Ferihegyen

Tehát elvesztettem a szüzességemet. Megjelent első visszaemlékezésem. Köszönöm az érdem feletti dícséreteket. Emlékeimből rengeteg történet bújik elő, nem tartom magam az időrendhez. A vonaton volt sorsomnak az a pillanata, amely az egész életemre meghatározó eseménysort indított, egy másfajta godolkodást hozott elő belőlem.

Azt már nagyon fiatalon érzékeltem, hogy életemet első sorban a szexualitás tölti be, és ez áldás is meg átok is, többször átok! A vonaton dőlt el, hogy találkoztam egy másik emberrel, jobban mondva itt ismertem fel, hogy ő az, Anna, aki pontosan annyira rabja, és szenvedője érzékeinek, mint én. Akkor jöttem rá, hogy ilyen csak ilyen nő kell nekem. A testem pedig egyértelműen jelezte, hogy a szituáció, a látvány, az ott lévőkkel való kapcsolata, reakciói, katartikus élményt váltottak ki belőlem. A katarzist csak erősítette, hogy már régen megtanultam uralkodni magamon, mégis a nélkül jutottam a csúcsra, hogy a szellemi élményen túl testi érintkezés lett volna, és Anna csak az utolsó utáni pillanatban fogadta ajkaival testem gyönyörtől feszülő részét. Magas fokú élmény volt, amikor láttam, hallottam, éreztem, hogy Anna most, hirtelen támadt vágyait elégíti ki, és közben a katona, akit az előbb elutasított, látja testének intim részeit, és egyesülésüket.

Akkor már a férfi szexualitás művészetének legfontosabb része számomra egyszerű ujjgyakorlat volt: a visszatartás nagymesterének vallhattam magamat. Egy nap, például, csengett a telefon. Egy kellemes alt hang egyik tanítványom édesanyjára hivatkozott, tudnék-e időt szakítani esténként nevelt fia tanítására. Biztos voltam, ha Klári, az a bizonyos anyuka, ajánl valakit, ott nem csak tanításról van szó. A megadott címen a névtábláról egy ismert egyetemi tanár neve mosolygott rám. Az ajtóban már első pillantásra is kívánatos fiatal nő jelent meg. Akkora gázsit ajánlott, hogy azonnal igent mondtam. A fiú esténként, az óra után még edzésre ment, én pedig ott maradtam az ifjú mostohával. Aki csak akkor jelent meg a hálószoba ajtajában, amikor a külső ajtó csapódását hallotta. Nem használt parfümöt, a természetes illatát, szinte az ajtón keresztül éreztem. Nem szóltunk egy szót sem, minden alkalommal a tárgyra tértünk.