Szomorú ősz, forró délután

A reggel szomorkásan köszöntött kis városunkra. Odakint tejszerű köd álmosította az udvarunkat. Korábban keltem, mint szoktam, hiszen tudtam, hogy vársz rám MSN-en. A végtelenbe száguldás nem olyan időigényes, mint a számítógépet várni, hogy végre bekapcsoljon és beszélhessünk. Még a kávémat sem készítettem el, első utam a szobámból a számítógéphez vezetet. A cigit türelmetlenül szívtam a kávé mellé. Alig vártam, hogy kicsit magamhoz térjek, és hírt kapjak hogylétedről. Aznap délelőtt is jót beszélgettünk, kisebb – nagyobb megszakításokkal. Délutánra megbeszéltünk egy találkozót, a "titkos helyünkön". Már a sarokról láttalak, meggyorsítottam lépteimet. Egy hatalmas öleléssel és egy csókkal köszöntöttük egymást. Nagyon hideg volt, fogaim összekoccantak a vacogástól, valószínűleg meghallottad, mert felajánlottad üres lakásod és film erejéig. Igent mondtam a meghívásra. A szürkülettől és az őszi párától komor utcákon csak a mi nevetgélésünk tanúskodott valami boldogságról, ami ebbe a komor világba belopózott. Kézen fogva sétáltunk a lakásod ajtajáig, udvariasan előreengedtél. Tudtam a járást, hiszem már voltam nálad.

A liftben, emlékszem nagyon kicsi hely volt. Egymás mellett álltunk és te homlokon csókoltál, majd szájon. Én visszacsókoltam, és megállt a lift. A lakásajtó kulcsát alig találtad, hiszen egy pillanatig sem hagytuk abba a csókolózást. "Soha nem jutunk be! " – mondtam, a csókot felfüggesztve és te kinyitottad az ajtót. A lakásban kellemes meleg volt, a kinti zord időhöz képest. Levetettük a cipőt és a kabátot, elindultam a szobád felé, te a konyhából kérdezted, iszok-e valamit. Kérdésedre, nemmel válaszoltam. Az ágyadon ültem, és lehajoltál hozzám egy csókért. Kérdezted, hogy milyen filmet nézzünk. A választás egy vígjátékra esett. Ledőltél mellém, én ülve maradtam. A film elkezdődött. Éreztem, hogy kezed közeledik az ágyon a csípőm felé.

Óvatosan felkúszik a gerincvonalamon, és magával húzza a felsőmet is. Egy forró csókot nyomtál a derekamra, én mivel csikis vagyok, megborzongtam az érzéstől, kirázott a hideg. Te ezt halk kuncogással vetted észre. Felültél mellém, de kezed a helyén maradt. Megcsókoltál, és óvatosan, lassan a hátamra döntöttél.