjárt bézs színű, könnyű selyemingem gomboltam ki, lágy mozdulattal lefejtve magamról az átizzadt ruhadarabot. Ezt követte a szűk nadrág, s őszinte örömömre szolgált végre megszabadulni kellemetlen szorításától. Hazafelé menet még ennyire sem lesz kényelmes, amikor majd fel kell húznom elpáholt valagamra, de most nem törődtem a bizonytalan jövővel. Csak a jelen számít, az édes pillanat, amikor átadom magam az uramnak, hogy megdolgozza pőre testemet.
A csipkés melltartó következett. Ezt gondosan háttal fordulva vettem le, hogy kerekded kebleimet elrejtsem a legényember kocsányon lógó szemei elől, egyelőre. Aztán meglengettem a fejem fölött, s vagány könnyedséggel az ágyra hajítottam.
Ujjaim ezután végigcsúsztak meztelen oldalamon, le egész a vékonyka bugyi vonaláig, amit kinyomott popsival, kéjes vonaglások közepette toltam le, mélyen előre hajolva közben. Fél perccel később csak az áttetsző combharisnya maradt rajtam, nomeg az ékszerek és a smink. Fél karral eltakarva kebleimet, s tenyeremet a szemérmem elé téve fordultam meg, mintha szégyenlős lennék. Pedig csak kelletni akartam magamat a szúrós szemmel bámuló fickó előtt, aki tenyerét dörzsölgetve tápászkodott fel a helyéről, hogy magához intsen.
– Jó! Ne vesztegessük az időt...! Állj szépen a dereshez Edit és hajolj rá! Úgy, ahogy kell...!

2. ÚJRA A FENYÍTŐBAKON

Óvatosan, a szívemben tompa félsszel léptem oda a kérdéses fenyítő alkalmatossághoz, ami türelmesen várta mai áldozatát. Nem néztem közben a karbatett kezekkel várakozó férfira, pontosan tudva, hogy folyamatosan figyel. Egyetlen mozdulatom sem maradhat előtte észrevétlen. Az izgalomtól bódult aggyal úgy döntöttem, a lehető legérzékibb és legcsábítóbb módon fogok elhelyezkedni a fából ácsolt szerkezeten.
Gúvadjanak csak a pasas szemei a látványtól! Tudom, hogy odáig van értem, de azért nem árt tovább fokozni a vágyait. Érezze tisztán minden rezdülésemből, hogy meghódított. Ami egyébként igaz is. Az övé vagyok, testben és lélekben egyaránt.
A szívem mélyén azt hiszem erre vártam napok, sőt hetek óta. Hogy ismét itt állhassak a bőrhuzatú szivacsokkal barátságosabbá tett bak előtt, amin ki tudja, hány csinos, fiatal nő feszített már rajtam kívül, tűrve, hogy alaposan megdolgozzák pőre testét. Ez most teljesen az én pillanatom volt, s a torkomban dobogó szívvel helyezkedtem el rajta. Lassan, kecses mozdulatokkal fészkelődve, hogy megtaláljam a legkényelmesebb pozitúrát az elfenekelésemhez.
Az állvány nagyjából nyolcvan centi magas lehetett. Trapéz alakú, hogy stabilan megálljon akkor is, ha a rászíjazott nőszemély hevesen rángatózni kezd az ülepét érő csapások nyomán. A vastag tölgyfa deszkákat minden olyan helyen bőrpárnák borították, ahol a testem hozzáérhet mozgás közben. A tetejére Róbert ráadásul egy fehér törölközőt borított, a kényelmemet fokozandó. Nem tudom honnan szerezte ezt a bakot, de kiváló ötlet volt. Máris úgy éreztem magam, mintha egy pornófilm főszereplője lennék. Persze nem sok szexfilmet láttam eddig, csupán néhányat néztem meg régen a barátom kedvéért, hogy aztán kipróbáljuk az ott tanultakat...
Szorosan odaálltam a váz felém eső végéhez, térdem és combjaim a keresztgerendához nyomva, s nagyot sóhajtva előre támaszkodtam, gondosan kidomborítva popsimat az uram és parancsolóm irányába. Csak ezután tettem szét neki a lábaimat, több apró lépésben, ringó csípővel mozogva közben. Gondosan akkora terpeszbe álltam, hogy kényelmesen beláthasson a combjaim közé, s megcsodálhassa borotvált szemérmemet. Jobb kézzel gyorsan odanyúltam, számító mozdulattal. Mintha megigazítanám kitüremkedő nagyajkaimat, nedves puncimra irányítva ezzel remélhetőleg a kan figyelmét.
Ezután jobban előre dőltem, rá a hosszanti gerendára, aminek túlsó végén kényelmes kartámasz várta könyökömet. Ennek túlsó végén van egy szilárdan rögzített keresztrúd, ami arra jó, hogy erősen megmarkoljam, s el se engedjem, amíg tart az elpáholásom.
Lehajtott fejjel, hátrafelé lesve izegtem, mozogtam még egy kicsit, megriszálva altestemet. Úgy sóhajtoztam, hangosan, ahogy ilyenkor illik, majd lehunyt szemmel várakozni kezdtem. Eddig tartott a szereplésem. Innentől csupán állnom kell, kellőképp előre hajolva, a bak fölött pár centiméterrel lebegő, karcsú testtel, s tűrni mindent, amit kimér reám az uram. Beadtam neki a derekamat, kecsesen , ahogy szerettem volna. Had lássa, hogy a hatalmában vagyok.
– Jól van! Most maradj mozdulatlanul, amíg odaszíjazlak a bakhoz!
Emberem szándékos lassúsággal lépett mellém, tenyerével lágyan végigsimítva a kidomborodó, csupasz tomporomon, majd az ívben hátrahajló gerincemen. Nekilátott rászíjazni a bal, aztán a jobb alkaromat a szerkezethez, gyorsan és szakszerűen csatolva be a vastag bőrpántokat. Ezek olyan rafináltan lettek elhelyezve a kartámaszon, hogy semmiképp se érhessem el őket az ujjaimmal, sőt a számmal sem. Önerőből képtelen lennék kiszabadulni a csapdából. Teljesen ki vagyok szolgáltatva a pasasnak, aki abból él, hogy jó pénzért bármit hajlandó megtenni a hozzá járogató, perverzióra éhes nőkkel.
– Bevallom őszintén, te vagy a legszexisebb boszorkány, aki valaha ráhajolt erre a deresre! – állapította meg Róbert őszinte elégedettséggel. – Pedig sok hozzád hasonló fiatal és csinos bula feszített már itt előtted, elhiheted...! Voltak vagy harmincan... Mégis neked van a legszebb, legkívánatosabb tested mind közül! Ezt őszintén bevallom...!
– Igen?! – nyögtem meglepetten. Szégyenlősen mosolyogtam a nem mindennapi bók hallatán. A kijelentése, miszerint legalább harminc hölgyet fenekelt már el ezen a bakon, s én vagyok köztük a legszebb, egyszerre izgatott és taszított. Örültem neki, hogy ennyire vonzónak talál, ugyanakkor elborzasztott, hogy csak egy vagyok a számára a sok hasonló bula közül. Ez valahogy olyan illúzió romboló volt. Még szerencse, hogy nem járunk egymással, így semmi okom féltékenykedni rá. Az tehát, hogy rajtam kívül még hány nőt részesít a kegyeiben, tulajdonképpen nem tartozik rám.
– Bizony! Még soha életemben nem láttam ilyen tökéletesen kerekded, formás popókat, mint a tiéd! Szinte sajnálom, hogy el kell verjelek! Nem szívesen fogok odaütni rájuk, olyan szépek...!
Néma elégedettséggel hallgattam elismerő szavait. A srác nem fukarkodott a dicséretekkel, s ez nagyon tetszett nekem. Nyilván nem ok nélkül hízeleg ilyen nyíltan. Biztos teljesen odáig van értem. Azt hiszem, ennél szebb és ugyanakkor húsbavágóbb bókot még sosem kaptam férfitól. A torkomban dobogott a szívem, s erősen megmarkoltam az előttem húzódó rudat. Nem mertem felpillantani a mellettem álló uraságra, azt viszont észrevettem, hogy a farmernadrágja elöl igencsak kipúposodott. Teljesen felizgult tőlem. Helyes!
Megsimogatta a vállamat, majd a hajam, aztán megfogta az állam és felemelte fejem, hogy a szemébe nézhessek. Hátrafeszülő nyakkal bámultam föl az előttem magasodó jóképű legényre, tágra nyílt szemekkel, elakadó lélegzettel. Egészen kiszáradt a szám az izgalomtól. A véremet bőven elöntő szexhormonok végigbizseregtek felhevült testemen. Ellenállhatatlan erővel, őszintén kívántam a faszit. Az utolsó gátlások, félelmek, és aggodalmak is lehámlottak rólam, ahogy egymás szemébe néztünk, mélyen, sejtelmesen. Most csak egy nőstény voltam, aki arra vágyik, hogy a bika alaposan meghágja.
– Őszinte élvezet lesz a számomra megdolgozni téged, szépségem...! Ígérem neked, hogy olyan alapos munkát fogok végezni rajtad, hogy soha többet nem mersz majd elkésni a randevúinkról! – mondta a férfim kedvesen, ugyanakkor igencsak vésztjóslóan.
– Jó! Csináld ahogy akarod, uram! Megérdemlem a büntetést! – leheltem válaszul, remegő szempillákkal.
Megnyaltam a számat, érzéki módon előre biggyesztve alsóajkamat, szomjas tekintettel. Nyugodtan megcsókolhatna ha akar vagy elővehetné merev péniszét, hogy a számba dugja. Ha így tenne, én engedelmesen körbenyalnám a makkját, finoman babusgatva kemény félgömbjét a nyelvemmel. Rég volt, hogy utoljára leszoptam egy férfit... Ő azonban csak megsimogatta arcomat, majd elengedett és alám nyúlva két kezébe fogta lelógó didijeim. Inkább markolászta, mint simogatta az izgalomtól feszülő emlőket, ujjai közé csípve a bimbókat és erősen megdörzsölgetve csúcsukat.
– De még mennyire...! Ma nagyon ki fogsz kapni, ezt jó ha tudod! Huhh...! Milyen szép, formás csöcseid vannak Edit! Férfitenyérbe valók!
Egyetértettem az ítéletével mind a kikapás, mind a szépségem terén. Az enyhe fájdalom viszont, amit a szorítása okozott, már nem tetszett annyira. A melleimre kényes vagyok. Összerándultam, mire elengedett. Rövidesen mögém lépett, végigfuttatva erős ujjait borzongó hátamon, oldalamon.
– Egy ilyen csinos segget igazi kihívás a számomra megpálcázni...! Gondoskodni fogok róla, hogy egyenletesen piros legyen mindenhol a feneked és a mai nap folyamán már ne legyen kedved leülni rá! A korábbi verések ehhez képest csak bemelegítések voltak... ugye tudod, cicamica?!
Lehajtott fejjel, hátrafelé kinyomott farral tűrtem, hogy megdörzsölje az általa oly nagyra értékelt testrészemet. A szavai szinte perzselték az idegeimet, alig bírtam nyugton maradni a szexuális vággyal keveredő idegességtől. Tudom, hogy alaposan el fog verni, és napokig fáj majd utána a tomporom, de egyáltalán nem féltem ettől. Megérdemlem a fenyítést, meg azt is, amit utána kapni fogok a lábam közé.
– Igen! Ahh! Uram!
– Most odaszíjazom a virgácsaidat...! Nagyon szép combjaid vannak Edit...!
Éreztem, ahogy térdhajlatnál rögzíti a jobb, majd bal lábamat, széles terpeszállásban. A múltkor a bokáimnál szíjazott le, lehetőséget adva vele, hogy legalább rugózhassak menet közben. Így viszont se rugdalózni nem tudok hátrafelé, se összezárni a combjaimat, hogy megvédjem csupasz ágyékom az inzultálástól. A csapda tökéletes. Most már garantáltan nem menekülhetek! A felismeréstől gombóc nőtt a torkomba és páni félelem fogott el néhány pillanatra. Jajj, mi lesz?!
– Így ni...! Szépen, szorosan...!
Magam alá bámulva a bakra, lelógó melleim között éppen kiláttam a lábam közti területre, ahol Róbert guggolt, a szíjaimat igazgatva. Nyilván kitűnő betekintése van közben a sunámra, amit jelenleg csak neki vagyok hajlandó mutogatni, szemérmetlen bátorsággal. Nézd csak, te kan és élvezd! Rád vár az ágyékom, miattad nyújtózkodom itt! Gyere és basszál meg! Ilyen és hasonló piszkos gondolatok cikáztak túlfűtött agyamban. Régóta elfolytott vágyaim végre a felszínre törtek, beteljesülést követelve.
– Na, csinibaba! Tudom, alig várod, hogy elkezdjük végre a matekolást! Igaz?
– Aha! – nyögtem őszintén, torokhangon.
Mindig is szerettem, ha a srácok a hátsómra csaptak, játékosan vagy figyelmeztetően. Eleinte az iskolában, aztán az utcán és a szórakozóhelyeken, ahová a barátnőimmel jártunk. Egy ilyen csinos popsi szinte magát, hogy a merészebb férfiak odacsapjanak rá. Főleg ha még ki is hangsúlyozom nekik egy szűk nadrággal és könnyed csípőriszálással. Azok a fiúk, akikkel régebben flörtöltem vagy lefeküdtem, mind előszeretettel ütöttek oda ha szükségesnek látták, én pedig nem igazán tiltakoztam a bánásmód ellen.
Sokan, sokszor ígértek már nekem verést az életem során. A szüleim, a tanáraim az iskolában, az idősebb lányok akikkel néha összetűztem a középiskolai kollégiumban, és persze a fiúk, a férfiak. Akik reménytelenül futottak utánam és akiknek végül odaadtam magam. Ez utóbbiak azért nem voltak olyan sokan. Robi előtt összesen két sráccal jártam komolyabban. Nem voltam olyan kurva, mint egyes barátnőim a suliban.
A második expasim, aki hónapokkal ezelőtt hagyott el, a civakodásainkra általában úgy tett pontot, hogy megpofozott, majd ha nem csillapodtam kellő alázattal, a térdére hasaltatott vagy a konyhaasztalra és egyszerűen elfenekelt. Mintha a lánya volnék, s nem a szeretője. De elnéztem neki, mert értette a dolgát. Ezek persze erotikus jellegű fenyítések voltak, amiktől épp csak kipirosodott egy kicsit a bőr a popsimon, izgatóan bizseregve.
Az első komoly, kimondottan fájdalmas ütleget akkor kaptam Tamástól, mikor elhagyott. Azt már nem kézzel adta, hanem fakanállal, miután összekötözte a kezemet egy spárgával, hogy ne tudjak ellenállni. Én tehetek róla, hogy elege lett a sok szövegelésemből és önző elvárásaimból, ezért először csendben tűrtem a fájdalmat, remélve, talán mégis megbocsát. De csalódnom kellett. Búcsúzóul még megkefélt, nem törődve a tiltakozásommal, majd szó nélkül ott hagyott, , sírva és a lelkem mélyéig megbántva.
Az, hogy ide jutottam, egy vadidegen hapsi lakására, aki épp arra készül, hogy alaposan megpiricskélje, régiesen szólva a seggemet, talán ennek köszönhető. Mazochista lettem, a fájdalomban kielégülést találó elhagyott fehérnép.

