Lépjünk le, lépjünk félre

Ahogy előzőleg megbeszéltük, Diával leléptünk a vállalati buliról, nem nekünk való ez az öltönyös flancolás. Elmondása szerint nem is ezért csípte ki magát, hanem hogy engem lenyűgözzön, és sikerült. Hosszú szárú csizma, fekete necc harisnya, és (a rettentő hideghez képest) sötét mini-szoknya. Fekete fölsőjére érzékien, mint egy vízesés ereszkedett le szőke haja, és válla kecsesen emelkedett ki ruhája alól. Türelmetlenül adtam neki a jelzéseket, miszerint ideje a távozásnak, 1 órát töltöttünk a partin.
Külön mentünk az autómig, ami azt illeti volt titkolni valónk, hadd ne részletezzem, de pont ettől volt szép. Mindketten tudtuk, mit akarunk egymástól.

Megálltam a kereszteződésben, reflektoraim pont az eldugott kis panzióra világítottak az utca túloldalára. Valami halvány fény pislákolt odabenn, reméltem, hogy fogadnak még minket. Ugyan nem törte volna meg a lelkesedésem, ha az autó hátsó ülésén kell magamévá tennem Diát, de ágyhoz párnák közt azért nekem is több kedvem lett volna, hát még neki.
– Randiztál már motelben?
– Ami azt illeti még nem.
– Izgalmas lesz, meglátod... mint a filmekben.
És úgy is alakult, mondhatni az egész este, na de nem ugrom át a részleteket, hisz azokban rejlik a lényeg. És iménti hasonlatomhoz vissza kell még kanyarodjak, ugyanis minden apró részlet ezen az éjszakán pont olyan volt, mintha egy filmbe csöppentünk volna. Benyitva a panzióba egy fiatal srác irányította ránk a tekintetét, pincér küllemére jól odafigyeltek a "kellékesek". A köszönés után meg sem várta, hogy azonosítsam magam, csak annyit kérdezett:
– 1 szoba, francia ágy, reggeli?
– ... az lesz.

És mennyire hogy az lett. Szó nélkül feltipegtünk, és néhány perc szusszanás után el is kezdtem ráhangolni magunkat az esti tartalomra. Bevezetőnek néhány csók, gyengéd simogatással csokorba kötve, hogy felengedjen a láthatóan kissé feszült partner. Megnyugtattam, majd meginvitáltam egy közös zuhanyozásra, mondván mossuk le a ránk rakódott port (noha maximum 3 órája fürödtünk le mindketten). Kissé zavartan mondott igent, de fő a kimondott szó, és hogy sok legyen a gőz, nem igaz?!

A vetkőzésben mindig élen jártam, most sem volt ez másképp. Nem éppen szégyenlős partnerem a fehérneműig jutott (feltehetően szándékosan), mire én Ádámkosztümben díszelegtem mögötte. Meglepte, amikor átkaroltam hátulról. Máig sem tudom, hogy én leptem meg, vagy a fenekéhez préselt vad indulatom...