A bálna

– Ez egy Bálna! Meg vagy Te húzatva Vidra! – akadt ki a .
– Most mért? Annak is meg van a maga varázsa!
– És mi az? A beletört szigonyod reccsenése? Ez egy Moby Dick!
– Akkor hívj ezután, Ahab kapitánynak!
– Az is beledöglött a nagy bálnavadászatba! Én szóltam.
– Fogsz Te még irigyelni, mikor az elöldeszkahátulfa csajodat döngetve, szálka megy a farkadba!
– Majd amikor rád ülve összetöri a medencecsontodat, és a sintérek meg ott túlóráznak fölötted, hogy újból összerakjanak, gondolj rám! Narancsot vagy banánt vigyek be a kórházba? – replikázott és visszaballagott botsáska formájú, frissen felszedett nőjéhez.
Nem fogom kihagyni ezt a csajt, csak azért mert nem tetszik.
Hárman jöttünk az egyetemi buliba. Nem voltunk ide tartozók, de sok volt évfolyamtársam, ismerősöm révén bejáratos voltam efféle helyekre. Amúgy én is eltöltöttem pár gyümölcsözőnek épen nem mondható hónapot, a magyar felsőoktatásban, mielőtt pánikszerűen távoznom kellett.
Szóval hárman voltunk, a jóképű, izmos, nagyragadozó stílusú, rámenős, középmagas .
A szépfiúnak nem mondható, vékony, inas, colos Róka.
Meg én, aki a kettőjük közt voltam félúton. (legalább is külsőleg)
Rókica a terem sarkában üldögélt. Szokás szerint szótlan egykedvűséggel nézelődött. Várta mikor jön el az Ő ideje. alaposan fel szoktuk dúlni a "baromfiudvart", ilyenkor Őkelme is "Ellopott egy – egy tyúkocskát". Ezért hívtuk Rókának. Egy kis feketének, már fel is tűnt szótlan barátunk.
Vannak nők, akiknek kíváncsiságát felkeltik az ilyen pasik. Muszáj nekik felfedezni, mi is rejlik az álarc mögött. Mire rájönnek, általában Rókakoma lompos farkán vergődnek, az élvezetektől tobzódva. Rókának kitartó szíjas izmai vannak. De tanúk szerint, nem csak az izma kitartó... és a farka is lompos.
Térjünk vissza vitánk tárgyára! Volt egy csajszi aki igencsak kilógott a lányok sorából.
Fekete, hosszú hajú óriáslány. Legalább 180 magas, csak pár centivel volt alacsonyabb nálam.
Erős válla, karja, jó nagy melle, hatalmas "germán ősanya" szerű csípője, ehhez képest
valószerűtlenül vékony dereka, és vaskos combjai minden férfi szemét odavonzották. Persze a többség borzongva, gyáván futamodott meg a túlméretezett női bájak láttán. Nem volt bátorságuk az esetleges megmérettetésre. Bár nekem is a kisebb típus a zsánerem, nem tudtam levenni a szemem a kolosszális zsákmányról.
Fantasztikus trófea lenne nem csekély gyűjteményemben! Nem volt kövér. Nagydarab, de arányosan nagy. Egy 180 – as nő, egy 160 – as seggével gizda lenne. Lesírt Róla a nőiesség! (mit lesírt, üvöltött! )

Pár éve ment egy Xéna című sorozat. A főszereplő alkatilag olyan volt, mint a Bálna.
Még a haja is. Csak nem olyan széles, kocka arcú, mint a sztár, hanem hosszúkás, inkább tojásdad. (aki nem látta, a Herkules nőiesített változata. ha érdekel a üsd be a keresőbe a nevet. biztos van fent kép róla. )

A becserkészése nem jelentett gondot, mert egyből kiszúrt magának! Pedig nem voltam az a típus, akibe a nők első látásra beleesnek. (sajnos) Úgy 18 éves lehettem mikor a tükör elé állva, alapos önvizsgálatnak vetettem alá magamat. Az alakommal semmi hiba, sőt...
De a pofázmányom... "markáns, férfias" szokták mondani. Ami a valóságban a fiús szépséggel, nem igazán megáldottat jelent. Ezt konstatálva a következő megállapításra jutottam.
– Vidra, Te nem vagy az a szépfiú, aki előtt hanyatt vágják magukat a nők! Ezért neked úgy kell kidumálnod Őket a bugyijukból! (én akkor is Szép Szőke Herceg akarok lenni!!! )
Ami nem esett nehezemre, hiszen mindig is imádtam, és tudtam is dumálni. Olyan szintre fejlesztettem magam, hogy a haverok azt mondogatták rólam, "olyan ügyes mint a vidra, a víz alól is fel tudja hozni a zsákmányt". Innen kaptam a becenevem.