3. PASKOLGATÁS

– Türelem! Türelem, szép kancám...!
Róbert megsimogatta a lábam szárát, majd a combomat, végül keze becsúszott oda, ahol a legérzékenyebb a női test és masszírozni kezdte rövidre nyírt pihékkel borított szeméremdombomat. A csiklómat kereste, s meg is találta hamarosan. Másik tenyerével a farizmaimat mustrálgatta, időnként erősen belemarkolva feszülő húsomba, mintha azt méregetné, mennyire kemények az ülőgumóim.
– Úgy látom, teljesen elmúlt a nyoma a négy héttel ezelőtti büntetésednek! Lássuk csak...!
Szó nélkül tűrtem az előjátéknak szánt bemelegítést, aminek végén megragadta benedvesedő kisajkaimat, és két ujja közé csípve meghúzogatta a nedves bőrt, hátrafelé és lefelé. Finoman, majd erősebben.
– Huuhh!
A pasas értette a dolgát. Pontosan tudta, hogyan izgathat fel a szavaival és ügyesen adagolt mozdulataival. Nyögdécseltem az élvezettől, még jobban kidomborítva neki a valagamat, mire felegyenesedett, és erősen a bal, majd jobb fertályomra csapott. Mutatóujját a farpofáim közé nyomva megcirógatta az ánuszomat. Lehunyt szemmel kapaszkodtam a testemet megtámasztó állványba, tűrve a kellemes bánásmódot.
– Jól van szépségem! A pináddal később még foglalkozom...! Most inkább végezzük el az ilyenkor szükséges bemelegítést! Amire láthatóan nagy szüksége van ezeknek a formás, erős farizmoknak...!
A bal oldalamhoz állva még egyszer alaposan körbesimogatta kigömbölyödő hátsómat, mintegy tanulmányozva a célpontját. Aztán nekilátott megrakni a húsos félgömböket csattanós tenyeresekkel. Ahogy az apám csinálta jó tíz évvel ezelőtt, könyörtelen szigorral. Őszinte megkönnyebbülést okozott számomra újra érezni a férfiú nyers erejét, könyörtelen szigorát. Bevallom, kimondottan örültem a tángálásnak. A fiatal koromra emlékeztetett, az akkori félelmeimre. De most mégsem féltem. Még nem.
Róbert közepes erővel ütött, egyenletes sebességgel, mint a metronóm, felváltva érintve ruganyosan ellenálló popóimat. Bal kezét a hátamra tette, lassan simogatva közben a gerincem tövét, körkörös mozdulatokkal. El lehetett viselni, amit művelt, sőt kimondottan felajzott a kíméletesen induló páholás, ezért csendben tűrtem, igyekezvén mozdulatlanul állni.
Egészen olyan volt, mintha Tamástól kapnám a csihipuhit. Ő is ugyanígy ütött, példás szigorral, hogy móresre tanítson ha összevesztünk valami csekélységen. Erről persze sosem beszéltem a szüleimnek vagy a húgomnak, mert szégyeltem volna bevallani, hogy rendszeresen ver a barátom, akit annyira szeretek. Tamás természetesnek vette, hogy az asszony verve jó, én pedig elfogadtam szubjektív – és egyoldalú – véleményét. Mert a szerelem vak és engedelmes. Nem lázadozik az imádottja ellen, még akkor sem, ha talán úgy volna helyesebb...
Kizárólag a legbizalmasabb barátnőmnek, Szilviának mertem megemlíteni a történteket, mert tudtam róla, ő egyáltalán nem háborodik fel az ilyen dolgokon. Sőt! Pajkos mosollyal azt mondta, ha elver az uram, biztos nagyon szeret engem. Különben nem akarna beidomítani az engedelmes fehércseléd szerepére.
Azt csak később árulta el, mikor Tamás elhagyott, hogy ő is kedveli ha elpáholják a fiúk. Neki sírtam el a bánatomat egyik találkozásunk alkalmával, mikor nagyon magam alatt voltam. Nem volt más, akihez mehettem volna a bajommal. Aztán részletesen kitárgyaltuk egymás közt az élményeinket, hosszasan lelkizve a szemét férfiak miatt. Hamar kiderült, mindketten szeretjük az erotikus célzatú elfenekelést, valamint az imitáló, kemény előjátékot a dugás előtt.
Ekkor tudtam meg, hogy a barátnőm ismer egy srácot, akivel még az egyetemen melegedett össze. A csávó kibukott az iskolából, egy darabig asztalosként dolgozott, majd munkanélküli lett. Most abból él, hogy gazdag hölgyek perverz vágyait igyekszik kielégíteni, szolid összegekért. Vagyis hímkurva. Egy jóképű belvárosi dzsigoló. Szilvia a rendszeresen visszatérő vendégei közé tartozik, s vele gyakorolgatja az erotikus popsipirosítást.
Alaposan kifaggattam a részletek felől, kéjes borzongással hallgatva, hogyan szokta a fickó ellátni a baját szöszke barátnőmnek. Nem titkolt el semmit, még a piszkosabb részleteket sem, amiktől bizony égni kezdett a fülem. Ugyanakkor külön hangsúlyozta, milyen rendes és megbízható a srác, a fájdalommal kevert gyönyör pedig mennyire intenzív, élvezetes dolog. Jobb, mint a sima szex. S én végre megértettem, miért viselkedett időnként olyan furcsán Szilvia, amikor találkoztunk, napokkal a fenekelések után. Így már érthető, hogy nem akart leülni velem egy kávéra, és miért mondott kényszeredetten nemet, ha az uszodába hívtam. A verés nyomait okosabb takargatni, hogy ne kelljen az emberek kényelmetlen kérdéseire válaszolni.
Nem kellett elkérnem Robi címét, telefonszámát. Odaadta ő azt magától, sokat sejtetően bólintva elgondolni is alig mert kívánságomra. Ha szeretném kipróbálni a palit, menjek csak nyugodtan. Megérdemlek egy kis perverz hancúrozást.
Először szabódtam elfogadni az ajánlatot, mert szégyeltem magam abnormálisnak tartott vágyaimért. Szilvia azonban megnyugtatott, hogy nincs velem semmi baj. Elvégre már nagylány vagyok. Felnőttem. Kipróbálhatok bármit ha kedvem tartja, persze csak a saját felelősségemre. Bővítsem nyugodtan a szexuális tapasztalataimat, a kíváncsiság végül is nem bűn. Ha erre vágyok, butaság lenne megfosztanom magam a nagyszerű lehetőségtől. A srác különben nagyon diszkrét és megbízható. Amit kérek, teljesíti... és szép nagy farka van.
Hát így került a cetli a táskámba. Egy héttel később pedig már itt vonaglottam, a fenyítőbakon mezítelenül, és rémült izgalommal ismerkedtem a fenekelős szex fájdalmas gyönyöreivel és . Ami nem volt olyan jó móka, mint előtte naivul hittem, viszont a kielégítésem és miatt mégis elnyerte a tetszésemet összességében. Szilvinek igaza volt. Ez tényleg sokkal izgalmasabb, mint a sima kefélés.
– Jól van, Edit! Ugye tudod, miért kapod ezt?
– Aha! – nyögtem fel egy különösen erősre sikeredett csapás után. A pasas fokozatosan bekeményített, nem kímélve sem a tenyerét, sem engem. Lehunyt szemmel füleltem a mind hangosabbá váló csattogásokra, amikbe egyre jobban beleremegett egész altestem. Egyikünk sem számolta az ütlegeket, de legalább húszat kaptam félgömbönként, mire oly magasra duzzadt farizmaimban a fájdalom, hogy megszólaltam.
– Auuúúhh...! Jajj!
Kellemetlenül égő forróság kezdte beborítani a popsimat, s ezt már nem bírtam mozdulatlanul tűrni. Ringatózni kezdtem, amennyire a végtagjaim gúzsba kötő szíjak engedték, jobbra-balra. Az előbbi kéjérzet fokozatosan tovatűnt, amit a simogatásakor éreztem. Csak a növekvő fájdalom maradt bennem.
– Aaaóóó...! Aauuhh!
– Maradj csendben! Nem adtam engedélyt a hangoskodásra!
– Ez fáj! Kérlek, tarts szünetet!
Még be sem fejeztem a mondatot, máris olyat kaptam a hátsómra, hogy összecsikordultak a fogaim . Ezúttal másképp ütött meg, a tenyere élével csapva végig fentről lefelé a farpofámon, oldalirányban. Nagyon kellemetlen érzés volt. Egyszer régen egy srác így sújtott le a fenekemre, merő rosszindulatból, mire első dühömben durván tökön rúgtam. Úgy rogyott össze az iskola folyosóján, szinte vonyítva, akár egy rongybábú. Nem tudtam sajnálni a szétzúzott golyói miatt. Szemét alak volt. Ez a fajta gonosz seggrepacsi nagyon nem volt az ínyemre.
– Ááhh!
Dühösen felkaptam a fejem, hátrarázva szemembe hulló fekete hajtincseimet, és akkorát nyögtem, élesen és teli torokból, hogy az felért egy sikollyal. Róbert aljas módon adott még három ilyen gyűlöleteset, hasonló erővel, aztán befejezte a paskolásomat és újra cirógatni kezdett. Ha nem lettem volna leszíjjazva, azt hiszem most őt is tökön rúgom, alázatos szerep ide vagy oda. A szemét! Ez rohadtul fájt! A pasas felébresztette bennem a haragot szemtelen viselkedésével.
– Úgy látom, ennyi elég lesz bemelegítésnek. Szépen kipirultak a popóid. Most tartunk egy kis szünetet! Addig lazulj el szivi...!
