Ikerélet 10. rész - Anya terhes

Anyával tökéletes harmóniában éltünk, persze csajoztunk is, de lányok nem tudták azt nyújtani, amit anya. Felnőttünk, már dolgoztunk is, de nem költöztünk el anyától, miért is tettük volna. Anya már harmincas éveinek második felében járt, de még mindig csinos, üde jelenség volt, és érzékisége csöppet sem lanyhult.

Egy nap azt mondta:
– Fiúk, beszélnem kell veletek.
Mellé ültünk és ránéztünk.
– Csodás életem van veletek, ti vagytok és szerelmeim egyben. Szerelmünknek pedig meg lett a gyümölcse, nem tudom hogyan, de teherbe estem, babát várok tőletek. 16 évesen sem vetettem volna el a babámat, 40-hez közeledve sem szeretném, de ez közös döntés kell, hogy legyen. Hivatalosan persze nem lehet ő a ti , egyébként sem lehetne eldönteni, melyikkőtöké. Csináltatok egy kistestvért magatoknak... Mit szóltok?
Kicsit hallgattunk a döbbenettől, aztán szó nélkül átöleltük anyát és csókokkal halmoztuk el. Anya felhevült és a nadrágunkhoz nyúlt. Hamarosan, mindkettőnk pénisze a kezében lüktetett. Olyan csodásat szeretkeztünk, mint még soha.
– Tudtam, hogy soha nem fogok csalódni bennetek. – suttogta anya, miután pihegve feküdtünk egymás mellett.
Anyának semmire sem volt gondja, úgy kényeztettük terhessége alatt. Figyeltük hogyan változik alakja, nő a pocija és duzzad a melle. Anya sugárzott a boldogságtól és a szexuális aktivitása sem csökkent. Mi minden kívánságát kielégítettük, persze mindig figyeltünk a kis jövevényre, illetve a jövevényekre, mert mint kiderült anya ismét ikreket várt. Anyának már jóval a szülés előtt beindult a tejelválasztása, így szólt, hogy vegyünk tejleszívót.
– Nem lehetne természetesen megoldani?
– Tudod milyen macerás azt kézzel csinálni, fáj is és nem is tökéletes.
– Én arra gondoltam, hogy megszoptathatnál például engem.
– Kicsi fiam, nem biztos, hogy ízlene neked az.
– Próbáljuk ki!
– Oké, miért ne.
Kibontottam anya melltartóját és szemeim elé kerültek a megduzzadt cicik, szembe tűnő volt a méretváltozás és a bimbói is megnagyobbodtak és a hegyükön fehéres folyadék szivárgott. Óvatosan megsimogattam őket, majd megpusziltam, megnyalogattam, végül rátapadtam anya bal mellére. Óvatosan kezdtem szívogatni.
– Bátrabban fiam, ez így csodás, de sosem könnyebbülök meg!
Én erőssebben szívtam meg és a nyelvemet langyos különös íz terítette be. Újra szívtam és nyeltem és boldogság töltött el. Anya a fejem simogatta, finom ujjaival.