Emi és Ricsi 1-2. rész

Nem bírtam tovább. Ez lesz az első alkalom kettőnk közt. Ő azt mondja vár rám, bármeddig. Tudom, hogy szeret. Nemcsak úgy mondja, hanem érezteti is. Sosem voltam még ilyen boldog. Olyan furcsa érzés. Szerelmes vagyok. Annyira leírhatatlan, amit érzek.
Karácsony előtt történt egy héttel. Péntek reggel felhívott, hogy elém jön a sulihoz, elvisz a karácsonyi vásárra, majd moziba, utána vacsorázni.

Ahogy kiléptem az iskola kapuján, rögtön észrevettem. Ott állt, mosolygott, forróság öntött el, alig bírtam kivárni, hogy végre megcsókolhassam. Egyre gyorsuló léptekkel közeledtem felé és mikor odaértem csak egy kis puszi csattant el. Semmi csók. Eléggé meglepődtem, nem értettem miért. Leszedte hátamról a táskám, majd minden tiltakozásom ellenére ő vette a vállára. A karácsonyi vásár felé tartva, egyszer csak Ricsi behúzott egy fa árnyékába, ahol senki sem láthatott meg és megcsókolt. Váratlanul ért a dolog, de nem ellenkeztem. Miért is ellenkeztem volna? Olyan finoman, gyengéden csókolt. Valahogy mindig tudta milyen csókra vágyom. Egyszerre azon kaptam magam, hogy már a vásárban sétálunk. Ricsi elmondta, hogy mért nem csókolt meg az iskolánál. Szerinte nem örültem volna neki, hogyha az osztálytársaim meglátják, hogy én egy nálam 8évvel idősebb férfivel vagyok együtt. Ilyen figyelmes srác nincs még egy. Ennek ellenére megmondtam neki, hogy engem egyáltalán nem zavarna ha meglátnának, nem érdekel mások véleménye.

A vásárban sétálgatva elmondta, hogy a szülei este színházba mennek egy késői darabra, testvére Attila pedig a barátnőjénél alszik. Tudtam, hogy ez egyáltalán nem célzás volt arra, hogy esetleg maradjak vele éjszakára, csak azt szerette volna, hogy nézzünk meg együtt egy filmet, házimozizzunk. De nekem eszemben sem volt házimozizni. Ott maradok nála éjszakára.

Ricsi megmutatta az összes mozifilmet, amit ma játszanak és kérte, hogy válasszak. A Harry Potter hetedik, egyben befejező részét választottam. Eddig még nem tudtam megnézni, de nagyon szerettem volna. Dehát ma se sokat láttam belőle a moziban, ugyanis jobban el voltunk foglalva egymással, mint a filmmel. A leghátsó sor a kedvencem, ha tehetem, mindig oda ülök. Ahogy elkezdődött a film, mi is beindultunk.