Elernyedtem, megkönnyebbülten szuszogva. Az indulat lassan csillapulni kezdett dobogó szívemben. Már csaknem rángatni kezdtem a karjaimat, hogy szabadulni próbáljak önként vállalt fogságomból. A férfi azonban értette a dolgát, nem akarta mindjárt elsőre túlzásba vinni az ütlegeket. Mögém állva a csípőmet simogatta, majd a hátamat, végül tompán sajgó fenekemet. Ez jól esett. Most oly gyöngéden bánt velem, ahogy korábban kértem. Azt hiszem, titokban mindig is erre vágytam. A gyöngéd szadizmusra egy perverz férfitól. Kéjesen nyújtózkodtam, akár egy macska a gazdi keze alatt. Gyorsan elfeledtem az iménti durva sújtásokat. Végül is ki lehetett bírni!
– Mivel ma igen rossz kislány voltál, aki alaposan elkésett a tornaóráról, szigorú büntetésben lesz részed! De előbb szeretném, ha megígérnéd nekem, hogy sosem fogsz többé késve érkezni! Mert a pontosság a jól nevelt úrihölgyek erénye!
– Igenis, uram...! Ígérem neked, hogy ezentúl mindig pontosan fogok érkezni hozzád! – dünnyögtem alázatosan, nem túl nagy kedvvel. Végtére nem rajtam múlott, hogy elkéstem. De Robinak láthatóan szüksége volt egy jó ürügyre ahhoz, amit tenni kívánt velem ezen a fülledt péntek délutánon.
– Helyes! Hogy az ígéreted valóra váljon, nyomatékosítani fogom a dolgot számodra! Ezért a folytatást már a vesszőcskével fogod kapni! Addig viszont szeretném, ha elmesélnéd nekem, miért szereted ha elfenekelnek!
Meglepett a kérése. Nem tudtam hirtelen, mit mondhatnék neki ezzel kapcsolatban. Hogy miért szeretem megveretni magam? Egy hosszú ujj csúszott be a farpofáim közé, erősen megnyomva a végbélnyílásomat, majd valami kemény bökdösést éreztem a hátsómon. A srác nadrágban feszülő farka volt az, sejtésem szerint.
– Gyerünk, ne kéresd magad! Részletes beszámolót várok tőled! Csak őszintén!
A hasam alá nyúlva dörzsölni kezdte a vulvámat. A külső szeméremtestem, a klitoriszom, végül nedves hüvelynyílásom környékét. Ez kellemes volt, de percekbe telt, mire a fokozatosan növekvő kéjérzet túlszárnyalta bennem a fenekemben lüktető fájdalmat.
– Azért szeretem, mert nagyon felizgat a helyzet. – szólaltam meg, próbálva hátranézni, de nem tudtam az uram szemébe pillantani. Így inkább lefelé bámultam, lógó csöcseimre és az ágyékomon matató szőrös kézre. Alattam a fából ácsolt szerkezet állt stabilan, ami foglyul ejtett. Torkomban dobogott a szívem az élvezettől. Figyeltem, ahogy azok a kezek mohón megfogdosnak. Most biztos boldog a pasas, hogy kedvére letapizhat, ahol csak akar. Nem sok férfi tehette meg ezt idáig!
– Milyen helyzet?
– Ez az egész...! Az, hogy meztelenre kell vetkőznöm előtted és terpeszbe állva előre hajolni, engedelmesen. Meg az, hogy megkötözöl, és nekem tűrnöm kell, bármit csinálsz velem.
– Nem félsz attól, hogy olyasmit fogok tenni veled, amit nagyon nem szeretnél?
– De, igen! Nagyon is! – nyögtem fel aggódó hangon.
– Helyes! Attól félhetsz is...! Én kedvelem az olyan lányokat, akik bátran és főként fegyelmezetten állják a fájdalmat, tiltakozás nélkül. Remélem te is ilyen vagy!
– Igen! Szeretnék ilyen lenni! – beharaptam a szám szélét, mikor a középső ujja besiklott a vaginámba. Ez nagyon jó volt! Húú, de jó! Ki-be járt bennem az ujj, előbb lassan, majd egyre sebesebben.
– Majd én megtanítalak rá, hogy kell! Csak bízd rám magad! Most alaposan meg fogom botozni a csinos kis seggedet, míg teljesen fölhurkásodik! Büntetésül, amiért alaposan elkéstél!
– Hogy? – kaptam föl a kobakom aggódva. A fölhurkásodik szó mélyen belehasított bódult tudatomba, őszinte félelmet gerjesztve bennem. Robi azonban azt hitte, az utolsó mondatát nem értettem, így részletesen kifejtette szándékait előttem.
– Nálam az a szabály, hogy az öt percnél többet késő hölgyeket pálcával tanítom a fegyelemre! Tekintheted következő leckének, amit a fejedbe kell vésned! Megértetted?
– Igen uram...! Te olyan perverz vagy! – nyögtem lihegve, fújtatva. Nagyon bírtam a srác buján alattomos szövegét. Láthatóan pontosan tudta, miről kell ilyenkor beszélgetni. Élvezet volt társalogni vele ezekről a dolgokról. Legnagyobb sajnálatomra azonban egyszeriben kihúzta lucskos lyukamból az ujját és eltávolodott tőlem.
– Én vagyok a perverz, cicababa?! Akkor te minek tartod magadat?
– Egy perverz szukának, aki megérdemli a fenyítést!
– Úgy bizony! És boldogan fogod tűrni, amit kapsz! Sőt, könyörögsz majd, hogy folytassam és ne kíméljelek!
Kábán néztem, ahogy a szekrényhez fordul és kimért mozdulatokkal elővesz egy karhosszúságú, vékony fapálcát. Azt hittem, előbb még kapok a vonalzóval vagy a nadrágszíjjal is, de nem tettem szóvá a döntését. A korábbi fenekelések igencsak fájdalmasra sikerültek, ezért megtanultam félni a vastag bőrszíját. A pálca talán nem lesz olyan kemény eszköz, remélhetőleg...
Róbert két kezébe fogva meghajlítgatta a husángot. Úgy, hogy én is jól láthassam, milyen rugalmas eszközről van szó. Sima felületű, sárgásbarna botocska volt, mint egy könnyű sétapálca. Eléggé veszedelmesnek tűnt, de nem féltem tőle. Bíztam az uram jóindulatában. Lestem, ahogy próbálgatja az eszközt és körbejár engem, szépen testemet méregetve. Rövidesen meg fogja sétáltatni csupasz domborulataimon a végét.
– Ezt a vesszőcskét különleges alkalmakra tartogatom. Azoknak az engedetlen hölgyeknek, akik elkésnek vagy tiszteletlenül viselkednek velem szemben. Tehát igencsak rászolgáltak a szigorú büntetésre! Nem akadt még olyan leányzó, aki sikkantás nélkül állta volna a csapását...! Nos? Halljam, mit csináljak most veled?
Párszor a levegőbe suhintott a bottal, engem pedig elöntött a verejték a sajátos hangtól, valamint a délutáni folytott melegtől. Az elmúlt két hónapban de sokszor véltem hallani képzeletemben a nadrágszíj feszes csattanását, ahogy vöröslő csíkot hagy puha bőrömön újra és újra! Ez viszont sokkal kegyetlenebb, durvább fájdalmat ígérő hussanás volt. Még senki sem ütött meg vesszővel, bár annakidején az apám többször ígérte, hogy legközelebb nem kézzel fog elfenekelni, hanem bottal. Jól el tudtam képzelni, milyen élmény lehet... Hát most megtudom!
– Üssél Robi! Verj meg keményen! Megérdemlem! – kérleltem lehajtott fejjel, merészen kidomborítva neki körtét formázó altestemet. A tenyeresek hatása javarészt elmúlt, én pedig készen álltam a kíméletlen folytatásra. A pasas halkan felnevetett, csúfondárosan. Kiélvezte a helyzetet. és gúnyt űzött belőlem, gátlástalanul. Én meg hagytam, nem tehetve mást. Úsztam az árral fájdalmasnak ígérkező végzetem felé.
– Nem mondtad, hogy kérem szépen!
– Kérlek szépen uram, verd el a fenekem!
– Hát jó! Rendben van, de csak mert ennyire szeretnéd...! Ugye tudod, hogy nem szívesen csinálom ezt veled? – simogatni kezdte, egészen könnyedén a tomporomat, miközben ott suhogtatta a vesszőt büntetendő testrészem fölött. Egy szavát sem hittem.
– Ígérem, többet nem fogok elkésni, uram! – jegyeztem meg szinte nyávogó hangon a félelemtől. Már bántam, hogy nem indultam el fél órával korábban hazulról.
– Az biztos! Nem volt még olyan hölgyemény, aki kétszer elkésett volna nálam!
Ettől aztán a gyomrom és beleim valósággal görcsbe rándultak. Remegni kezdtem, mint a nyárfalevél. Szerettem volna könyörögni neki, hogy kíméljen meg, és inkább oldozzon el, de lenyeltem a torkomat gombócot és néma maradtam. Én akartam, én akartam, hogy így legyen! – dübörgött bennem a rémült gondolat. Alig tudtam legyűrni mardosó kétségeimet, amik pattanásig feszülő tudatomba tolakodtak, makacs kitartással.
– Elég csúnyán fog kinézni a popsid utána! Tele lesz vöröslő csíkokkal. No, nyugodj meg szépen! Ne félj, bögyöske! Kíméletes leszek hozzád, meglásd! Hagyd szépen abba a remegést és állj egyenesen...! Elvárom tőled, hogy csendben és fegyelmezetten tűrd a pálcázást! Eddig nagyon bátran viselkedtél! Ne kelljen most csalódnom benned, mert akkor dühös leszek! És bizony jaj annak a hölgynek, aki feldühít engem! Világos?
– Igen...! Igen uram!
– Jó! Ez a beszéd...! Akkor nekilátok!

