Fiúszerelem 2. rész
Előzmény
Fiúszerelem 1. rész (homo)
Folytatás
Fiúszerelem 3. rész (homo)
Idegen ötlet alapján
Ősszel elkezdtem a középiskolát, és kollégiumba kerültem.
Itt a legjobb barátom Zsolti lett, egy csodaszép arcú, karcsú, gyönyörű testű fiú, a haja, meg a pelyhedző bajusza koromfekete, hatalmas, szép szeme sötétbarna, a bőre cigányosan kreol, az alakja tökéletes, ő volt a legszebb fiú, akit valaha ismertem. Az első találkozásunk úgy történt, hogy amikor megérkeztem a kollégiumba, a gondnok közölte a szobabeosztást, mondta, hogy pakoljam le a holmimat, aztán máris mehetek a raktárba az ágyneműmért. A szobaajtóra kifüggesztett névsorban megtaláltam a nevemet, a másik három név ismeretlen volt. Annak örültem, hogy négyfős szobánk lesz, lepakoltam az egyik ágy mellé, és észrevettem, hogy rajtam kívül valaki más is megjött már, mert a holmija ott volt a szobában. Lementem az alagsori raktárba, a folyosón egy srác várakozott, és a lépteim zajára kíváncsian felém fordult. Amikor megláttam, hatalmasat dobbant a szívem, mert az ismeretlen fiú szépsége annyira lenyűgözött, hogy azonnal ellenállhatatlan vonzalmat éreztem iránta.
– Szia! Kövecses István vagyok – nyújtottam a kezemet. – Te is elsős vagy?
– Aha! Csá, engem Kőszegi Zsoltnak hívnak – fogott kezet velem. A meglepetéstől elakadt a szavam, mert ezt a nevet a mi szobánk névsorában láttam. Magamban fohászkodtam, hogy ne legyen a sok diák között még egy azonos nevű, és valóban szerencsém volt, mert a fiú, kezében a terjedelmes ágynemű-kupaccal, a mi emeletünkön szállt ki a liftből, és arra indult, amerre én. A szobánkhoz érve csodálkozva nézett rám, de amikor az ajtón lévő névsorra mutattam, kedvesen elmosolyodott.
– Mi jöttünk előbb, tehát először mi választhatunk helyet magunknak – mondtam Zsoltinak odabent. – Akarsz az ágyszomszédom lenni? – kérdeztem reménykedve, és örömöm nem ismert határt, amikor Zsolti igent mondott, a szobánkban ugyanis két-két ágy volt szorosan egymás mellett, közöttük meg a tanulóasztalok. Kiderült, hogy ő Békésből érkezett, én meg Csongrádból, így aztán félig-meddig földik is voltunk. Mivel mindketten távol laktunk, csak 4-6 hetente jártunk haza, ezért hétvégeken gyakran maradtunk kettesben, mikor a többi srác hazautazott. Ilyenkor nagyokat beszélgettünk, kiderült, hogy igen sok dologban egyformán gondolkodunk, és ahogy egyre jobban megismertük egymást, hamarosan igazi, mély barátság alakult ki közöttünk.
Itt a legjobb barátom Zsolti lett, egy csodaszép arcú, karcsú, gyönyörű testű fiú, a haja, meg a pelyhedző bajusza koromfekete, hatalmas, szép szeme sötétbarna, a bőre cigányosan kreol, az alakja tökéletes, ő volt a legszebb fiú, akit valaha ismertem. Az első találkozásunk úgy történt, hogy amikor megérkeztem a kollégiumba, a gondnok közölte a szobabeosztást, mondta, hogy pakoljam le a holmimat, aztán máris mehetek a raktárba az ágyneműmért. A szobaajtóra kifüggesztett névsorban megtaláltam a nevemet, a másik három név ismeretlen volt. Annak örültem, hogy négyfős szobánk lesz, lepakoltam az egyik ágy mellé, és észrevettem, hogy rajtam kívül valaki más is megjött már, mert a holmija ott volt a szobában. Lementem az alagsori raktárba, a folyosón egy srác várakozott, és a lépteim zajára kíváncsian felém fordult. Amikor megláttam, hatalmasat dobbant a szívem, mert az ismeretlen fiú szépsége annyira lenyűgözött, hogy azonnal ellenállhatatlan vonzalmat éreztem iránta.
– Szia! Kövecses István vagyok – nyújtottam a kezemet. – Te is elsős vagy?
