Viola 17

Maria a temetés után rezignáltan tért haza. Kimerítette a ceremónia, a sok részvétnyilvánító, az elhúzódó szertartás. Fáradt volt, bosszantotta, hogy a flottától senki nem vett részt a temetésen, pedig a férje 30 évig szolgált a haditengerészetnél. Maria négy éve ismerte meg az akkor már nyugdíjasan politizáló férfit, akit tisztelt a pénze és befolyása miatt, de a szerelmet nem kapta meg tőle, a tengernagy háborús sérülése miatt képtelen volt a szexre. Harmóniában éltek, igaz, szenvedély nélkül. Maria érzéki nő volt, sóvárgott egy igazi férfi érintésére, vágyott az illatára, kemény izmaira.
Behúzta a sötételő függönyöket, a kandalló melletti öblös bőr fotelhez telepedett egy itallal.
Halk, lazító zenét hallgatott, fekete selyemharisnyás lábait kinyújtóztatta, tűsarkú cipőjét a lábujjain hintáztatta.
A szomszédasszonyát várta, Susannal nagyon jó barátok voltak, Susan intézte a szertartás dolgait.
A bejárati ajtó halkan csukódott:
"Fáradt vagy? " kérdezte a Susan, kezébe véve Maria kezét, a fotel karfájára kucorgott.
"Nem, csak olyan üres minden. Nem gondoltam, hogy ennyire egyedül fogom magam érezni... ", sóhajtotta Maria.
Furcsán érezte magát, Susannal még nem kerültek ilyen közel egymáshoz, sem lelkileg, sem fizikailag. Arra vágyott, hogy szorosan odabújjon a lányhoz, érezni akarta érintését.
Susannak jól esett Maria közelsége, lassan simogatni kezdte a haját, a vállát. Maria Susan mellei közé bújt az arcával, érezte, hogy a lány szívverése felgyorsul, lélegzete forróbbá vált. Felemelte a fejét, egymás szemébe néztek, Maria Susan ajkát kereste, hosszú, forró csókolózásba kezdtek. Maria teljesen felolvadt ebben az új érzésben, nagyon vágyta szeretni Susant.
Susannak nem volt új ez az élmény, könyvelő férje többször utazott el hosszú időre a munkája miatt, így Susan azzal vigasztalódott, akivel tudott, leginkább a könyvelőiroda fiatal gyakornokaival. Szerette a lányokat, fiúkat egyaránt, de főleg a szerelmet szerette,
az extázist, amiben feloldódhatott.
Lassan levetkőztek, ízlelgették a másik testét, forró bőrét, simogatták ajkukkal a legféltettebb helyeken, nyelvükkel szeretve egymást, jutottak el a csúcsra.
Pihegve feküdtek a medvebőrön, mikor csöngettek.
"Vársz valakit? " kérdezte Susan. Köntösbe bújtak, Maria az ajtóhoz sietett.
Odakint egy elegáns tengerésztiszt állt, fehér tányérsapkáját a hóna alá csapva.
"Egy kicsit elkésett" dohogta Maria "de azért jöjjön beljebb".