4. SUHOGÓ VESSZŐCSAPÁSOK

Nincs őrjítőbb annál, mint várni az első ütésre. Mivel nem láttam, mi történik a hátsó felem körül – csupán a nagy fali tükörben bámulhattam rémült arcomat – inkább lehunytam a szemem, felkészülve a legrosszabbra. A hangokból és a bőröm alatti idegvégződések jelzései alapján úgyis következtethetek majd az eseményekre.
Róbert nem kapkodta el a dolgokat, szerintem szándékosan húzva az időt, hogy tovább növelje bennem a feszültséget. Lágyan körbecirógatta ülepemet ujjbegyeivel, s finoman megkarmolászta bőrömet. Közben valami hűvöset éreztem végigcsúszni a combjaim belső oldalán fel-le. Beletelt pár másodpercbe, mire rájöttem, a vessző simogatásáról van szó. Odapillantottam, ellenőrizni a feltevésemet. A bot futólag megérintette néhányszor a szemérmemet, majd megütögette azt. Kitüremkedő húsom szirmait kicsit megmozgatva vándorolni kezdett az ágyékomon, felfelé a vágatban, majd a fenekemen folytatta izgalmasan induló felderítőútját.
– Készen állsz Edit?
A férfi ellépett mellőlem, már csak a pálca érintette libabőrössé váló sejhajomat. Mélyeket lélegeztem, bólintva néhányszor és megszorítottam a kapaszkodórudat. Mindjárt lesúlyt. Mindjárt odacsap...
– Nem hallom!
– Készen állok, uram! – mondtam katonásan, mire a fel-alá szánkázó érintés megszűnt. Egy hosszúra nyúlt másodperccel később halk suhintás törte meg a viszonylagos csendet, éles csattanásban végződve, ahogy a levegőt hasító vessző hirtelen találkozott meztelen bőrömmel. Pontosan középtájon, és vízszintesen, mindkét farizmot egyforma erővel érve.
Csupán futólag érintkezett feszülő idomaimmal, a másodperc tört részéig, én mégis felkiáltottam, rémülten magasba kapva fejemet. Szemem tágra nyílt a döbbenettől, a tükörben szembesültem saját eltorzuló képemmel. Törzsem megvonaglott a bakon, ahogy az égető, éles fájdalom belém hasított, hosszan és lüktetően. Megütöttek!
– Aauuúúhh! – fújtam ki a levegőt, tűrve a tudatomat elöntő ostromát. Ez nagyon erős ütés volt! Róbert alaposan odasózott merészen seggemre, bemutatva a botocska képességeit. Ösztönösen homorítottam, majd domborítottam az állvány fölött, mire tenyerét a farkcsontomra helyezte, nyilván csillapító szándékkal.
– Nyugi! Ne mozogj szépségem! Ez csak a próbasuhintás volt, a következőt már rendes erővel fogod kapni...! Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? Tetszett?
– Igen! – nyögtem engedelmesen, hátranézve a pasasra, aki széles vigyorral bámulta altestemet. Arca kéjt és kegyetlenséget tükrözött. Végigfutott hátamon a hideg a látványától. Azt hiszem ekkor józanodtam ki perverz révületemből, s fogtam fel, mi történik velem. Meg fognak verni...! Jaj, ne...!
Ő megsimogatta derekamat, meg a popóm felső részét, gondosan kerülve, hogy hozzáérjen a pálca nyomán keletkezett fájdalomcsíkhoz. Vajon miért? Félelmetes érzés volt a következő csapásra várni. Mozogni kezdtem, egyik lábamról a másikra helyezve testsúlyomat. Te jó ég! Ha ez volt a próba, milyen lesz a "rendes erejű" suhintása? Elfogott a szorongás mikor belegondoltam...
– Nekem is tetszik, ahogy riszálod magad, de ne vidd túlzásba! Mielőtt odaütök, maradj mozdulatlan, hogy a megfelelő helyen találjalak el. Ez fontos dolog! Világos?
– Igen, uram!
– Azért...! Sok ilyen formás picsát vertem már el, úgyhogy értem a dolgom! Bízd magad nyugodtan rám és lazulj el! Próbáld meg élvezni, amit kapsz!
Finoman megütögette kinyomott faromat a bottal, én pedig lehajtott fejjel bámultam magam alatt a deres szerkezetét. A férfi szavai mélységesen felkavartak, mert megéreztem a mögöttük lapuló kegyetlenséget. Megint úgy fogok járni, mint a korábbi alkalmakkor! Kíméletlenül elverik a seggemet, én pedig egyet tehetek: igyekszem jó képet vágni a dologhoz. Ez a felismerés nagyon kényelmetlenül érintett.
Közben lecsillapodott bennem a fájdalom, enyhe sajgássá szelídülve. Az első vérvörös csík már ott virít feszülő popómon, s rövidesen újabbak csatlakoznak hozzá. Jajj istenem, mibe keveredtem? Mit művelek? Mit keresek én itt?
Rémült gondolataimra a pálca süvítése adott kemény és brutális választ. Csattant a második ütés, picit lejjebb érve a valagamat, mint az első. Ugyanolyan vagy talán még erősebb lehetett? Nem tudom, de, hogy nagyon fájt, az biztos!
– Aaaóóó! – mozdultam be ösztönösen, amennyire kötelékeim engedték.
Farizmaim megfeszültek, s néhány másodpercre lábujjhegyre emelkedtem, remegő combokkal. Testem menekülni szeretett volna a virgácsolás elől, s nagy akaraterőre volt szükségem, hogy nyugton bírjak maradni. Úgysem menekülhetek fogságomból. Szembe kell néznem a döntésem következményeivel.
– Azt hiszem, ez így jó lesz! – állapította meg Róbert tűnődve.
Az alfelem emelgetése nyilván olyan látványt nyújthatott a , mintha kifejezetten magam a további csihipuhi érdekében. Pedig dehogyis! A látszat köszönő viszonyban sem volt az igazsággal.
A pasas ismét simogatott, kézzel és a botocskával, majd fél percen keresztül. Ő nyilván sokkal jobban élvezi az asszonyverést a bíró szerepében, mint én az áldozatéban. Vajon hány mazochista nőszemélyt fenekelhetett már el ebben a szobában összesen?
Ha ezek a falak mesélni tudnának, nem is szólva a deresről, biztosan sok szenvedés tárulna föl előttem. Van valami mélyen torokszorító abban a tudatban, hogy nem vagyok egyedül. Tagja lettem egy népes csoportnak, aminek szexuálisan perverz hölgytagjait a hely és a végző férfi személye köti össze. Lényegében háremről van szó, önkéntes rabszolganők titkos csoportjáról, akiken a vezérbika sorra tesz, főként a maga szórakozására. Csupa fiatal, csinos lány és asszony. Karcsúak és kerek fenekűek, szőkék, barnák, vörösek és feketék, akik ráadásul még fizetnek is a szadista gyötrésért, porig alázkodva kegyetlen uruk előtt. Nem ismerem őket, s ők sem engem. Az is lehet, hogy időnként elmegyünk egymás mellett az utcán, és sejtelmünk sincs, mi kapcsol össze bennünket láthatatlan láncokkal...
Kényeztetésem végére a következő csapás helyezett pontot, illetve vesszőt, most a farom felső részét érintve futólag, ugyanazzal az erővel.
– Hhuuhh! – sóhajtottam a fejemet rázva. A végbélnyílásom záróizmai többször összehúzódtak és elernyedtek, miközben testem a bak fölött hintázott. Lelógó melleim előre-hátra ringtak, szabadon mozogva a levegőben. Szerettem volna odakapni jobb kezemmel a fájó területre, de a szíjak nem engedték mozdulni megfeszülő karomat. A állandó tudata fokozatosan növekvő rémületet keltett bennem. Meg vagyok kötözve, mint egy rabszolga! Harcoltam az érzés ellen, próbálva megőrizni méltóságom romjait. Ki kell bírnom valahogy ezt a fenyítést. Lehetőleg sikoltozás nélkül.
Szerencsére az uram lassan adagolta az ütlegeket, gyöngéden simogatva alsó fertályamat minden suhintást követően, így viszonylag tűrhető maradt a helyzetem. A negyedik csapást szó nélkül megálltam, az ötödiknél némán tátogtam, mint a hal, a hatodik rövid sikkantást csalt elő torkomból, a hetedik után nyöszörögtem, a nyolcadik pedig szapora légvételre késztetett.
– Kezd szép csíkos lenni a popsid Edit! – mondta a gazdám, lábaim közt jártatva a könnyű husángot. Megütögette vele a combjaim belső oldalát, majd a szemérmemet is. Alig éreztem már az erotikusnak szánt ingerlését, mert a hátsóm csípős tűzben égett. Kaptam még kettőt, amitől jajszóra nyílt a szám, s egész testemben megrázkódtam a gyötrelemtől.
– Nem találkoztam még olyan hölggyel, aki ne tisztelte volna a vessző erejét! Ha ezzel odasuhintok a lányok ülepére, bizony mind feljajdulnak...! Most tartok egy kis szünetet és megdolgozom a pinádat. Ezt jutalmul kapod, amiért ilyen szépen állod az övön aluli ütéseket!
Hallottam, hogy leteszi a szekrényre a botot, ami őszinte megkönnyebbülést jelentett számomra. Mostanra a szexuális vágy teljesen eltűnt belőlem, ezért nagyon jól esett, hogy Robi nekilátott újra feléleszteni a gerjedelmem. Lényegében ezt akartam, ezt kértem tőle, hogy bánjon velem gyöngéden.
Erős kezek markolászták végig a fenekemet, a combjaimat, s nyomultak be a lábam közé, megdörzsölve nemiszervemet. Ismét ringatózni kezdtem, ezúttal az örömtől, amit a szeméremajkaim közé nyomuló ujjak kutakodása okozott. Taperoljon csak le alaposan!
– Ez kell a puncinak, igaz?
Hirtelen odacsapott a lábam közé a tenyerével, majd belemarkolt az ágyékomba és próbálta a sunámnál fogva megemelni altestemet. Kénytelen voltam lábujjhegyre állni, olyan erősen húzott fölfelé, miközben másik kezével a hátamat simogatta.
– Aahh!
– Így ni...! Jól megdolgozom a lukadat, amíg újra lucskos nem lesz! Szépen...!
A férfi láthatóan nagyon élvezte a nyögdécselésemet és ahogy pipicskedem előtte, szépen ringó csípővel. Igazi gourmand volt, aki büszke a munkájára. Én pedig félelemmel vegyes boldogsággal adtam át magam a ténykedésének. Arra gondoltam közben, talán okosabb lett volna megkérni az elején, hogy inkább tenyérrel páholjon el és mellőzze a segédeszközök használatát. Akkor kifejezetten élvezetes lett volna a bakon feszíteni és tűrni az ujjazást. A megvesszőzés túl durva és drasztikus élmény a hátsóm számára, inkább csak ront a közérzetemen, mint javít. Már igencsak megbántam, hogy nem siettem jobban erre a randevúra. Nem kellett volna annyi időt töltenem a szépítkezéssel! Ó, a francba!
– Jó! Ennyi elég lesz! Ideje folytatni a vesszőzésedet! – lassan elengedett, félbehagyva az ígéretesen induló ujjazásomat.
– Tudom, hogy ezt akarod! Minden nő ezt akarja! Azért jöttök hozzám, hogy alaposan megrakjalak benneteket! Mert otthon úgy látszik nincs egy tökös férfiember, aki elfenekelne...! Igaz?
– Igaz! – dünnyögtem engedelmesen.
Elképzeltem, milyen lenne, ha az apám vagy az anyai nagybácsim virgácsolna meg ebben a pozitúrában. Esetleg a két fiú unokabátyám egyike. Mindkettő elég kemény legény, de a barátnőikkel gyöngéden bánnak. Hát igen, férfiakból van választék a családban. A bácsikám biztos örülne a , mert nagy kéjenc, aki általában rajtam felejti a szemét, ha találkozunk néha a szüleimnél. Tudom, hogy kívánatosnak talál. Apa viszont, amióta felnőttem, és csinos nagylány lett belőlem, túl vajszívűvé vált irányomban. Már eszébe sem jutna gyakorolni rajtam a szülői szigort. Gyerekkoromban bezzeg legalább egy tucatszor megvert, de egyik sem volt igazán komolynak nevezhető büntetés. Nem úgy, mint ez a mostani.
– Akkor pótolom a lemaradást! Úgy elverlek bébi, hogy örökre megemlegeted! No lássunk neki...!
Megpaskolta sajgó ülepem, ahogy a lovával bánik a hajtó és kézbe vette a husángot. Szerettem volna, ha matat még kicsit a combjaim között, de reményeim nem váltak valóra. Néhány próbasuhintás a levegőbe, a pálca finom odaérintése a kinyomott félgömb megfelelő pontjához, aztán az ütés, amitől összerándultam, elvékonyodó hangon sikoltva fel fájdalmamban.
A verés folytatódott.