Ez a nőci az üdítő kivételek egyike volt, barátnőim közül azzal, hogy egyből kiszúrt magának.
Fekete térdig érő, testhez álló ruhájában, ami az átlag férfit szörnyülködésre késztette, tette – vette magát körülöttem. Csak a kezemet kellett kinyújtanom érte.
Megtettem az elő lépést. Felkértem táncolni. Dumáltunk a "rázós" számok alatt. Semmi különös, csak a szokásos, szinte kötelező első mondatok. (útálom a sablont, de sokszor elkerülhetetlen)
Mit csinálsz? Itt tanulsz? Hol laksz? Akkor kollégista vagy? stb...
Aztán jött egy "simulós" szám. Óriási megdöbbenésére, akkor bocsánatot kértem és visszaültem a barátaimhoz! Köpni, nyelni nem tudott! Pedig csak trükköztem. Csupán az "árú" értékét akartam fölverni! Nőktől lestem el a trükköt! Így lettem még kívánatosabb.
Ami könnyen jön, azt kevéssé becsülik az emberek.

Mikor a fiúk mellé ültem, pont háttal áll nekünk. A "passzé" ruha gyönyörűen kirajzolta impozáns fenekét! (pusztuljak el, ha bele nem harapok! )
– Bele telik némi időbe, míg végig puszilgatom – jegyezetem meg.
– Ha egy hétig rugdosod a valagát, még mindig marad hely, ahová nem rúgtál – kontrázott a sokkal durvább stílusú . (nagyon bunkó is tudott lenni néha... )
– Nem lennék WC kagyló, amikor ez tojik! – szólalt meg az amúgy hallgatag Róka is. ("... Brútusz, Te is... ")
– Gyerekek! Szilveszter van. Nagy nővel, nagy menettel kezdeni az Újévet, nagy eljövendő évet jelent.
– Ez a Te hülye agyad szüleménye! – vetette oda a .
– Különben is 80 jöttem, és legalább 160 – nal fogok távozni! Ez 100% – os fejlődés.
Összenéztek. Legyintve a poharakért nyúltak.
– Arra, hogy túléld a kalandot! (idióták! de jó barátok, összeillünk! )
Koccintottunk. Mustráltuk a felhozatalt. Poénokat sütögettünk a vendégsereg rovására.

Épen az akkori legnagyobb, csöpögős, lassú sláger ment, mikor Botsáska eljött . Mielőtt odaért, a fülébe súgtam;
– Oltári nagy lyuk van a nőd alatt.
– Törődj a Bálnáddal... (fogsz Te még harangozni a punciban! )
Nem oltogatásból mondtam. Magas, lapos de széles csípőcsontú csaj volt, vékony lábakkal. Mikor közelített felénk, a szűk farmerjében láttam, hogy át lehet látni a combjai közt az ágyéka alatt. Az ilyenek bugyijában, úgy tapasztaltam, óriási barlang tátong. Szegény srác... Inkább a Lomposfarkú mérete lenne...
Mivel imádtam "etetni", cikizni a környezetemet, ezért nem hitték el azt sem, amikor igazat mondtam. (a kiáltó esete... )
Mindegy, "nagy kofferbe könnyű pakolni". Legalább nem fenyegeti a korai magömlés veszélye. Lötyögni fog benne... ( esik a cimbora! )
A Kis Fekete, Róka mellé ült és megpróbálta táncba vinni. Esélytelen próbálkozás, de Ő ezt nem tudhatta. (azt sem, hogy ma éjjel vinnyogni fog a nagy "rókafarkon") Nyugodtan beszélgettek...
Moby Dick nem bírt magával. Határozottan hozzám lépett.
– Egyszemélyes hölgyválasz! (ötletes! tetszik ha valaki kreatív... )
Ha most nemet mondok akkor vége! De ez nem állt szándékomban. A játéknak véget vetve, táncolni kezdtünk. Először egészen szolidan. De közkívánatra ezután csak lassú számok mentek. A táncoló párok előjátékszerű simulással, már a hajnali szeretkezést készítették elő.
Mi sem voltunk kivételek! Egyre közelebb húzódtunk. A derekáról a kezem hatalmas, kőkemény seggére tévedt. Ö sem volt tétlen. Nagy melleit a mellkasomhoz, nyomta.
Az ágyékát hozzám préselve, próbálgatta az akkor már igencsak ágaskodó Egont feltérképezni. (remélem nem okozok csalódást... )
Gyorsan éjfél lett! Nem is érzékeltük az időt, nagy egymásra találásunk közepette.
, koccintás, jókívánságok, Himnusz.
– Boldog Újévet nekünk! – mondta és átölelt, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Az ünneplés elültével ott folytattuk, ahol előtte abba hagytuk. Már egybe forrt szájjal, ruhadarabok alatt eltűnő kézzel táncoltunk. Amit inkább nyíltszíni pettingnek illett volna nevezni. De nem lógtunk ki a sorból. Mások már sokkalta előrébb tartottak. Én nem szeretem elkapkodni az ilyesmit. Meg adom a módját. A gyorsbüféket sem kultiváltam soha.
Ahogy haladt előre az óra, úgy tünedeztek el a párocskák. Azt már tudtam, hogy a csaj fölöttünk négy emelettel lakik, mint koleszos, és egyedül van, mert a szobatársnője elutazott.
– Haza kísérsz? – kérdezte mélyen a szemembe nézve. (mind a 4 – 5 tucat lépcsőn... )
Mi minden volt, abban a tekintetben! Még a haldokló sem tudott volna nemet mondani.

