Ajánlás 1. rész

Halkan kopognak az eső szemei az ablaktáblán. Mintha a kinti borús időjárás is lassítaná az óra járását. A felvillanó pontok mintha meg-meg állnának, ütemtelennek tűnnek a másodperc jelei. Az eddigi felfokozott állapotból most már csak a mély, lassú lemondással teli vágy ütemes szorítása maradt meg a szív körül.
Eljön vagy nem? Már tíz percet is késik! Máskor se ért ide a megbeszélt időbe, de akkor is. Lehet, hogy a múltkori összeszólalás miatt büntet? Lehet, hogy nem is jön? Meghallgatta volna a kérést, és mást keres? De azt mondta, hogy a nem, én kellek neki! Miért nem szól? Ha napközben tud többször hívni, SMS-t küldeni, akkor most miért nem?
A szobán végig fut a pillantás, minden rendben, elpakolva. Az asztalon sorakoznak a kellékek tisztán, fertőtlenítve vagy épp anélkül. A meglepetések is a helyükön vannak. Használja őket? Ha nem jön, ez a szemét. Nem, nem a drága! Végre nem csak az ő vágyaival kell törődni, hanem nekem is jut valami. Megtanítottam az első szárnycsapásokra és most nem jön...
Az ablakból hirtelen feltűnik az alakja! Mindjárt itt van! Gyorsan a köpenyt le kell dobni, és elkészülni mielőtt ide ér. Az ajtó nyitva, a kulcsok kikészítve a titkos helyekre arra az esetre, ha mégis valami gubanc lenne. A korbácsot a kézben kell tartani, valami egyéb utasítás? A szemkötő, meg van. Már csak várni kell. Térdelve az ajtó előtt a kinyújtott kézben a korbács fekszik a felfelé fordított tenyéren. A szemkötő a helyén, csak a hangokból lehet következtetni, hogy mi lesz. A vágy ismét fellobbant az ölben. Az ajtó nyitásra keletkező huzat végig simít a csupaszra borotvált szemérmen, az előbukkanó csiklót körüljárva kellemes borzongást kelt. Léptek hallatszanak. Lassan körüljárva egyszer az egyik, egyszer a másik oldalról érezni egy testet.
– Most mintha az asztalnál állna. Engem vagy a kirakott tárgyakat szemléli?
A férfi az asztalnál áll. Szemre veszi a kirakott dolgokat. Csipeszeket, gyertya a gyufával, egy pillantás a térdelő nőre, korbács is meg van. Egy maszk, egy fekete. Ezt érdeklődve kézbe veszi, ez új. Egy kézzel írt papír van alatta: "Uramnak". Egy darabig forgatja a kezében az anyagot vizsgálva, majd egy gyors elhatározással felhúzza.