5. A FÜTYKÖS

– Robi! Kérlek szépen, basszál meg! – nyögtem könyörgő hangon, reménykedve a gyors befejezésben. Erre elengedett és odaállt mellém bal felől, belemarkolva a hajamba. Addig húzta hátra a fejemet, amíg lehetett, és szigorú képpel nézett fátyolos szemembe. Úgy éreztem, majd eltöri a nyakamat.
– A farkalást ki kell érdemelni, ifjú hölgy! Tévedsz, ha azt hiszed, olyan könnyen szabadulhatsz a deresről! Rossz kislány voltál, ezért további büntetést érdemelsz! De előbb szeretném, ha jártatnád kicsit a nyelved.
Letámasztotta a pálcát a bak oldalához. Fél kézzel húzta le az elöl igencsak felpúposodott nadrágja sliccét és gombolta ki a kopottas ruhadarabot. Odaállt elém, ágyéka pont a fejem magasságában volt. A farmer lecsúszott, szabaddá téve a kőkemény hímtagot. Nem meglepő módon most sem viselt alsónadrágot. Végre alaposan megszemlélhettem, közvetlen közelről azt a szervet, ami már kétszer járt bennem. Mélyen behatolva ama testnyílásomon, ami nővé tesz engem.
– Hűha! – nyögtem halkan, kis késéssel fogva fel az utasítását.
– Rajta! Kapd be szépen a csalit...!
Tudtam, mit kell tennem, s kitátottam a számat. Miközben ő megragadta a hosszú, formásan duzzadó falloszát, s hátrahúzta a bőrt élénkpiros színben pompázó, nedves makkjáról, én körbenyaltam ajkaimat, felkészülve az orális szexre. Ez hát a fasz, ami oly sok nőt tesz boldoggá ebben a szobában nap mint nap! Szilvia említette, hogy Robinak kimondottan szép, kellően méretes pénisze van, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire jól néz ki. A korábbi pasijaim farka közel sem volt ilyen csábítóan esztétikus. Az első két alkalommal, amikor itt jártam, sajnos nem láttam jól a dákóját, mert hátulról hatolt belém, de most rendesen megbámulhattam a nemiszervét. Szerintem is gyönyörű volt.
Lehetett vagy tizennyolc centi hosszú, s négy-öt centi széles. Egy egészen kicsit balra görbült, oldalán alig látható kék erekkel. Ágyékát egyáltalán nem borotválta, fanszőrzete barnásfekete bozótként vette körül a fütyköst. Mögötte a herezacskó duzzadtan tapadt a hasfalához a szőrös, izmos combok között. Szóval pont olyan volt, amilyennek tinilány koromban elképzeltem a fiúk szerszámát. Nagy és kemény.
A csődör most előre tolta csípejét, benyomva számba legérzékenyebb testrészét és hagyta, had tegyem a dolgomat. Egy meleg és nedves, majdnem teljesen íztelen húsdarab került a fogaim közé, mohón mozgolódó nyelvemhez nyomódva. Körbenyalintottam a bőrt, először csak kóstolgatva a makkot, majd nekiláttam a szopásnak. Ez volt a harmadik farok, ami eddigi életem során bekerült a számba, s tudtam, most nagyon jól kell szerepelnem a fickóm előtt. A további pálcázásom mértéke ettől függ majd, ez nyilvánvaló.
A férfi lehúzta magáról rövidujjú pólóját és az ágyra hajította. Két keze megfogta a fejemet, segítve bólogató mozgásában, ahogy előre-hátra elnyeltem és elengedtem a rudat. Puha ajkaim a kemény kolbászra simultak, érzéki finomsággal. Nem mertem a fogaim használni, nehogy véletlenül megharapjam. Ha ennek a fasznak most bármi baja esik, én nem kerülök ki élve ebből a szobából, az egyszer biztos! A tompa félelem csak tovább fokozta izgalmamat, hát szorgalmasan bólogattam, jó kislányhoz illő módon.
– Ez az! Jól van! Csak így tovább! – nyögte az uram elégedetten. – Szopjad csak bébi! Úúúúgy...!
Perceken át dolgoztam a férfiasságán, lankadatlan szorgalommal, amit csak néha szakított félbe azzal, hogy kihúzta számból a répát és elszorította a tövénél. Nem akart még elmenni. Ilyenkor felfelé bámulva lihegtem, elgyönyörködve a legényember izmos, napbarnított felsőtestében és a számat nyalogattam.
Hirtelen eszembe jutott egy disznó vicc, amit pár hete hallottam egy férfi ismerősömtől, aki hiába próbált bevágódni nálam egy éjszakai szórakozóhelyen. Azt hitte, venni fogom a lapot ha ilyen gusztustalan dumákkal tömi a fejem. Látszik, hogy fogalma sincs az udvarlás szabályairól.
Mit mond a kurva, mikor megkérdezik tőle, miért szereti leszopni az ügyfeleit? Azt, hogy szeretem számba venni a lehetőségeim.
Azt hiszem, most én viselkedem pontosan úgy, mint egy kurva. Tűröm, hogy a férfi jól megszopasson, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A gondolat kellemetlenül érintett. Gyorsan el is hessegettem a tudatomból, hogy a munkámra koncentráljak. Ismét rácuppantam a fütykösre.
Róbert végül megúnta az izgalmas játékot és odébb lépett, hogy teljesen levegye a nadrágját. Immáron ott állt előttem anyaszült meztelenül, gondosan tisztára nyalt bájdoronggal és sóhajtva húzta vissza a bőrt vöröslő makkjára.
– Ennyi elég lesz. Jól csináltad! Elégedett vagyok veled!
Ismét az oldalamhoz lépett és alulról belemarkolt a bal mellembe, eljátszadozgatva kicsit a lelógó didivel. Utána a másikat szorongatta meg, nem túl finoman, végül két kézzel simított végig a hátamon és oldalamon, a nyakamtól le egészen a csípőmig.
– A jól idomított rabnő mindig készen áll rá, hogy leszopja az urát. De azt még ki kell érdemelned, hogy a szádba élvezzek és lenyelhesd a magomat!
– És mit kell tennem hozzá? – kérdeztem elfúló sóhajjal.
– Be kell tartanod a szabályzat minden pontját. Csupán ennyit!
A srác kedvesen megpaskolgatta alfelemet, aztán újra kézbe kapta a vesszőcskét és elhelyezkedett mögöttem. Rémülten bámultam a tükörbe, a levegőben suhogó botot figyelve elkeseredetten. Már tudtam, bármit mondok is, nem fogom megúszni a folytatást.