Emeletes ágy, szekrény, két íróasztal székkel, aprócska hűtő, a sarokban mosdó. Ennyiből állt a szoba berendezése. (elég kicsi az ágy kettőnknek... )
Pár szó, udvarias mondat a helyről. Ledobtam a pulcsimat, aztán egymásnak estünk. Forró, perzselő csók, csontroppantó ölelés. (te akartad, most bírd is ki! )
– Ki kell bújtatnom a szűk "egyberuhájából", mielőtt az ágyra dőlünk, mert ott macerás lesz levetni! – gondoltam.
Hasonlóan láthatta a helyzetet, mert egy mozdulattal kibújt belőle.
Sok – sok kiló kemény női hús, fekete francia bugyiban és cicifixben.
– A következő életemben melltartó szeretnék lenni. Nem gyakorolhatnám egy kicsit az eljövendő munkámat? – kérdeztem.
Elnevette magát. Én mögé léptem, a nyakába fúrtam a csőröm, közben kikapcsoltam a hátsó pántot. Az oldalsókat lesöpörtem a vállairól, és az íróasztalra dobtam a feleslegest.
Előre nyúltam és megragadtam a feszes, de súlyuk miatt kissé megereszkedő hatalmas kebleket. Persze, hogy messze nem fértek el a kezeimben. Szépen erotikusan masszírozni kezdtem az emberi labdákat. Hozzám nyomta a hátát és a gigantikus fenekét. (basszus! )
Zavarta a farmerom mert hátranyúlt, kigombolta és letolta a csípőmről, majd rövid hezitálás után a gatyámat is utána küldte. Megrázogattam a lábaimat, így a ruháim lecsusszantak a bokámhoz. Kiléptem a cipőmből, aztán a többit is félrerúgtam. Ha már itt tartunk, megszabadultam a pólómtól is. Ő meg a bugyit varázsolta el. Ott álltunk meztelenül egymás mögött. (a zokni ugyan rajtam maradt, mint egy hülye pornósztáron, de bonyolult lett volna azt is levetni. majd később... )
Visszaállt szorosan elém. Keményen rátolatott Egonra! Ökegyelme teljesen eltűnt a kapitális popó vágatában. (sajnos csak párhuzamosan és nem derékszögben)
Ezt megérezvén, seggével masszírozni kezdte barátomat. Élveztem is eleinte, de a száraz bőr egymáshoz csiholása lassan kellemetlenné vált. Ekkor hátra nyúlt, kicsit terpesztett, és a lábai közé hajlította a farkamat. Beigazította a hasítékba majd szorosan rázárta combjai bilincsét. Nem a lyukba tette, hanem a réssel párhuzamosan. (már megint az a rohadt párhuzamos! hát lyukba sose mászunk? mi vagyok én ajtónálló? )
A punci már bőven levet eresztett, így alaposan beolajozta a Kéjcsiholót. A felső testét 45 fokban előre döntve a felső ágy szélébe kapaszkodott. Akkor aztán elindult rajta a "szánkózás"! Finoman kezdte. De egyre meredekebbé vált a lejtő. A végén már száguldozott! Néhány perc múlva, vad rángásokkal el is szállt!
Írhatnám azt, hogy én is kurvára élveztem a kemény húskaloda izgatását, de volt néhány (igen csak) zavaró tényező. Az álló szerszámnak, vízszintesbe erőltetvén majdhogy el nem tört a töve. (de kificamodott az biztos... ) A punci alacsonyabban volt mint a tököm, ezért kis terpeszbe kellett állnom. Igen ám, de a rajtam maradt zokni, elkezdett "szét felé" csúszni a fényes parkettán. Óriási erőfeszítésembe került, hogy ne spárgázzak el. Egyszóval nem volt egy leány(fiú)álom, megkönnyebbültem mikor elélvezett. Ettől én már a fentiek miatt is, piszkosul messze álltam. (majd be, tojtam a nagy erőlködéstől... )

– Most az én perceim következnek! – határoztam el. (mert, megérdemlem! )
Felsőtestét egészen előre döntöttem úgy, hogy a felső helyett az alsó ágy szélét markolta, majd terpeszbe segítettem. (közben sutyiban megszabadultam a büdös zoknitól. )
Állítottam a Rettentő állásszögén! (már nem párhuzamos, hanem merőleges volt a puncira. VÉGRE! )
A lucskos bejárathoz igazítva lassan elindítottam a "barlangtúrát". Ritka szűk járatba kerültem! (a közhiedelemmel ellentétben, nem a nagydarab nőknek van nagy lyukuk, erre gondolom mostanra már a is rájött... D)
A Lilafejű hóekeként hasította maga előtt a feltorlódott, élő emberi húst!
A behatolhatóság végső határáig toltam az Egyszeműt. Ott élvezkedtem egy jó percig, aztán beindítottam a Kúrógépet! Kifelé húzva, a makk széles pereme, valóságos vákuumot keltett a keskeny alagútban.
– Befelé hasít, kifelé szakít! – jutott eszembe.
A szűk henger, gyorsan olvasztotta a ki – be járó dugattyút.
– Nem lesz ennek jó vége, ha hamar vége! – gondoltam és kissé visszahűtöttem a motort.
A hasa alatt előrenyúlva, játszani kezdtem az elhagyatva vágyakozó Gyönyörgombjával.
– Had örüljön!
Örült is, mert nagy lihegések közepette, alaposan "visszadolgozva" elindult Ő is a kéjnek létráján. Látva, hogy nem fogom cserbenhagyni, én is újra felfűtöttem a kazánt!
Nagy lökések, sikolyok, hörgések kavalkádjában szinte egyszerre élveztünk el. Reszkető csípővel lövelltem ágyékába az olvadt magmát. Az ágyra dőlt, én meg rázuhantam. Egymás hegyén – hátán pihegtünk a takarón.

