Az első fenyítés 5-6. rész

5. A FENYÍTÉS

– Azt szeretném, ha hangosan számolnád a csapásokat. Huszonötnél és ötvennél meg fogok állni egy percre, hogy elmondhasd nekem a következő mondatot. : Omar bácsi, szentül ígérem neked, hogy ezentúl mindig engedelmes és szorgalmas nő leszek és nem hozok szégyent rád. Megértetted?
Odaálltam a tomporához bal felől, felkészülve a verésre. Előttem mozdulatlanul feszültek a kerekded farizmok, most még sértetlenül. Clara felém fordította fejét, tekintetében a legyőzöttek szomorúsága villant. Máskor erősen és tisztán csengő, kellemes hangja ezúttal rekedten és tompán szólt. Kifejezetten boldogtalanul.
– Igen abu! De szeretnék neked mondani valamit, mielőtt elkezded!
Csak húzza az időt, késleltetni próbálva az elkerülhetetlent. Ettől függetlenül leeresztettem csapásra emelt karomat és türelmesen megkérdeztem.
– Mit akarsz Clara?
– Ha nem vagy hajlandó férjhez adni, akkor vegyél nőül te engem!
A kérése egyszerűen megdöbbentett. Ezt sosem gondoltam volna róla, hogy valaha is ilyen javaslattal áll elő. És pláne egy ilyen különös pillanatban. Össze kellett szednem a gondolataimat, hogy valami értelmes választ csiholjak ki az elmémből. Az ötlet csodás, már én is gondoltam rá nem egyszer, de mielőtt igent mondok, illene legalább ellenkeznem vele egy kicsit.
– Nocsak! Feleségül akarsz jönni hozzám?
– Igen! Jobb, mint pártában maradni és szűzlányként megöregedni! – felvonta szemöldökét, kérdőn és durcásan, ugyanakkor kacér rándulással. – Akkor inkább legyek úgy a te szolgád életem végéig, hogy a feleséged vagyok. Gyerekeket szeretnék szülni...
– Huszonhat évvel vagyok idősebb nálad! – figyelmeztettem józanul, s közben magam is éreztem, hogy ez nem kifogás. Húsz, harminc év korkülönbség eléggé megszokott dolognak számít a mi világunkban, ahol az idősödő, jómódú férfiak gyakran vásárolnak maguknak fiatal feleséget, hogy vele élvezhessék a szerelem értékes perceit életük végéig.
Egy régóta meglévő, idősebb feleség, aki már túl van két-három szülésen, bizony nem olyan csábító és vonzó, mint az új szerzemény. Clara most gyakorlatilag azt fel nekem, amit egyébként is szerettem volna tőle, csak éppen titokban, a házassággal járó nyilvános és költséges cécó nélkül. Persze ha én veszem el, sosem fog kiderülni, hogy nincs körülmetélve. Feltéve, hogy befogja a száját és engedelmes asszonyom lesz, különben tényleg kivágatom büntetésül!