Egy különös délután

Szemeimet kinyitva homlokom még a korábbinál is erőteljesebben verejtékezni kezdett.
Fekete, most függöny szerepet játszó tincseim kuszán lógtak előre szemembe, most észleltem csak, hogy ülök, fejem pedig előre billenve pihen. Mindkét bokám iszonyatosan sajgott, jobb bokám keresztezte a balt. Hátam görnyedt volt, s gerincem nem érezte így jól magát. Kezeimet meleg kezek szorították. S testemen, ruhámon keresztül is éreztem egy másik test melegét, és egy másik szív lüktetését. Testem egy másik testre görnyedve pihent. Ujjaim segítségével próbáltam volna kiszedni tincseimet szememből, hogy láthassam, hol vagyok.

Ám ekkor a meleg kéz jobban megragadta a már induló csuklómat, a másik kezével pedig elengedte, hogy mellemet ellökje sajátjáétól, majd kezével félresöpörte hajamat, hogy rápillanthassak, vagy talán azért, hogy ő énrám. Egy sűrű, összevont szemöldökkel és lila karikákkal keretezett, mélyen fürkésző szempárt pillantottam meg. Szája résnyire nyílt, sötét, csíkszerű ajkai fénylettek. Hirtelen felállt, ellépett mellőlem, és magamra hagyott. Egy homályos szoba közepén ültem, a szoba négy sarkában két-két gyertya, alattam bordó színű szőnyeg, s ami rendkívül meglepett, hogy a falakat hatalmas, eltérő méretű, s legkülönbözőbb formájú tükrök borították. Előttem egy bronzszínű, egy deciméter átmérőjű cső, mely egészen a szürke plafonig nyúlt. A csőhöz volt rögzítve egy rövid, de annál vastagabb vaslánc, s arra pedig két bokám.

Bár csak egy combig érő köntöst viseltem, tél ellenére sem fáztam, a szobában igen csak meleg volt. Fehér lábaim erős kontrasztot alkottak fekete köntösömmel, s a bokámmal, melyen a megszáradt fekete vér újra felvöröslött, ahogy most mozogni kezdtem. Újabb fájdalom hullám, fogaimat összeszorítottam, tűrtem, és vártam, hogy visszatérjen, a különös férfi. Kétségkívül ismerős volt az arca, de egyetlen korábbi emlékképemhez sem tudtam kötni, akárhogy is gondolkoztam. Talán ebben az állapotban egyébként sem ment volna. Álomszerű volt minden, ami körbevett, minden, amit éreztem. A tükrökben egy fekete hajú szépséget láthattam, ilyen mohóságot korábban sosem vettem észre magamon, mint most, amikor a tükrökbe nézhettem. Fenekemet hátfájásom ellenére is kipucsítottam, mert ölem benedvesedett a tükörben látottaktól.