Lecsillapodva hanyatt fordult a keskeny ágyon. Én meg majdnem leestem. Kicsit a falra csúszott, így már melléfértem. (oldalfekvésben! )
Puszik, laza simogatások, meg némi oldott duma következett. Ismeritek a mondást "a Nő a pinának az a része, amelyikkel dugás előtt beszélgetni kell... " igaz, hogy én már dugás után voltam, de reméltem, hogy előtte is. (egy – két menet még jól esne... )
Beszélgetés közben simogattam és gyönyörködtem hatalmas testében. Mint ha nagyítólencsén át néznél egy normál, nőies alkatú Nőt! A szemem (majd a kezem) nem bírtam levenni, a féloldalas fekvéstől egymáshoz simuló, fantasztikus melleiről. Talpas pohár aljára emlékeztető, barna udvaráról, amiből simogatásom hatására, ujjpercnyi bimbók kúsztak elő.
– Szopiznom kell! – gondoltam és mohó ajkaimmal rávetettem magam.
Nyaltam, faltam, szopogattam a nőiesség ősi szimbólumát! A hajamba túrva közelebb vonta fejemet. Hallottam gyorsuló szíve dobogását! A kezem lassan megindult, impozáns hasán át
"melegebb tájak" felé. Végig masszíroztam tengernyi csípőjét, kéttenyérnyi ágyékát, és eljutottam a Gyönyör Kanyonjába. Ott várt már rám, a tarkababnyi kéjsóvár nyelvecske, ami éhes alsó ajkai közül kandikált elő! A kinyíló rombuszba nyúlva, bőséges nedvet kentem reszkető peckére. Szorgos munkám folytán vonaglott, remeget az egész teste.
Nem! Nem akartam, hogy így menjen el! Gyorsan a szétnyíló, robosztus combjai közé térdeltem. Az Izgágát, célra tartva újból barlangászkodni küldtem. Élvezvén hüvelyizmai szorítását, én is ráereszkedtem, elmerülvén a kolosszális test csodálatos nőiességben.
Rám fonódva, magába zárva, saját tempóját diktálva szeretkezett velem. Egyre magasabbra hágva a gyönyör csúcsai felé. Nem is olyan sokára, megérkezett! Hatalmasat élvezett!
Mint ha a Föld mozdult volna ki sarkaiból, úgy hányta – vetette magát! Két kézzel kapaszkodtam a kéjtengeren hánykolódó hajóba. Imádom, ha egy Nő igazi – igazán élvezi a szexet. Látom "munkám gyümölcsét"! Az ilyenért érdemes "harcolni", "dolgozni". Az ilyentől nem sajnálja az ember a "fehérjét"... (bár akkor épen nem kapta meg. nem akartam, hogy vége legyen... )