6. FÁJDALMAS LECKE

Úgy fél percenként kaptam a fenekemre a vesszővel, miként korábban is, de ezt már nem tudtam szó nélkül megállni. Elnyújtott aú-k és aó-k szakadtak ki belőlem, s egész testem fürdött a verejtékben, miközben a dereshez kötözve vergődtem, szabadulni próbálva szorult helyzetemből.
Róbert pedig ütött és simogatott. Kedves szavakkal biztatva kitartásra, amitől paradox módon úgy érezhettem, valójában velem van, nem ellenem. Mintha valaki más lenne az, aki elköveti rajtam eme galádságot. S furcsa mód jól esett az együttérzése, a meleg hangú szavai és puha érintése. A kegyetlensége gyöngéd volt és odaadó. Elmém szinte megbénult ettől a furcsa ellentmondástól. Hogy képes ez a férfi ilyesmire? Sose találkoztam még ilyen viselkedéssel, s most egyszerűen nem tudtam feldolgozni a szokatlan élményt. Az egész több volt, mint megdöbbentő.
– Lazíts kedvesem! Próbálj meg lazítani! Akkor könnyebb lesz...! Úgy!
– Jajj!
– Jól van! Mindjárt elmúlik, meglátod! És ne mozogj! Told ki a feneked...!
– Aauuúúhh!
– Már nem tart sokáig! Mindjárt vége lesz, de ki kell tartanod bébi...!
– Óóóhhh...!
– Állj egyenesen! Úgy...!
– Aaahhh!
Rövidesen azon kaptam magam, hogy engedelmeskedem neki, mint a gazdájának. Elhittem a szavait, de tényleg. Robi érezhetően kedvel engem, jót akar nekem. Követnem kell az utasításait, és akkor minden rendben lesz. Igen! Ebbe a gondolatba kapaszkodtam kétségbeesetten, s boldog voltam, mikor a csapások után újra hozzám értek lágyan cirógató ujjai. Mintha ellenőrizné az okozott büntetés alaposságát.
Úgy éreztem, együtt küzdünk a gondosan adagolt fájdalommal, ami minduntalan betört a tudatomba a csattanások nyomán. A férfi nem hagyott magamra a szenvedés perceiben, hanem végig velem volt, együttérző társként, aki simogatásával próbálja enyhíteni gyötrelmeimet. A azonban ahelyett, hogy csillapult volna, inkább erősödött. Gyorsan eltűnt belőlem minden nemi izgalom, perverz szexuális fantázia, hogy átadja helyét a fokozódó fájdalomnak. És újra dühös lettem, de furcsamód csak a pálcára, s nem a férfira. Mintha nem is az ő kezében lett volna a fadarab, hanem önálló életre kelt volna, magától csapkodva végig pőre alfelemet nagy intenzitással.
– Jól van! Ügyes kislány vagy! Nagyon jól bírod, büszke vagyok rád! Ez az...!
– Aaóó! – felkiáltottam, haragosan bámulva előre, a tükörbe. Lehet, hogy ügyes vagyok, de nem mondhatnám, hogy jól bírom ezt a . Inkább egyre rosszabbul. Dühömet még az sem tudta csillapítani, hogy az uram büszkén bámult rám, elégedetten a teljesítményemmel. Tetszettek neki spontán feltörő indulataim, hát tovább fokozta gyötrelmeimet perverz megjegyzéseivel.
– Próbálj mélyeket lélegezni, akkor könnyebb lesz! – tanácsolta halkan, megérezve fokozódó ellenállásomat. Jókorát sóhajtottam, követve az utasítást, de picit sem éreztem könnyebbnek a helyzetemet altájékon.
– Aaóóhh...! Neehh...!
A pasas nem törődött rémült tiltakozásommal, inkább egy picit erősebben csapott le rám hajlékony vesszejével. Okító célzattal, hogy ne merészeljek többé elkésni a találkáinkról.
– Ááóó! Uuuhhh...!
– Ugye soha többé nem fogsz elkésni a megbeszélt randevúinkról?
– Áájjájjááhh...! Igen, uramhh! Nem fogok elkésni...!
Ígéretem azonban úgy tűnik nem volt valami meggyőző, mert a srác csak a fejét csóválta szomorúan.
– Azt ajánlom is! Különben nagyon rád fog járni a rúd, minden alkalommal...! Most vegyél egy nagy levegőt...! Úgy!
– Hhaahh! Áááhhh...! – belém szorult az a nagy levegő, akkorát csattant rajtam a kérdéses rúd. Be kellett csuknom a szemem rémületemben, mert már látni sem bírtam a tükörben suhogó vesszőt és a fickó megértő vigyorát.
– Ez az! Na! Ezt most ki kell bírnod! Ugye, hogy nem is olyan rossz...? Akkor kapsz még egyet!
– Áááá! Huhhh!
– Biztos ismered a mondást, miszerint az Isten nem ver bottal!
– Igen, uram...! Ááóóhh...!
– De én igen! Úgyhogy maradj csendben...! Nem szeretem a hangoskodást!
Bárhogy duruzsolt is a fülembe az ipse, nem tudta elfelejtetni velem a fenekemben lüktető fájdalmat. Csendben maradásról immáron szó sem lehetett, egyszerűen képtelen voltam befogni többé a számat.
– Aaaahhhh...! Hhuuhh!
– Csak bátran! Jó...?! Nem kell megszakadni az erőlködéstől! Lazulj el szépen!
– Aaóóhh! Ááhh!
– Úgy látom, rendesen kipirosodott a popsid! Kár ezért a szép, selymes bőrért! Csupa hurka és vöröslő csík az egész! Ronda látvány!
A tükörbe pillantva láttam, hogy fejcsóválva, szomorúan bámulja remegő seggemet, őszinte együttérzéssel. Nem bírtam tovább és könyörgőre fogtam a dolgot.
– Ááááh! Kérlek nee! Üss kisebbeket, légy szíves...!
– Maradj csendben szép hölgy! Nem adtam engedélyt a beszédre!
– Sikítani fogok! – jelentettem ki dacosan, fellázadva a kegyetlensége ellen. Bár ne tettem volna! Tiltakozásommal ugyanis csak parazsat öntöttem a tűzre. Vagy inkább a fenekemre, ami igencsak tüzelt mostanra az éles fájdalomtól.
– Sikítani...? Értem! Az más!
Róbert sóhajtva letámasztotta a bak oldalához a pálcát és odalépett a szekrényhez. Elővett valamit. Nem néztem hátra, túlságosan lefoglalt a farizmaimban lüktető mélységes bántalom. Közel álltam a síráshoz, már halkan nyüszítettem vonaglás közben. Kész lettem volna bármire, csak abbamaradjon a náspángolásom. A belső lelki tartásom romokban hevert, porig alázva. Én pedig szűkölő, rémült állatként remegtem kötelékeim szorításában. Te jó ég, de fáj a fenekem!
Egy pillanatig azt hittem, véget értek a gyötrelmeim és következik a meghágásom. De nem! Éreztem, hogy odalép mellém és a hajamba markolva hátrahúzza fejemet. A mozdulat ismerős volt, miként a tárgy is, amit az arcom elé tartott. Pontosabban a számhoz nyomta, nem láttam tisztán a szememet elborító könnytől. A szoba vöröses megvilágításában minden olyan elmosódottá vált, a fájdalmat kivéve. Az élesen dübörgött a zsigereimben.
– Nyisd ki a szád! – hallottam az utasítást. Ösztönösen engedelmeskedtem, mire a fogaim közé nyomta a pecket, hogy harapjak rá. A kemény műanyag labdát, a belőle kiálló bőrszíjjal, aminél fogva akkurátusan megkötötte a tarkómon, hogy ne tudjam kiköpni. Már megint! – ismertem fel megkésve, s kigúvadtak szemeim a rémülettől.
– Így ni! Harapj a zablára nyugodtan!
– Mmiihhmm?! Mmeehhmm!
– Most már kedvedre hangoskodhatsz, nem fogod vele zavarni a szomszédokat! – simogatta meg remegő buksimat a mester atyaian. – Tudod, én szeretem csöndben intézni a dolgokat!
– Mmhhmm!
Beleharaptam a golyóba, ami hátraszorította nyelvemet, némaságra kárhoztatva jelenlétével. Tudtam, innentől kezdve teljesen reménytelen a helyzetem. Még csak nem is tiltakozhatok a verés ellen. Most következik a büntetés legkeményebb része. Az, amit szívesen kihagynék, ha lehetne...
két kezébe fogta szabadon lógó kebleimet, megmasszírozva őket, s húzogatva, összecsípve kicsit a csecsbimbókat, épp elviselhető módon. Tenyerei ezután a hasamra csúsztak, majd a derekamra, mielőtt visszatért volna a pálcája suhogtatásához.
– Adok még néhányat, hogy örökre emlékezetessé tegyem számodra a mai napot! Maradj szépen mozdulatlan...!
– Mmhhüühhmm!
Sorra kaptam a kíméletlen ütlegeket, kellő szünetekkel és precíz alapossággal. Nem tudom, hányszor sújthatott le még a vessző. A fájdalom miatt elvesztettem az időérzékemet, s azt hiszem időlegesen az eszemet is. Csak rángatóztam, vergődve fogságomban. Mintha egy örökkévalóságig tartott volna ez a pokoljárás. Ólomlábon vánszorogtak a percek a szobában.
– Nagyon jól tűröd a fegyelmezést, úgy látom! Ügyes vagy!
– Mmeehhmmaahh!
A fickó időnként átsétált bal oldalamról a jobbra, hogy másik kézzel is adagolhassa a fenyítést. Én pedig csak szuszogtam és nyögtem minden alkalommal, nem számolva a csapásokat. A sikoltásaim tompa hörgésként akadtak meg a torkomban az átkozott pecek miatt. Számban összegyűlt a nyál, alig tudtam lenyelni a nyelvemet golyóbistól. Úgy szorítottam kezemmel a kapaszkodórudat, hogy szinte belesajdultak az ujjaim. De nem tudtam szabadulni gyalázatos fogságomból.
– Ne féltsd a bőrödet, be fog gyógyulni, majd meglátod! Vertem már meg nőket ennél sokkal keményebben is, úgyhogy semmi okod az aggódásra!
– Mmhhmm! Hhuuhhmm!
A lelkemben kavargó feszültség végül kitört belőlem, mert szabályosan elbőgtem magam, folyamatosan szipogva és a pecket harapdálva kétségbeesetten. Könnyek csorogtak végig eltorzult arcomon, elhomályosítva látásomat. Az orrom megtelt takonnyal, alig kaptam levegőt. Csak szortyogtam és hörögtem . Nagyon szenvedtem a saját ostobaságom miatt. Az egész olyan és volt, hogy emiatt aztán méginkább zokogni kezdtem, vígasztalhatatlanul itatva az egereket, ahogy talán még sohasem egész életemben. A legszívesebben most rögtön meghaltam volna szégyenemben és bánatomban.
Az első alkalommal, amikor eljöttem Robihoz, éppen csak pityeregtem a nadrágszíj sújtásai miatt. A második alkalommal sikerült megállnom bőgés nélkül a fenekelést, de ez a mostani messze rosszabb volt a korábbiaknál. A fájdalom élesen mart bele minden ütésnél a seggembe, ki tudja milyen mély sebeket szántva érzékeny bőrömbe.
– Azt hiszem, ennyi elég lesz! – hallottam valamivel később a megváltás ígéretét hordozó szavakat, s még egy utolsót csattant rajtam a vessző búcsúzóul. Talán ez volt a legerősebb, mert hosszan agonizálva nyögdécseltem utána sokáig. Legalább negyvenet kaptam, úgy sejtem...
– Csupa hurka a popsid! Szép, vérvörös! Nem maradt rajta egy picike ép hely sem! Na látod, így kell kinéznie egy csinos lánypopónak!
– Hhhuuhhmm? Mmmmhh...!
El tudtam képzelni, milyen látványt nyújthatok most a deresen mocorogva. A nyál egy része kezdett kicsorogni a számból, már nem bírtam mindet lenyelni. Csapzott hajam a szemembe lógott és minden inam megfeszült az elviselhetetlen . Izzadtam és vacogtam a folytogató melegben, csöndben zokogva az engem ért tragédia miatt. Iszonyúan éreztem magam, messze rosszabbul, mint az első két alkalommal. Már alig vártam, hogy elszabaduljak innét és végre hazamehessek, ápolgatni megsebzett ülepemet.
– Tudom, hogy te még szeretnéd folytatni, de sajnos itt be kell fejeznem! Nem akarom túlzásba vinni a fegyelmezésedet, úgyhogy mára ennyi volt! – sajnálkozott a pasi gúnyosan, kárörvendően. Turkálni kezdett a szekrényben, miközben én csak vergődtem, halkan szipogva. Fájdalomcsillapítóra áhítoztam. Az első utam hazafelé menet a gyógyszertárba fog vezetni, mert ezt nem lehet sokáig kibírni! Jaj nekem, de fáj! Ez nem lehet igaz!
Nem lett volna szabad ide jönnöm, és kitenni pőre altestemet a szigorú fenyítésnek. Most már bántam az egészet és mindenkire haragudtam. Tamásra, aki mazochistát csinált belőlem. Szilviára, aki ravaszul belecsábított ebbe az egészbe, úgy mesélve a fenekelésről, mintha az valami jó dolog lenne egy nő számára. Róbertre, aki eltángált, jobban mint ígérte és rövidesen meg fog . Legfőképpen pedig önmagamra, amiért bolond módra belementem az egészbe és eljátszottam az áldozati bárány szerepét.

