Az első

A középiskola második osztályának elvégzése után a nyári szünetben a szüleimmel Balatonföldvárra, egy szakszervezeti üdülőbe mentünk üdülni. Miután kicsomagoltunk, kényelembe tettük magunkat, lementünk az ebédlőbe ahol az üdülő belső rendjét ismertették.
Az ebédlőbe hatszemélyes asztalok voltak. Leültünk az egyikhez. Nem sokkal később egy öt év körüli kisfiú állt meg az asztal mellett és megkérdezte.
– Ideülhetünk anyukámmal hozzátok?
– Hol az anyukád – kérdezte édesanyám és megsimogatta a szöszke fejet.
– Ott áll az ajtóban – mutatott egy csinos nőre.
– Gyertek csak nyugodtan – invitálta anyu.
– Elnézést a tolakodásért. Pongrác Tamásné vagyok, de szólítsanak csak Elvirának – mutatkozott be – A kisfiamat Tamáskának hívják.
– Nincs semmi probléma, üljetek csak le. Én vagyok az idősebb, kérlek, tegeződjünk.
Kölcsönösen bemutatkoztunk, röviden elmondtunk magunkról egy-két dolgot. Én suta kamaszságommal lopva figyeltem Elvirát. Bronzvörös haja volt, kék szeme, karcsú dereka, hosszú combjain meg feszült a halásznadrág.

Elvira elmondta, hogy azért jöttek csak ketten, mert a férje egy tengerjáró hajón dolgozik és közbe jött egy rendkívüli út így nem tudott velük jönni.
Sok programot csináltunk együtt, egész jól összebarátkoztunk. Egy alkalommal, mikor sétálni indultunk édesanyám kért, hogy szaladjak fel Elviráékhoz és kérdezzem meg, hogy nem-e akarnak velünk jönni. Felfutottam az emeletre, benyitottam az ajtójukon. Elvira ott állt a szobaszekrénynél, teljesen meztelen volt, ép a bugyiját húzta volna fel.
– Bocsánat – dadogtam és nem tudtam mit csináljak.
Megigézve néztem a hetykén előreugró melleit, ölének vöröses szőrzetét. Elvira maga elé kapott egy ruhát, de így sem tudta eltakarni teljesen bájait.
– Nincs semmi baj, de legközelebb kopogjál – mondta egy kis haraggal a hangjában.
– Ne tessék haragudni Elvira néni, de anyuéknak ne mondja meg, hogy illetlen voltam.
– Rendben, de ne néniz, még csak harminckét éves vagyok. – És gyorsan magára kapta a maga előtt tartott ruhát. – Menj és mond meg, hogy mindjárt megyek, csak megkeresem Tamáskát.

Egyik beszélgetésünk alkalmával a hobbijainkról beszélgettünk. Elvira elmondta, hogy a férje nagy modellező, a hajók a kedvencei. Megkérdezte tőlem.
– Attila te szereted a modelleket? Ha igen, akkor gyere el majd hozzánk, úgy is Pesten tanulsz. De előtte telefonálj, hogy meg tudjuk beszélni az időpontot.