– Te nem? – kérdezte magához térése után, meglepődve.
– Olyan csodálatos volt a gyönyöröd, hogy az ámulattól teljesen elfelejtkeztem magamról! (kicsit hazudós vagyok, de nézd, hogy komálja a dumát... )
– Tényleg? Én olyan tramplinak érzem magam!
– Drága, Te annyira, de annyira NŐ vagy! (beveszi? )
Bevette, mert nagyon – nagyon forrón csókolt meg. Arcán meg földöntúli mosoly ragyogott. (a kezét azért nem kéne, itt helyben megkérni... )
Gondolom hálából, vagy hirtelen támadt szeretetből, kifordult alólam és a hátamra fektetett. Ő meg az ágy mellé térdelve, egyből a keményen álló Egonra vetette magát. (kapásod van! valaki bevette a kukacod! Ho – ho – ho – hooo... )
Összerándultam! Nem, nem a gyönyörtől! Amilyen jól dugott, olyan szarul cumizott!
Ha már szopattatok tök tehetségtelen nőt, akkor megértetek. (még mindig a hideg futkos a hátamon, ha eszembe jut. )
Ha megmondom, hogy nem a "fogazás" volt a legnagyobb gond, akkor elképzelhetitek. Ezt sürgősen be kell fejezni, mert felizgulás helyet, lelohadok!
– Drága, ezt most ne! Egyrészt régen fürödtem, másrészt a fantasztikus testedet ölelve, szeretnék szeretkezni Veled! A finom kis puncikádba akarok beleélvezni! – mondtam és lenyúlva a számhoz vontam a ajkait. (kicsit fasz ízű ugyan, de még mindig jobb, mintha szopna... )
Sikerült úgy kivágni magam (szájba) szorult helyzetemből, hogy nem sértettem meg. Sőt! Egész elolvadt a dumától. (higgyétek el, ez felért Neki egy előjátékkal! a legfontosabb női nemi szerv úgyis az agy... szakértők szerint. )
– Akkor legalább lehetnék én felül? – kérdezte miután elszakadt ajkaimtól. (naná! habár pont ettől a póztól óvott úgy ! ugyan már, van annak most épen elég baja a nagylukú Botsáskájával... )
– Természetesen, így legalább bejárhatja közben a kezem az egész testedet!
Azon nyomban az ágyékom fölé térdelt, és Hancúrlécet marokra kapva, izgatni kezdte megnyíló rombuszát! Jó darabig játszott a Vadállattal. Láttam a friss váladékot gyöngyözni, hívogató kapuján! Akkor célra tartott és óvatosan bele csusszant a Lililakalapos Galócába.
(pontosabban az, Ő belé... )
Lassú, kitartó lovaglásba kezdett. Kíváncsi tenyerem, alaposan feltérképezte kolosszális teste minden zegzugát! Az oszlopnyi combokat, lavórnyi seggét, hatalmas hátát, pazar hasát, lengedező csöcseit... A lány gyorsított, közben majdnem felegyenesedett.
Akkor láttam, hogy a felső ágytól milliméterre jár csak bólogató feje. A balesetet megelőzendő, elkaptam harangozó melleit és a számhoz vonva, szopogatni kezdtem. Mivel így egészen rám hajolt, elmúlt a veszély. Ez a cicipuszi adta meg a végső lökést! Rángó csípővel, vinnyogva fogadta frenetikus orgazmusát. Én is hagytam leolvadni a gerincemben felforró velőt, és...
Bekövetkezett a tragédia! A nő váratlanul teljesen felegyenesedett! Akkor jött a baj!
A feje búbjával úgy meglökte a felső ágyat, hogy az a sínből kicsúszva ránk zuhant! Vele együtt egy rahedli fölhajigált cucc.
Láttam a gyönyörtől átszellemült arca, hogyan változik egy pillanat alatt döbbent, kétségbeesett fintorrá. Sajnálom, de úgy, de úgy elkapott a röhögés. A sok limlom alatt fetrengve hahotáztam. Az elélvezésemből persze semmi sem lett.
Sőt, a Kegyetlen Kobra villámgyorsam löttyedt kukaccá változott!
A csajszi kikászálódva a romok alól halálosan megsértődött!
– Meg is sérülhettem volna! Te meg kiröhögsz! – fakadt ki.
A nevetőgörcsöt nagy nehezen leküzdve, bocsánatot kértem és neki láttunk a romtalanításnak. Láttam, hogy a fölső ágy pont olyan, mint az alsó, csak a sín emelte magasra. Egymás mellé rakva egy nagy kétszemélyes "kűzdőteret" kaptunk.
Mivel a Bálna még duzzogott kissé, ezért csókolgatni kezdem a hasát és az ágyékát. (OTT nem! ilyenkor már nem... )
A vaskos combjait simogatva mind közelebb kerültem a "lényeghez"! Egyik kezemmel, hüvelybemenetéből a kisajkain át, olajoztam jókora peckét.
A másikkal ujjazni kezdtem izmos járatát. Azt hiszem kezdett megbocsátani, mikor a másik ujjamra bőséges anyagot véve, a nagy "barna rózsába" döftem. Megmerevedett. A "Punci Izgató Részleget" teljes kapacitásra kapcsoltam, hátha sikerül elterelni a figyelmét.
Hasztalan. Bezárt a bazár! Mancsaimat alig bírtam kimenekíteni, összecsapódó kemény combjai közül!
– Nem! Azt nem akarom!
– Mért? Elvi síkon ellenzed, vagy próbáltad már?
– Próbáltam. Egyszer. Nagyon fájt!
– Biztos valami Balfasszal.
– Hát, ami azt illeti, a hagyományosban sem volt egy lepedőakrobata... (olvad a jég)
– Van egy biztos ajánlatom Neked! Megpróbáljuk, ha fáj rögtön abba is hagyjuk.
– De ami a fenekemben volt, az már nem kerülhet a puncimba. Se a számba... – közölte fenyegetően.
– Ez az ajánlat lényege! Ha fáj, kiveszem és szájjal kielégítem a puncid, (ebben az állapotában? Pfuj... ) én meg "úgy" maradok! Te csak nyerhetsz.
– Hát, nem is tudom... (megtört! )
– Van valami jó zsíros krémed?
– A polcon. Az a fehér tégely... – mondta bizonytalanul. (szüret! )
Elhoztam. Ö megfordult és kezdett négykézlábra állni.
– Nem kedves. Így tényleg fájna az elején. Feküdj csak hanyatt. Ide az ágy szélére tedd a popsid. Jól tárd szét a lábad! A kezeddel fogd a térdeid felett!
Szót fogadott! (jó ... )
Elé térdeltem. Az egyik kezemmel széthúztam kapitális segge félgömbjeit. A másikkal a tégelybe nyúlva, nagy adag krémet vettem a mutatóujjamra. A barna rózsához illesztve a lyukba kentem. Mindjárt utána is dugtam. Egész könnyen ment!

