Tavaszi napsütés

A március végi napsütés csábításának engedve, bepakoltam a cég kisteherautójába a fontosnak ítélt dolgokat és leautóztam a tóparti kuckómhoz elvégezni a tavaszi nagytakarítást és miegyebeket, hogy ne arra az időre maradjon, amikor már mindenki kirajzik a városból a telkekre. Azért is választottam ezt a félreeső birtokot, ahová már nem sétálgatnak le az üdülővendégek sem, mert a vad málnás, ami a telkektől elválasztja, eléggé riasztó hatással bír. A folyó torkolatánál csak egy kicsiny földdarab került eladásra, alig három teleknyi, ezek közül a középső az enyém. A négy kerék meghajtást igencsak ki is használtam, mire a felázott, benőtt bejárón felküzdöttem magam az Isuzuval. A nyaraló még őrizte a tél hidegét, de a kandallóban gyújtott tűz ropogásától az fejvesztve menekült ki a szélesre tárt ajtókon és ablakokon. A vízre épített csónakház tetején kialakított, egyébként a nappaliból megközelíthető teraszra lépve körültekintettem az ébredező tavaszi tájon.
Lassan sétáltam körbe a deszkakorláttal biztonságossá tett teraszt, és élveztem a szikrázóan tiszta kellemes meleg tavaszi levegőt. Tekintetem a szomszéd ház teraszára kalandozott, ahol a kihelyezett nyugágyakon a szomszédasszony és tavaly érettségizett lánya napozott. Pár másodpercig elrévedt tekintettel néztem feléjük, fejemben a tavalyi nyár történései peregtek. A magát még mindig igen jól tartó Sári és a még érintetlen kis Saci az érettségi vizsgát követően elmenekültek a város zajától, a stressztől, és itt kötöttek ki a szomszéd nyaralóban. Közvetlenek, nyíltak, és az új dolgok előtt nyitottak, így pillanatok alatt olyan közeli ismeretségbe kerültünk, hogy olybá tűnt, mintha évek óta összejárnánk. A délutáni pecázás következménye a nyárson pirult a faszén izzó parazsa fölött, a behűtött bor üvegén apró gyöngyszemek kezdtek sokasodni a lecsapódó párától. Sári komótos, kiszámított mozdulatokkal terített a pergólia kellemes hűsében, a folyó felöl enyhe szellő fújdogált. A levegő nehézzé vált. ültünk asztalhoz, kedélyes beszélgetés kezdődött az időjárásról, a munkahelyekről, a pénzről, az élet visszásságairól, majd az alkony beköszöntével a szerelemről. Sári átült a kényelmesebb nyugágyba, melynek most a támlája egészen fel volt emelve, karjait ölében nyugtatva nézte a friss, hűs , majd rám emelte tekintetét és ettől a gyomromat egy lágy láthatatlan kéz összeszorította, majd megtekerte.