Félálom

Hol kezdjem? Annyi minden kavarog a fejemben egyetlen ártatlan kérdéstől, hogy nem látom a végét...

Csörög a telefon. Ismeretlen szám. Aztán beleszól egy bársonyos, térdremegtető férfihang... Rögtön tudom, hogy csak Te lehetsz.

Zavartan kezdünk beszélgetni, mintha idegenek lennénk. Azok is vagyunk, sosem láttalak, de mégis ismerősnek tűnsz.
Aztán két semleges mondat között rákérdezel: mit tennék, ha most ott lennék, Veled... Legelőször az jut eszembe, ezért a hangért bármit megtennék. Bizseregni kezd tőle a gerincem, és felgyorsul a szívverésem.
Aztán persze kinyögök valami eszméletlen marhaságot, és jót nevetünk rajta.
Aztán leteszem a telefont, és félálomban elkezd dolgozni a fantáziám. Ennyit a nyugodt alvásról.

Arra gondolok, mi lenne, ha tényleg ott lennék melletted, és nem telefonon beszélgetnénk róla.
Talán élőszóban könnyebben eloszlathatnánk a pillanatnyi zavart, amit érzünk. Szavak nélkül sokkal könnyebb elmondani a másiknak, mit érzel, a tested magától tudja a választ, és ösztönösen segít.
Talán most ott ülnénk az ágyadon, vagy feküdnénk, vagy csak állnánk egymással szemben. Nem tudom, nem is ez a fontos... a fontos csak az az érzés, ami akkor önt el, mikor hozzád érek. Szinte pattog a levegő. Aztán lehajolsz, és megcsókolsz. Igen, te engem, elvégre, ha férfi vagy, légy férfi, kezdeményezz...

Egyik kezem a hátadat simogatja, másik lassan becsúszik a póló alá. Vagy ing van rajtad? Legyen ing, az érdekesebb: lassan, egyenként birkózom meg a gombokkal, és minden szabaddá váló centimétert végigcsókolok a bőrödön. De az is lehet, hogy egy mozdulattal lerántom, mert közben a kezed már a mellem simogatja, én pedig türelmetlenül várom, hogy érezhessem a tested.

Pillanatok alatt lekerül a fölső mindkettőnkről, kezem már a nadrágod felé araszol. Egy gomb... Egy villámzár... Lassan csúszik lefelé az anyag, vele egyszerre indul el a szám lefelé, nyelvem és ajkam a hasadat simogatja, csókolja, harapja, és mire a nadrág rejtekéből kiszabadul a Vágy, már lüktet a türelmetlenségtől. Először lassan végigsimítom, ujjheggyel, fentről lefelé, majd vissza... Aztán kap egy puszit, finomat, gyengédet, és a nyelvemmel bejárom ugyanazt az utat, amit az ujjam már felfedezett.