Most kissé ordenálé leszek! (bocsi) De azért vállaltam az alkut, mert az jutott eszembe, hogy egy ekkora darab nő biztos, hogy simán kakál akkorát, mint egy normál fasz.
Megfelelő előkészítéssel, nem lehet gond! (még egyszer bocsi, de csak így érthetitek meg magabiztosságom okát)

De most térjünk vissza a seggébe! (ez is jól hangzik... ) Mivel sima ügynek látszott, némi lazító játék után, a középső ujjamat is beküldtem a "korpásba". Óvatos körözéssel tágítani kezdtem. Közben, hogy figyelmét eltereljem a "tiszta kezemmel" a punciját vettem munkába. Lassan be is vált a számításom. Mozgásba lendült az ágyéka!
Kb. 5perc után már teljesen fellazult a záróizom. A krém is nagyon síkossá tette a bejáratot.
– Szeretném, ha Te tennéd be magadnak! Te jobban érzed hogyan jó, illetve rossz! És Te húzd rá magad! Óvatosan, apránként. Hagyj időt a popsidnak, hogy hozzám igazodjon!
Megrökönyödve lenyúlt és kézbe vette Egont. Én, még jobban szétfeszítettem a fenekét.
Ahogy a lyukhoz ért, kihúztam az ujjaimat. Többször is rátartva, próbálta magába tömni.
Eleinte az irányzékkal akadt gondja. Megtalálta a helyes utat! Óvatosan nyomkodta ugyan, de félt. A Ráncos egészen behorpadt. Elfogyott a bátorság...
Ekkor kicsi, de határozott lökéssel, átvágtam a gordiuszi csomót. A makk eltűnt a lyukban! Összerándult a teste!
– Lazíts, kicsim! Lazíts! – mondtam és a "tiszta kezemet" újra bevetettem a punciba, elterelő hadműveletként.
– Fájt ám! De már alig... – suttogta. (nyertem! )
Nem mozdultam, had szokja feneke a Váratlan Látogatót! A puncit viszont alaposan kezelésbe vettem! Sőt, a "piszkos kezem" tiszta hüvelykujját, a nedvedző barlangba dugtam, és masszírozni kezdtem hüvelyének belső izmait. A támadás hatására ismét megmozdult a csípője. Igen ám, de így a popsi is megindult a Lőcsön. Ő is érzékelte és megállt. Aztán újra indult. Ismét megállt. Egyre hosszabbak lettek a mozgás periódusai...
A fenekéről lassan elfeledkezve, már csak a puncijára tudott koncentrálni. Ezt kihasználva, finoman én is beindítottam Egon urat.
Farkammal a seggében, kezemmel a pinájában dolgoztam. Lassan érlelődött munkám gyümölcse. Nagy vonaglások, apró sikolyok közepette elélvezett! Én sem teketóriáztam tovább! Amúgy is elég régóta "kaptam az ívet", a felgyülemlett feszültség levezetetése nélkül.
Teljes gázra állítottam a Gecipumpát, és hosszú, kemény lökésekkel televágtam a valagát!

A kómából eszmélve, óvatosan húztam ki a Szerszámot. Hátha valami illetéktelen is kijön vele... Szerencsére nem következett be baleset! (nem lettem "szarfaszú"... )
A csaj felállt magára kapott egy fürdőköpenyt, törülközőt ragadott.
– Lezuhanyzok!
– Most? Kora reggel van...
– Hát , úgy is el kell mennem – motyogta pironkodva. (legalább most könnyű dolgod lesz... )
A mosdóhoz lépve, én is alaposan megtisztálkodtam. (ne mondjátok el Neki, de bele is ! két emelettel lejjebb volt a férfi WC! most öltözzek fel ilyen csekélységért... )
Mire visszajött már el is aludtam. (ez bunkóság! tudom... )

Késő délelőtt ébredtem. körülnéztem. Lassan rájöttem, hol vagyok.
A lány kezét, lábát szétdobva aludt.
– Nem is baj! Legalább nyugodtan szemügyre vehettem gigantikus testét. Alaposan megvizsgáltam. Hatalmas, nyitott combjai közt, ott a kéttenyérnyi szőrrel borított domb alatt, a fantasztikus pina. Jól meg néztem. Be volt ugyan zipzározva, de a hasadék alsó felén kissé már kinyílt.
– Oda kéne, becsempészi a lompost! – elmélkedtem.
Tudtam, ha simogatni kezdem, felébred és megdughatom. De volt egy régóta dédelgetett álmom. Egy nőt álmában meglepni! Arra ébredjen, hogy már jár benne a dugattyú! (kissé pervezz... ) Mindegy! Ez most kitűnő helyzet. Jól "szét van terítve"!
– Csak az a gáz, hogy amúgy is elég szűk. Most aztán végkép, ráadásul biztosan száraz is.
Ha így neki ugrok, lehet hogy "beletörik a bicskám", és fájhat is. Az mindkettőnknek rossz lenne – vittem tovább a gondolatmenetet.
Ekkor, mint égi jel, a csaj egészen felhúzta a bal lábát! Kinyílt a gyönyör kapuja! Most, vagy soha! A "szárazság" ellen, az éjjel a popóban használt kencével, alaposan bezsíroztam a Pionírt. A combjai közé lopóztam. Beirányoztam a Kegyetlent és elindítottam rázós útjára.
Megmozdult az áldozat! Ekkor ráfeküdtem, és teljes súlyommal leszorítva folytattam az előrenyomulást. Szűk volt, piszkosul szűk, de a kenőcs megtette a magáét!
Ő felriadva gyorsan rájött a merényletre.
– Bandita! Aljas bandita! – nyögte.
– Puncit vagy életet!
– Már el is vetted, Te kis szemét!
Gyorsan megbocsátott, mert kezét – lábát körém fonta és ágyéka is rámozdult Cimborám ritmusára. Belemerültem a nőiesség végtelen tengerébe, és vadul szeretkezni kezdtünk!
Gyűrtük, öleltük, pumpáltuk egymást. Megállt az Idő, meggörbült a Tér körülöttünk. Egy kozmikus fekete lyukba kerültünk. Pörögve zuhantunk a megsemmisülésbe. Egymásba olvadó ágyékunkból nem lehetett tudni, hogy ki folyik át kibe. Csak a gyönyör mindent elsöprő forgataga...