7. ANÁLIS TÁGÍTÁS

Arra tértem magamhoz a sírásból, hogy a férfi odalép mögém, és újfent simogatni kezdi fájdalomtól égő valagamat. Mintha vígasztalni próbálna az elszenvedett testi és lelki sérüléseim miatt. Pedig nem erről volt szó. Valami erősen megnyomta a gátam tájékát, majd az ánuszomhoz csúszott, mikor ujjaival szétfeszítette a farpofáimat.
– Engedd el magad! – hallottam az utasítást. A következő pillanatban, legnagyobb meglepetésemre egy kemény, hegyes és csúszósan nedves tárgy siklott be a végbélnyílásomon könnyedén. Először azt hittem, az ujjával csinálja, de ahogy egyre beljebb hatolt, megértettem, valamiféle anális vibrátort érzek a segglyukamban mozgolódni. Hűha!
– Mmhhmmhh! – kaptam föl a fejem rémülten, kigúvadó szemmel. Jajj, csak ezt ne! Nem akarom, hogy oda nyúlkáljon! Erről nem volt szó...!
– Jól van, ez az! – suttogta izgatottan a srác. Feszült figyelemmel nézegette kitárt lyukamat, mintha valami különösen érdekes dolgot talált volna. Nem tudtam értékelni a lelkesedését, hát hümmögtem tiltakozásom jeléül, de mindhiába.
– Nyomd ki a feneked, amennyire csak tudod! Úgy könnyebb lesz...! Lazítsd el a záróizmaid szépen! Had táguljon ez a formás kis ánusz!
– Mmhheemmhh...!
Egyszerű műanyag rudacska lehetett, amit mélyen a végbelembe tolt és ki-be, majd körkörösen mozgatni kezdett. Mintha egy hatalmas, kemény kulát próbálnék kinyomni magamból, úgy feszültek meg alhasi izmaim tiltakozásképpen, persze hiába. A vazelines vibrátor szabadon csúszkált a lukamban, ahol még semmiféle idegen tárgy nem járt korábban. Tudtam, ezzel a seggbe kúrással ezentúl ott sem számítok immár szűznek. Fájt, hogy így , de nem annyira, mint a vesszőzés nyoma. Normálisan soha nem engedném meg egyetlen férfinak sem, hogy farba kúrjon, mert visszataszítónak találom az anális szexet, de most nem volt választási lehetőségem.
– És most adunk a pinának is! – tájékoztatott percekkel később a gazdám, tudálékosan. Mindjárt egyszerre két ujját tolta fel a vaginámba. Másik kezével a vibrátort mozgatta közben, erőteljesen jártatva bennem ide-oda a végét. Fájt amit művelt, de nem tudtam tiltakozni ellene. Remegő combjaim képtelen voltam összezárni, teljesen kiszolgáltatott helyzetben éreztem magam. Talán három vagy négy ujját is egyszerre a hüvelyembe, nem tudom. Nem mertem hátranézni.
– Mmhh! Uuhhmm...! Nneehhmmhh...! Huhh!
– Ugye milyen jó...? Ne állj ellent, úgyis kitágítalak bébi! Egy ilyen csinos rabnő lyukai legyenek szép tágak, hogy könnyen beléjük lehessen hatolni...! Ez az!
– Mmhhmmhh...! Huuhh!
Arcomon újabb könnycseppek gördültek végig, miközben teljes erőmből ráharaptam a szájpecekre és görcsösen rángva harcoltam a kéretlen beavatkozás ellen. Egyszerűen megőrjített a , hogy képtelen vagyok kiszabadulni a szíjak fogságából. A tükörbe bámulva fátyolos tekintetem többször összetalálkozott a férfi pillantásával, aki pajkosan rám kacsintott, mintha valami jópofa dologról lenne szó, s nem a testnyílásaim minél nagyobbra történő szétfeszítéséről. Ó, hogy rohadna meg...!
– Így ni! Még egy kicsit tágítunk ezen a két lyukon és akkor pont jó lesz!
– Nneehhmmhh! Uuuuhhmmm...!
Azt hittem szétrepedek, annyira feszítette már testnyílásaimat a . Még a nőgyógyász sem szokta ekkorára tágítani a lyukamat, érzésem szerint...
– Lazíts! Ne olyan feszesen...! Nem kell aggódni! Tudod, nincs szebb látvány, mint egy kisírt szemű hölgy, aki pirosra pálcázott popsival, szépen beterpesztve várja, hogy keményen meghágják!
– Hhuuhh! Uuuffmm...! – ennél többre nem futotta tőlem jelenleg. Pedig ha beszélni tudtam volna, válogatott káromkodásokkal adom tudtára, hogy messze nem osztom a véleményét.
– Hát persze! Szerintem is...! Élvezed, mi...? Tudom, hogy már nagyon vártad ezt a percet! Nincs is szebb a jól megdolgozott segglyuknál és puncinál! Bizony...!
Megvonaglottam a gyötrelemtől, mert bizony tényleg jól megdolgozta mindkét lyukamat a fickó. Kis híján hisztizni kezdtem, s csak a szíjak szorítása akadályozott meg abban, hogy kifejezésre juttassam véleményemet a helyzet kapcsán.
– Legközelebb egy alapos beöntést is kapni fogsz, ami kifejezetten egészséges az ilyen fiatal hölgyek számára! Szépen kipurgállak majd, hogy tiszta lukkal mehess haza tőlem! Na...! Nyughass!
Mikor két perccel később végre abbahagyta az ingerlésem, szúró érzés maradt vissza a lukaimban. Ez volt hát a meglepetés, amit fél órája ígért nekem! Soha pocsékabbul még nem éreztem magam. Kitágítottak, gondosan előkészítve testnyílásaimat a komolyabb behatolásra. Jaj nekem, de fáj!
– Ma nem foglak kinyalni, mert nem érdemled meg...! Büntetés alatt állsz és különben sem szeretem, ha a hölgyek elsírják magukat holmi apróságokon! Tanuld meg, hogy nálam nem szabad sírni-ríni csak azért, mert egy picit fáj a feneked! Világos...? Na...! Jó! Viszont alig várom, hogy inkább meghágjalak ribanc!
Kihúzta belőlem az anális vibrátort. Nem mertem fölpillantani, csak szipogtam mélyen lehajtott fejjel, várva az elkerülhetetlenre. Hallottam, hogy a szekrényhez megy, matat valamit, majd kisvártatva odaáll mögém. Sejtettem, mi következik. Meg se mertem moccanni.

8. HÍMVESSZŐZÉS

– Nálam tudod az a szabály, hogy első a munka és csak aztán jöhet a szórakozás! – paskolta meg remegő seggemet a srác barátságosan. – A popsi vesszőzését így a punci hímvesszőzése fogja követni! Óvszer nélkül, ahogy a szabályzat előírja!
– Mmhhmm! – nyögtem föl kétségbeesetten, főként a fájdalom miatt, amit az érintése okozott. Egész altestemben lüktetett a gyötrelem, s most még ezt is el kell viselnem! Újra tesz rajtam, ahogy eddig minden alkalommal az erotikus játék végén.
Ezúttal azonban nem volt bennem erő az ellenálláshoz. Most már úgyis mindegy, hisz nem először, sőt nem is másodszor fog megbecsteleníteni. S ezzel lényegében beletörődtem az elkerülhetetlenbe. A partnerem had tegyen csak úgy a magáévá, ahogy szeretne! Ez jár egy kurvának, ütnivaló riherongy nőszemélynek!
Ilyen és hasonló, durván önmarcangoló gondolatok jártak a fejemben, miközben Róbert a derekamat simogatta és sebzett ülepemhez érintette kőkemény dákóját. Riszáltam magam előtte, mintha ellenállnék, pedig csak arra vágytam, legyek már túl az egészen és mehessek végre haza pihenni. Mintha a fájdalmat itthagyhatnám, s nem kísérne mindenhová a fenekemhez tapadva, levakarhatatlanul, gyűlölt piócaként.
– No, lássunk neki...!
Nagyajkaim húsos kagylószirmai közé egy gömbölyű végű, nedves és meleg fallosz nyomult be apró lökésekkel, a hüvelynyílást keresgélve. Végigsimított a vulvámon, föl-le dörzsölődve az érzékeny tájékhoz. Homorítottam, egészen kitolva hátsó felemet az aktushoz, hogy minél könnyebb dolga legyen velem. Nem akartam hátranézni, sem a tükörbe bámulni, nehogy látnom kelljen, mit művel velem ez az állat. Inkább szorosan lehunytam a szemem, csöndben zokogva tovább szégyenletes helyzetem miatt.
– Mmhhuuhh! Uuhh!
A behatolása nem okozott számomra semmilyen élvezetet. Főként a korábbi tágítás miatt, de most alig éreztem, hogy becsúszik a lyukamba dárdájával. A fájdalom viszont újfent belém hasított, ahogy lökdösés közben a teste folyton hozzányomódott kisebesedett farizmaimhoz. nyögdécseltem, és vonaglottam, ő azonban bizonyára azt hitte, jól esik nekem, ahogy beakasztja a makkospálcát. A múltkor nem volt ilyen rossz...
– Oohh! Mmmmhh!
Pénisze dugattyúként járt bennem a maga ritmusára. Előbb lassan, majd egyre gyorsabb tempóban. Hüvelyizmaim görcsösen összehúzódva tiltakoztak a durva bánásmód ellen, rászorítva a fütykösre, amit ő elégedett sóhajokkal vett tudomásul. Az én sóhajaim viszont a fájdalomról szóltak és visszhangtalanul enyésztek el a szoba rideg falai közt. Végre egyesültünk, s pont ebben a pillanatban éreztem magam a legtávolabb ettől az embertől.
– Jó! Ez az...! Nagyon szép vagy...! Huhh!
– Oohhmmhh! Hhuuhhmm...!
Talán két vagy három percig baszott, türelmetlen mohósággal, és közben motyogva dicsérte szépségemet, bátorságomat és alázatos viselkedésemet. Kezei közben hol derekamat markolták, hol homorító hátamon csúszkáltak, fel egész a lapockámig. Még a vállaim is megfogta, hogy erővel húzzon hátra, ne menekülhessek a lyukamba nyomuló fallosza elől. Aztán vidáman megpaskolta lüktető hátsómat, ahogy egy cowboy csapkodja meg a lova farát, hogy gyorsabb ügetésre ösztökélje. Láthatóan élvezte a kúrásomat, kedvére elszórakozva velem, rajtam és bennem.
Vadul megráztam a fejem, így fejezve ki tiltakozásomat a meglovagolás ellen, mire megragadta a hajam és hátrahúzva úgy tartotta, mint a gyeplőt szokás. Életemben nem aláztak és meg ennyire, s majd megőrültem . Ez több volt annál, mint amit ép ésszel el tudtam viselni.
– Jól van, pacikám! Csak így tovább...! Aahh...!
Csupán abból vettem észre orgazmusát, hogy nagyon megszorított, és szakadozó lélegzettel húzott magára, rendesen felnyársalva, mint egy darab húst. Én most csak ennyi voltam számára, ahogy ő sem jelentett többet nekem egy hímnél. Állatok voltunk egy ketrecben, összezárva és párzásra .
Hüvelyem megtelt forrón spriccelő ondójával, aminek normális körülmények között életet kellett volna hoznia méhembe. Ebből persze semmi sem lesz. A megtermékenyítés – hála az orvostudománynak és a gyógyszeriparnak – eredménytelen marad. Ez az egyetlen előnyöm azon nőkkel szemben, akiket váratlanul és akaratuk ellenére meg a szemét férfiak.
– Haahh! Oohh...! Aaóóóóhh!
Abbahagyta a mozgást, elégedetten szuszogva rajtam, a csípőmbe kapaszkodva erős kézzel. Éreztem belül, mélyen a testemben, hogy makkja a méhnyaknak nyomódik, sikamlós ondóban úszva. Üvölteni lett volna kedvem féktelen dühömben és haragomban, hogy ily méltatlanul bánt el velem, már harmadjára! És ez volt eddig a legrosszabb ráadásul!
– Uuhh! Ez azzz...!
Kicsit mocorgott rajtam, elnyújtva maga számára az élvezetet, majd úgy fél perccel később kicsúszott belőlem, ahogy puhulni kezdett. Lusta morgással ott hagyott, matatva valamit a szobában. Nem figyeltem rá, lehunyt szemmel pihegtem kényelmetlen fogságomban és próbáltam lecsillapodni. Fájt a derekam a sok homorítástól, lyukaim pedig égtek a tágítástól.
Valamivel később papírzsebkendővel törölgette meg a nemiszervemet, kissé ügyetlenül. Hüvelyemből halk szusszanásokkal távozott a dugáskor belepréselődött levegő, a ragadós sperma egy részének kíséretében. A többi nyilván bejutott a méhembe. Egyszóval jól megbasztak, ahogy kell! Jaj nekem!
Fájdalomban úszó, bemocskolt testtel hasaltam végig az alkalmatosságon, úszva az izzadtságban. A legszívesebben meghaltam volna csalódottságomban és szégyenemben. Már nem mertem a tükörbe pillantani, nehogy szembesülnöm kelljen a rideg valósággal. Hadmadszorra is , de ezt még annyira sem élveztem, mint a korábbi alkalmakat. Azok a rémület ellenére mégis tetszettek valamicskét, ez viszont semennyire. Nyilván a brutális verés akadályozott meg abban, hogy örömet találjak a meghágásomban. Ígérete ellenére Róbert ismét túlzásba vitte az ütleget, megfosztva engem az öröm lehetőségétől. Pokolian dühös voltam rá emiatt. És még csak ki sem nyalt a piszok!
– Jól van Edit, elégedett vagyok veled! Remélem, te is élvezted a dolgot! Mindjárt elengedlek és felöltözhetsz!

