Vali emléke...

Huszadik évemet tapostam, s átmenetileg egy közületi szolgáltató vállalatnál kaptam egy teddide-teddoda állást, tekintettel arra, hogy érettségivel ugyan rendelkeztem, de semmiféle egyéb szakmai végzettségnek nem voltam birtokában. Elvtársi idők jártak, valamelyik rokon szólt egy jó szót az érdekemben, s felvettek nyolcadik hátramozdítónak. Előbb egy irodában befogtak kimutatások készítésére, rém unalmas számoszlopok egymás alá írogatására, majd kaptam egy "mászkálós" munkát, ami nem hiányzott senkinek. A helyi önkormányzat ingatlanadó – kivetéséhez szükséges volt egy állapotfelmérés a település házairól... Kaptam egy városrészt úgy húsz utcával, ezeket kellett bejárnom, naponta legalább egy utcát végiglátogatva. Jóval érdekesebb volt, mint a kimutatások készítése : naponta tucatnyi új arc, eltérő szokások, berendezések, stílus... Sokan fogadtak a hivatalt illető utálattal, mások udvariasan, végigjártam minden helyiséget, s bejelöltem, melyik milyen funkciót tölt be...
Egyik alkalommal egy fiatal nő nyitott ajtót az egyik kockaházban, kicsi, de nagyon formás asszonyka. Mivel koros édesanyja a konyhában vasalt, ő vezetett végig a lakáson. Kedves hangja volt, nőies mozgása, előttem haladva önkéntelenül simogatni kezdte szemem a kerek popsiját, ringó melleit, arányos combjait. Valamit érezhetett belőle, mert egyre gyakrabban fordult szembe velem, pillantásunk előbb csak kutatta a másikat, majd tekinteteink egymásba fonódva ölelkezni kezdtek. Már mindegy volt, mit kérdeztem, s ő mit válaszolt, csak húzkodtam a strigulákat a felmérőívbe, majd radíroztam, úgymond pontosítottam, minden kérdéssel őrá kíváncsian.
Amikor már a felméréstől teljesen eltérő kérdéseket tettem fel, elmosolyodott, és azt ajánlotta, üljünk le a szobájában, s ott folytassuk a beszélgetést. Kiderült, hogy elvált, 27 éves, tehát nálamnál jóval korosabb, bölcsebb, mégis még mindig nagyon fiatal nő. Elmesélte, hogy amikor csak férje volt otthon a kislányukkal, a gyermek magára rántott egy lábosnyi forró vizet, s nem lehetett megmenteni, olyan súlyosak voltak az égési sérülései. A kicsi halála tönkretette a házasságát, hamarosan elvált férjétől, s visszaköltözött édesanyjához. Még az öccse szokott betoppanni hozzájuk, más senki nincs a közelében, csak a munka, az örök munka egy iskola titkárságán. Már pár éve magányosan élt, s lassan beletörődni látszott ebbe az állapotba.