Nagyon lassan ocsúdtunk a . Sokáig feküdtünk szótlanul, összebújva.
Felkelt. Forró vizet engedett két csészébe. Neszkávét kevert. A hűtőből tejet varázsolt bele. Pár szelet kenyeret megvajazott. Reggeli után, helyére tettük a "gyilkos ágyat". Megbeszéltük, hogy majd találkozunk. Aztán elbúcsúztam...

A fiúk felé vettem az irányt. Közös albérletünkbe. A Róka vidéki srác, neki mindenképen kellett valami lakás, a és én szüleinkkel paneldobozában laktunk. Sem a hely, sem a családi körülmények nem tették lehetővé, hogy csajokat vigyünk haza. (főleg minden héten másikat... )
Ezért kerestünk egy közös kétszobásat. Egy idősebb munkatársunk családi házának szuterénjében, jutányos áron, találtuk meg az igazit. Előtér, fürdő, WC, konyha, két szoba. Az egyikben a Lomposfarkú uralkodott, mint állandó lakos. A másikon az Ordas és én osztoztunk, ha bulizni vagy kefélni akartunk. Arra a (bal)szerencsés esetre, ha egyszerre akadtak bugyi ügyeink, egy vastag függönyt szerelünk középre.
– Nem vagyok kíváncsi rá, hogyan bénázol a csajoddal! – közölte a .
Valójában persze a nők szeméremérzete miatt volt rá szükség

Otthon találtam őket. Foteljeikben ülve bámulták a plafont. Kezükben . (, szőrével... vagy ? ) Csatlakoztam hozzájuk.
– Na, beletört a szigonyod? – kérdezte a tőle megszokott jóindulattal Farkinca.
Elmeséltem a sztorit.
– Azért az ágy, csak – csak leszakadt! – röhögött a Róka.
– Na, ja. És Ti, mit alkottatok?
A Lompos kezdte a mesét. Milliót tettem volna egy ellen, hogy a szószátyár Ordas lesz az első.
– Valami nem igazán stimmelt Nála az éjjel – állapítottam meg magamban kajánul.
De hallgassuk a Rókát.

– Hazaballagtunk az éjjel mind a négyen. A konyhában nyeltünk még egy kis és mindenki ment a saját vackába. (akkor ittatok egy üveggel minimum, és mindenki a hóna alá vett még egyet – egyet)
– Gondoltam, eleget köröztünk egymás körül. Tele volt a hócipőm! (is! ) Nem akartam tovább játszogatni, ezért lehajigáltam a gönceimet és befeküdtem az ágyba. A Kis Fekete meresztette kicsit a szemét, (gondolom érzékibb vetkőztetésre számított) aztán Ő is nekivetkőzött. Bugyi – melltartóban, mellém bujt.
– Hát azokat, ki fogja levetni? – kérdezte romantikával, nem igazán megáldott barátom.
– Erre kibújt azokból is. Elkezdtünk ölelkezni, csókolózni miegymás, mikor a farkamra tévedt a keze. Lemerevedett. (gondoltam)
– Nagyon hosszú ez nekem – nyávogta.
– Azért levágatni, csak nem fogom miattad... (úri ember... )
– Fájni fog, sőt , ha nagyon bedugod.
– Majd odafigyelek!
– Ha elszáll az agyad, már nem fogsz figyelni.
– Akkor mi legyen?
– Azt ajánlotta, hogy leszop, én meg nyaljam ki! (a cimbora hozott némi "parasztlegényes" berögződést a falujából. Pl. nem nyalt... és szopatás után nem csókolózott. "olyan mintha saját farkammal smaciznék" szokta mondani)
– A lány aztán már arra alkudozott, hogy a kezemmel... Azt úgy is megtettem volna Neki!
– Hát neki álltam "pöcögtetni", de a lyukát sem hagytam ki. Jól megdolgoztam! Rázta magát, meg vernyákolt mikor elélvezett! (hiába, a lelki finomság... )
– Aztán nekiállt, hogy kiverje a farkam, de nagyon száraz volt a keze. Mondtam is. Akkor tényleg a szájába vette. Legalább is a fejét. Jól csinálta! Nyalogatta, szopogatta, a kezével meg a szárát masszírozta. De a végén lerántotta róla a száját. (miért is? ) A kezével fejezte be.
– Aranyos kis csaj volt. Fölajánlottam, hogy fölkötöm a faszféket. (egy konyhai törlőkendőt szokott hasonló esetben a farka tövére kötni, így nem tudott teljesen fölcsúszni a szerszáma. )
– A lányt egészen fölvillanyozta az ötlet. Szopott még egyszer, de csak addig amíg jól föl nem állt a Bráner. Ő akarta fölkötni. Aztán ráült és vagy egy órát lovagolt. Legalább négyszer elélvezett. A végén aztán én is beledurrantottam a levest. Utána elaludtunk.
– Reggel még egyszer kipróbálta a konyharuhát... Tényleg, most moshatom ki! (szegényke, tiszta geci meg pinalé) Aztán hazament. Azt mondta, bemutat egy barátnőjének, aki nagyon tudna értékelni. Majd kiderül mi lesz belőle...
– Hogy tudott élvezkedni ez a bige... Hogy rázta a seggét a rúdon, hogy visítozott... – tette hozzá ábrándozva.
– Hallottam – nyögte be a .
– Én nem hallottam ilyesmit a Te szobádból! Tényleg, Te mit alakítottál? – vigyorgott a Rókakoma.
– Nem érdekes.
– Mesélj Ordas, ne légy szégyenlős! – szálltam be én is.
– Jó de maradjon köztünk!
– Ez csak természetes... (tényleg nem mondtuk el senkinek... csak egy embernek... a legpletykásabbnak... de Ő megígérte, hogy nem mondja el senkinek... és be is tartotta... legalább tíz percig... )

