Az első fenyítés 1-2. rész

1. AZ ÍTÉLET

– Most mit csináljak veled? – kérdeztem folytott dühhel a lányt.
– Kérlek bocsáss meg! Többet nem fog előfordulni! – ígérte bűnbánó tekintettel ő, s megremegtek a szempillái. Szívem szerint megbocsátottam volna neki, de ezúttal nem akartam túlságosan engedékeny lenni, nehogy újabb bajokba vigyen bennünket a felelőtlen viselkedésével.
Clara a szoba közepén állt, enyhén lehajtott fejjel, többnyire a szőnyegen végigfutó mintázatot bámulva. Csak nagynéha pillantott rám, lesve a reakcióimat. Én a kedvenc bársony bevonatú, ódon karosszékemben üldögéltem, ahová azután rogytam le fáradtan, hogy hazaértünk a muhtártól. Kemény volt ez a mai nap, és még egyáltalán nincs vége.
– Ezért most megérdemelnéd, hogy alaposan megbüntesselek. De nem foglak bántani. Viszont elküldelek a háztól!
Egész testemben éreztem még az utcai hőséget és a gyaloglás fáradalmát. Délelőtt a falubírónál voltunk a fogadott lányommal, s én türelmesen érvelve próbáltam elhárítani fejünk felől a törvény szigorát. Végül annyit sikerült elérnem, hogy a muhtár nem szabott ki semmilyen büntetést, viszont közölte velem, mint családfővel és Clara gyámjával, hogy a következő ilyen alkalommal kettős szigorral fog megítélni bennünket. Mindketten tudtuk, ez mit jelent, izzadtunk is rendesen a hivatal kopott arabeszkekkel túldíszített, tágas épületében.
– Elküldessz Omar bácsi...? – döbbent meg Clara, felkapva a fejét. Alig egy másodperccel később, hogy kimondtam a számomra is súlyos szavakat, csinos arcán már az őszinte aggodalom felhője suhant át, némi rémülettel keveredve.
– De hová?
– El! A háztól. Eredj ahová akarsz! Nekem elegem van belőled!
– Mi...? Ezt nem teheted!
– Dehogynem! – bólintottam fáradtan. – Menj a szobádba és csomagolj! Én többet nem vállalom érted a felelősséget... Megértetted? Már felnőtt nő vagy, elmúltál tizennyolc! Itt az ideje, hogy a saját lábadra állj. Mellesleg megtanuld vállalni a cselekedeteid következményét... Ma igen nagy bajba keverted magad és engem is. Alig tudtam kimenteni magunkat belőle.
Clara előző nap a falu kútjánál összeszólalkozott az egyik helybeli kereskedő feleségeivel. Kannákkal ment a kúthoz, mint minden más asszony, aki a száraz évszakban friss vízhez akar jutni a mi vidékünkön.