Angyali történet 10. rész - A vágyak földjén

1.
Attól kezdve, hogy rátaláltam a Tongáról szóló információkra, másra nem is igen tudtam gondolni. Minden szabad pillanatomban a Hazatérés ünnep és benne Miurita élvezettől nedves puncusa, Judy bájosan mosolygó sötétbarna szemei és Sophie vidám fecsegése jelenik meg előttem. Kettőzött erővel dolgoztam, hogy elérjem célom, és eljussak (vagy visszamenjek? ) Tongára. Az külön megragadott, amikor megtudtam, hogy minden évben Tongán köszönt be a Földön elsőként az Újév.
A szükséges pénzt gyorsan összeszedtem. A nyári turistaszezonban nagyon drágák a repülőjegyek, így kora őszre halasztottam az utazást. Csak Főnöktől búcsúztam el, más kapcsolatom már nem is volt.
Maga az utazás is nagyon érdekes volt. Budapestről kedd reggel 7-kor indultam a Delta Air Lines járatával Párizson keresztül és már déli 1 óra előtt megérkeztem Los Angelesbe. Igaz, 9 óra a zónaidők közötti eltérés. Onnan csak éjjel fél 12-kor indultam tovább, legalább volt időm felvenni az interneten megrendelt jegyemet az Air Pacific irodájában, amit nem is volt olyan könnyű megtalálni a hatalmas repülőtéren. Tehát kedden valamivel éjfél előtt indultunk és csütörtökön reggel 5 óra után pár perccel szállt le a gép Fidzsi szigetén, Nadi repülőterén. Igen, tudom, hogy egy repülő nem tud másfél napot a levegőben maradni. Nem is volt több mint 10 óra a repülőút, csak átrepültük közben a naptárvonalat és így elveszítettünk egy napot az életünkből. Nadiból csak délután volt repülőjárat Tongára, addig sétáltam egyet a pálmafák alatt a tengerparton. Itt fogott el a kétség, hogy Pangai tényleg olyan-e, amilyennek én gondolom, hogy Miurita és a többiek tényleg létező személyek-e. Késő délutánra értem Tonga fővárosába, Nuku'alofa-ba. Aznap már nem kaptam hajót Pangaiba. Időközben olvasmányaimból már tudtam, hogy Pangai nem a sziget neve, hanem egy település a Lifuka szigeten. Igaz, a szigeten nincs is több említésre méltó település.
Átcsavarogtam az éjszakát – az időrendem már úgyis teljesen felborult – és pénteken kora reggel fogtam egy hajót, ami elvitt Pangaiba. Az első, amit megpillantottam a kikötőben, egy óriásplakát volt Josi arcképével és kissé mögötte Miurita képről is sugárzó szépsége. A felirata: Lifuka kormányzója. Megdöbbentett a kép és a felirat, de legalább megnyugodtam, hogy ők tényleg létező személyek.