– Aha! Csá, engem Kőszegi Zsoltnak hívnak – fogott kezet velem. A meglepetéstől elakadt a szavam, mert ezt a nevet a mi szobánk névsorában láttam. Magamban fohászkodtam, hogy ne legyen a sok diák között még egy azonos nevű, és valóban szerencsém volt, mert a fiú, kezében a terjedelmes ágynemű-kupaccal, a mi emeletünkön szállt ki a liftből, és arra indult, amerre én. A szobánkhoz érve csodálkozva nézett rám, de amikor az ajtón lévő névsorra mutattam, kedvesen elmosolyodott.
– Mi jöttünk előbb, tehát először mi választhatunk helyet magunknak – mondtam Zsoltinak odabent. – Akarsz az ágyszomszédom lenni? – kérdeztem reménykedve, és örömöm nem ismert határt, amikor Zsolti igent mondott, a szobánkban ugyanis két-két ágy volt szorosan egymás mellett, közöttük meg a tanulóasztalok. Kiderült, hogy ő Békésből érkezett, én meg Csongrádból, így aztán félig-meddig földik is voltunk. Mivel mindketten távol laktunk, csak 4-6 hetente jártunk haza, ezért hétvégeken gyakran maradtunk kettesben, mikor a többi srác hazautazott. Ilyenkor nagyokat beszélgettünk, kiderült, hogy igen sok dologban egyformán gondolkodunk, és ahogy egyre jobban megismertük egymást, hamarosan igazi, mély barátság alakult ki közöttünk.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 14 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Előzmény
Fiúszerelem 1. rész (homo)
Folytatás
Fiúszerelem 3. rész (homo)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Látod, most megfogtál, nyilván át kell ismételnem, amit az általános iskolában a napszakokról, meg az óráról tanultam, egyébként meg a jókívánság a fontos. Ami a "Tisztelt" jelzőt illeti: miért kéne elnézést kérned, nekem tökéletesen megfelel az "author04", mindenféle jelző nélkül. Jómagam a hivatalos levelezésben használom általános formulaként, magánlevélben csak akkor, ha valakit tényleg őszintén tisztelek, vagy ha eleve hangsúlyozni akarom a távolságtartást. Remélem, hamarosan ismét melletted lesz a párod. Üdv!
Na ezért hiányzik a másik felem. Ha olvasok valamit.
Elnézést, hogy lehagytam a "Tisztelt" megnevezést. Jelezni akartam, hogy most férfival beszélsz.
Nem szeretem, de most ezt használom. A "csajom" nincs Magyarországon.
Így most én írok. Visszaolvasva vettem észre, hogy hülyeséget írtam.
De és én is kötözködöm veled, ha már feldobtad a labdát.
19:55 már az esti órákban van.
Inkább Kellemes estét kívánok neked!
Üdvözlettem: axelley
Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, nem udvariatlanságból történt - hiszen támogató véleményedet és elmarasztaló kritikádat is mindig szívesen fogadom tőled/tőletek - de mostanában nem voltam gépközelben. Mozgalmasság: ez a rész arról a kétségbeesett (néhol szánalmas) próbálkozásokról szól, amivel főhősöm szándékozik közelebbi kapcsolatot kialakítani álmai fiújával, emiatt nyilván az ő érzelmeit tolmácsolom hangsúlyozottabban. A következő részek - ha egyáltalán megjelennek - már az egymásra találásról szólnak, a vágyak kölcsönös beteljesüléséig - emiatt nyilván "mozgalmasabbak" is, - de az epilógus keserű zárszóval fejezi be egy szerencsétlen sorsú srác történetét. Köszönöm a megjegyzésedet és a szavazatodat/szavazatotokat.
Még egyet: műszaki ember lévén elég jó barátságban vagyok a számokkal, így számomra (9+9)/2= 9, (9+9/2)/2= 6,75. Már csak a pontosság kedvéért, persze ez csak tréfa volt. Üdv kislány, és szép napot!
Egy ilyen történeten legalább jót lehet szunyókálni (már ha egyáltalán van ereje az olvasónak végigásítoznia), egyébként a lapon bőven találsz - hála istennek, a szerzőknek és a szerkesztőknek - ennél sokkal jobban megírt, sokkal mozgalmasabb történeteket - lásd homo toplista -, azokon még jól fel is lehet izgulni az arra fogékonyaknak (és ez nem ám buta gúnyolódás!), abból lehet válogatni kedvedre, de ez nem az a kategória. Köszönöm és üdv!
Kedves v-ir-a!
Elismerem, és bár a történet egészének megértéséhez hiányzik a teljesen jogos szempontból kimaradt eredeti 2. és 3. rész is, a folytatás már eseménydúsabb, persze a fogadtatás nem a szerzőn múlik. Köszönöm és üdv!
Köszönöm, korrekt.
Üdv
Author04
Üdvözlettel: Törté-Net Szerkesztőség