9. SAJGÓ FENÉKKEL HAZAFELÉ

Előbb a lábaim, majd a karom oldotta ki. A szájpecket legutoljára szedte le rólam, én pedig elgyötört testtel, nyögve és a nyálamat nyelve egyenesedtem fel a deresről. Nem bírtam megállni, hogy ne kapjak két kézzel a valagamhoz, óvatosan megtapogatva sérüléseim. Aggódó pillantásokat vetettem lüktető fertályomra, sűrűn hulló könnyeimet törölgetve.
Hát ennyi volt. Durvább és kegyetlenebb, mint első alkalommal. Szégyen és érzete keveredett bennem, miközben a ruháimért nyúltam, kerülve öltözködés közben a fotelben pihenő pasas tekintetét. A dühöm hirtelen elszállt, csak az aggodalom maradt bennem a bőröm állapota miatt.
A fenekem természetesen élénk vérvörösre színeződött, majdnem a teljes felületén. Vízszintesen sorakozó, piciny hurkák borították sebzett bőrömet. Csupa kékülni kezdő duzzadt véraláfutás, amikhez alig mertem hozzáérni. A tájék úgy tüzelt, mintha izzó parázsba ültem volna az előbb, mégsem volt olyan ronda látvány, mint amilyenre számítottam. Szerencsére.
– Nos, hogy tetszett a műsor? – érdeklődött Robi, miközben a melltartómat csatoltam és a tangát igazítottam el a hátsómon, óvatosan. Szemérmem még ragadt az ondótól, de ez érdekelt most a legkevésbé.
– Nem akarsz kimenni letusolni?
– Nem. Majd otthon megfürdök. – suttogtam alig hallhatóan.
– Ahogy gondolod.
Izzadságtól csatakos bőrömre rátapadt az ing, a vászonnadrágot felhúzni pedig kész bizonyult. Idefelé jövet olyan szépen simult rám a szűk fazonú ruhadarab, most viszont további fájdalmat okozott az érintése. Nem lett volna szabad ebben jönnöm, ismertem fel néma kétségbeeséssel. Hogy fogok így hazavánszorogni? Lehunyt szemmel gomboltam be a nadrágot, próbálva nem figyelni sebzett bőröm szakadatlan lüktetésére. Majdnem elsírtam magam, úgy kellett elnyomnom a torkomat szorongató érzést. Éreztem, nem lenne helyes nyíltan kimutatnom a fájdalmamat előtt. Végtére azt várja el tőlem, hogy viselkedjek felnőtt, fegyelmezett nőszemély módjára.
– Nagyon megvertél Robi! Ezt nem kellett volna! – mondtam rekedt fásultsággal.
– Kíméletesen és gyöngéden bántam veled! Azt hittem, örülni fogsz neki! – mintha csalódottság csendült volna ki hangjából? Nem tudom. Nem érdekelt.
– Mondtam, hogy legyél hozzám kíméletesebb!
– Én nem így emlékszem! Azért könyörögtél, hogy keményen botozzalak meg! Ezt meg is kaptad, és nem siettem el a dolgot!
– Igen, igazad van! – nem akartam vitát nyitni erről a témáról. Csak magamnak köszönhetem a történteket, ebben tökéletesen igazat kell adnom neki. Ostobaság volt biztatni a fickót. A legnagyobb hülyeség, amit valaha műveltem.
– Akkor minden rendben Edit?
– Persze! Jó munkát végeztél Róbert! – közöltem vele szenvtelenül, és a derest néztem, néma helyszínét. De jó lenne egyszer odakötni rája ezt a pasit, és alaposan eltángálni, meg farba kúrni, hogy megtudja, milyen élmény az egész! De ez csupán kósza gondolat volt, minden remény nélkül. Igazságtalannak éreztem a helyzetem, annak ellenére, hogy senki sem idejönnöm.
– Ennek örülök! Nem kell olyan nagy feneket keríteni a dolognak! Ugye...? Máskor is szívesen látlak tündérkém! Te vagy a kedvenc rabszolganőm, úgyhogy ha rendbe jöttél, igyekezz ismét eljönni hozzám! De el ne késs még egyszer, mert akkor tudod, mi lesz...!
– Igen! Nem fogok többet elkésni! Köszönöm, amit tettél, uram! – a szavak automatikusan csúsztak ki a számon, nem tudom hogyan és miért. Talán mert féltem tőle, hogy ha megsértem dühös kifakadásommal, képes és visszafektet a bakra. Egy újabb pálcázásra.
Hónom alá kapva retikülömet az ajtóhoz léptem. Ideje távozni a dolgozószobából. A fickó követett, óvatos mozgásomat fürkészve, ahogy merev tartásban kilibegtem az előszobába. Ott szembesültem a ténnyel, hogy előre kell hajolnom a szandálom felvételéhez. Mert, hogy le nem ülhetek az elnáspángolt sejhajomra, az tuti!
Elfúló sóhajokkal hajtottam végre a feladatot, mögöttem a látványon kéjelgő úriemberrel, aki ezúttal nem érintette meg sajgó hátsómat. Szerencsére! Lábaim remegtek az idegességtől, megfeszülő fenekem majd szétrepedt a , ahogy kapkodó ujjakkal próbáltam elérni a szandálom csatját. Még jó, hogy a nadrágom összetartja lüktető altestemet, óvón burkolva be érzékeny bőrömet könnyű szövetével.
Ragadós nedvesség kezdett el terjedni a bugyimban, eszembe juttatva, hogy amit bedugtak a nunusomba, az most lassan kifolyik belőlem. Maradt még bennem bőven a geciből, amit hazavihetek. Hevesen összeszorítottam hüvelyizmaimat, remélve, visszatarthatom az anyagot, de persze már elkéstem vele. Remélhetőleg nem fog meglátszódni a nadrágomon a folt. Talán mégis okosabb lett volna itt letusolni és kiöblíteni a lyukamat, de most már késő lenne visszakozni. Muszáj lesz elindulnom.
– Akkor, szia Edit! Kellemes pihenést!
Kinyitotta az ajtót, s mikor elsuhantam mellette, búcsúzóul megpaskolta még lüktető ülőgumóimat. Ez nagyon aljas dolog volt a részéről. Odakaptam, rémülten beharapva ajkamat, hogy ne kiáltsak a fájdalomtól, ő pedig gúnyosan mosolyogva nyugtázta reakcióimat. Elképesztően elégedett lehetett a munkájával.
– Ááhh...! Nee...! Uuhhh!
– Akkor jó utat hazafelé!
– Ahh! Szia Robi!
Az ajtó gyorsan becsukódott. Lassan indultam el a folyosón, mögöttem kattant a zár. Vége! Ennyi volt! Túléltem, és most mehetek haza, meggyalázva, összeverve, fáradtan és teljesen elcsigázva. Tisztátalannak éreztem magam, bőrömre levakarhatatlan mocsokként tapadt az imént átéltek emléke. Undor és megvetés fogott el önmagammal szemben. Szörnyű vagyok! Testben talán szép, eltekintve a fenekemtől, de lélekben csúf banya, aki nem érdemel jobbat ennél a szadista disznónál!
Arcomon csorgó könnyekkel óvakodtam le a lépcsőn. Elő kellett halásznom a táskámból néhány papírzsebkendőt, hogy letöröljem a cseppeket, és orrot fújjak, nomeg eltakarjam sírástól eltorzult képemet a szembejövő emberek előtt. Te jó ég, hogy fogok így kilépni az utcára? Percekig csak szipogtam, hátamat és fenekemet óvatosan a hűs falnak vetve, remegő szájszéllel. Szerencsére senki sem járt épp akkor a lépcsőházban. Egyedül voltam, reménytelenül magányosan a hűs félhomályban.
Hirtelen kényszertől hajtva előre hajoltam, s megnéztem a nadrágomat, nincs-e rajta nyoma az ágyékomból szivárgó nedvességnek. Nem volt. Még szerencse, de nem biztos, hogy hazáig így is marad.
Ó, a francba! Most nem lenne szabad sírnom! Nyugi kislány, csillapodj! Majd otthon zokogok a kispárnámba! Csak bírjam ki hazáig!
Végül megigazgattam enyhén zilált loboncomat, s vetettem egy gyors pillantást a kézi tükrömre. Szemeim alatt csúnyán elmázolódott a smink, inkább letöröltem az egészet és föltettem a napszemüvegem. Nehéz szívvel nyomtam le a kapu kilincsét. Ha kibírom grimaszok és sírás nélkül, egészen elfogadhatóan nézek ki. Senki nem fogja észrevenni, milyen kellemetlen állapotba kerültem. Végtére nincs az arcomra írva, hogy az előbb fenekeltek el!
Még nem tudtam, mit fogok csinálni ha hazaérek kicsiny lakásom csöndes magányába, de az biztos, hogy ismét szabadságot kell kivennem a cégtől pár napra. Amíg képes leszek újra leülni durván megpálcázott valagamra. Ki tudja, hány napig fog tartani, míg elmúlnak bőrömről a zúzódások? Be kell majd térnem a legközelebbi patikába, testápoló krémért és fájdalomcsillapítóért, hogy kibírjam valahogy a mai éjszakát.
Elindultam gyalog az utcán, nem törődve a délutáni rekkenő hőséggel. Igyekeztem úgy tenni, mintha minden rendben lenne, és gondosan kerültem a köröttem sétálgató emberek tekintetét. Vége a munkaidőnek, mindenki siet hazafelé. Az utakon máris csúcsforgalom van. Talán nem kéne villamosra szállni, mehetek gyalog is. De nem, az túl sokáig tartana! Minél előbb hazaérek, annál jobb lesz a bőrömnek. Úgyhogy muszáj lesz erőt vennem és nem kimutatni, hogy érzem magam. Most nem riszáltam a csípőmet, a derekam merev volt a fájdalomtól. Olyan fáradtság öntötte el az egész testemet, mintha végig robotoltam volna az egész napot a munkahelyemen.
Megbűnhődtem perverz vágyaimért, méghozzá alaposan. Azt csak képzeltem, balga módon, hogy ez jó lesz. Valójában szörnyű volt, senkinek sem kívánom, hogy ilyesmit kelljen megélnie. Egy dolog azonban holtbiztos immáron az életemben. Soha többé nem akarok találkozni Róberttel, hogy feszülő popsim húsos domborulataira újabb égő csíkokat rajzoljon a suhogó vesszőjével...

VÉGE