Keserű bilincsek

Lassan másfél éve ismerem, amióta idejöttem a céghez. Már a kezdetek kezdetén kialakult közöttünk a kölcsönös szimpátia, amikor a szerződés aláírása után a főnök azt mondta, menjek oda hozzá, majd ő megmutatja, mi lesz a feladatom. Megtaláltuk a közös hangot, és tudtam, hogy Vele nagyon jól ki fogok jönni. Az első héten, amikor munkába álltam, szabadságon volt. Felhívott, hogy összevesztek a párjával, és írt neki egy levelet, mielőtt még elment volna arra a pár napra. Megkért, hogy nézzem meg az emailjeit minden nap, és ha levelet kap tőle, olvassam el nyugodtan, és hívjam fel, milyen választ adott. Rendkívül jól esett a bizalma, mert ismeretlenek voltunk egymás számára, és ennek ellenére megelőlegezte nekem. Sajnos a párjával szakítottak, rossz volt lehangoltnak látni, bár ekkor még, mint embertársamat sajnáltam, hogy így kell "szenvednie".

Soha nem alkottam nők terén ideálokat, nem láttam értelmét. Nálam, ha léteznek is bármiféle kategóriák, "vagy tetszik, vagy nem"-re oszthatók fel. Egyszer arról beszélgettünk egy társaságban, hogy először külső alapján választunk, nem kerülhetjük el. Akkor egyikőjük – aki mára az egyik legjobb barátom – azt mondta, ez tévedés: mikor azt hisszük, hogy az alapján döntünk, ahogy egy lány, nő, hölgy kinéz, hibázunk, mert valójában a belső kisugárzása, a lelkének alakjára kivetített finom lenyomata fog meg minket, amely az egész lényét áthatja. Mondhatják a barátaink, hogy egyik vagy másik milyen jól néz ki, és tényleg, külsőre mindez igaz is, de nincs meg számunkra a szikra, amely ahhoz kell, hogy az első pillanatban magával ragadjon egy furcsa, meg nem érthető érzés. Szóhoz sem jutottunk, annyira mély bölcsességről tett tanúbizonyságot, hogy csak egyetérteni tudtunk vele.

Őróla nem gondoltam volna, hogy meg fog tetszeni, de megbizonyosodhattam az ellenkezőjéről. Az élet kérlelhetetlen tanító. Nem kívánt próbatételek elé állít minket. Ahogy egyre jobban megismertem, egyre gyönyörűbbnek és szebbnek láttam őt. Ebben a lányban egy különös kettősség lakozik: egyszerre van meg benne a nyár adta hevesség, temperamentum, határozottság, és az ősz nyújtotta csend, szelídség, béke, nyugalom. Mintha a szemei színe is ezt tükrözné: egyszer egy képeslapon, majd születésnapjára is megírtam, hogy zöld-borostyánszín szemei az őszbe forduló táj lelkületét igézik. Ott van még benne a nyár tüze, zöldjének kísértése, és az ősz idilli tarkasága, lényének minden rezdülése eszerint mozog, bontakozik ki a nagyvilágnak.