– Egész jól kezdődött. Átmentünk a szobánkba. Ott egyből nekem esett. Nyalt, falt! Két percen belül nem volt rajtam egy fia ruha sem. Az ágyra lökött. Végigsmacizta az egész testem. Közben, ha hozzá akartam nyúlni azt mondta, hogy várjak a soromra. A farokhoz érve nekiesett. Úgy szopott, mint egy vaddisznó!
– Röfögött? – kérdeztem közbe.
– Azt talán pont nem, de minden mást. (öreg, ez nem volt valami jó hasonlat... )
Cuppogott, nyálzott, nyalta – falta a faszt! A végén akkorákat szívott rá, hogy az orrán jött ki a geci! De tényleg! Nem hazudok! (csak szeretetsz túlozni... )
– Akkor aztán levetkőzött, fölfeküdt az ágyra és szétdobta a virgácsait. Aztán várakozva nézett rám! (most Te nyalsz! bemutatta az elvárásokat... )
– A ruha tényleg sokat dobott rajta. Így alig maradt belőle valami! Vékony a karja, a lába, zongorázni lehetett a bordáin. Hanyatt fekve teljesen eltűntek a mellei, csak két apró bimbó mutatta, hogy mégis nő. Na legalább a csípője, az elég széles és ott még akadt némi hús. Ezt céloztam meg. Az ágya vetődtem a lábai közé. Kezeimmel a combjait alulról átölelve, nagyra nyitottam a terpeszt és elkezdtem "helmutolni" (a Helmut nálunk a nyalást jelentette. dugd kicsit ki a nyelved és mond ki a szót! rögtön rájössz miért... )
– Jó alaposan benyaltam Neki! Mindjárt táncolni kezdett az ágyéka. Gondoltam az ujjammal is rásegítek. Akkor ért a meglepetés. Nem is éreztem, úgy csúszott be. Na még egyet, de azok is csak lavíroztak benne. Amikor a harmadikat is beküldtem, akkor meg a behajlított kisujjamtól nem ment elég mélyre! Így csak kettővel vakargattam belülről. Meg én is úgy nyaltam közben, mint a vaddiszó! Aztán nagyot élvezett a pofámba. Akkor rámásztam. A farkam szinte észrevétlenül ment bele. Mint ha egy lavór langyos vízbe mártogattam volna. Lehangoló ám az ilyesmi! (én szóltam már a buliban! )
– Neki sem volt ínyére a dolog, mert felülre kéretőzött. Nekem aztán mindegy! Lovagolt.
Az már jobb, mert legalább keresztbe járt benne a faszom. Többet éreztem a nagy picsájából. A tövéhez, meg a "lökőcsontomhoz" dörgölte a pöckét. El is ment párszor! Látta, hogy én még sehol, akkor egyre kedvesebb lett. Rám feküdt, ölelgetett közben, ami jó volt ugyan de annyira nem, hogy a második adagot is bele ürítsem. Vártam, majd csak megunja a játékot. Akkor megkérem, hogy szopjon le megint!
– Aztán eszembe jutott, amit egy hasonló, Vödörlukúról meséltél! – villant rám a szeme.
Kipróbáltuk! Olyat kúrtunk mint egy ház! Televágtam a Nagy Lucskost!
– Reggel meg elhúzott haza. Sose lássam többet. – fejezte be a Farkinca.
– Te fizeted a az ötletért!
Legyintett. Nem számított köztünk az ilyesmi. Lassan megérkezett néhány másik haver. Pótszilvesztert tartottunk. Olyan igazi kanmurit.

(Nem mondom el mi volt a trükk, mert szeretnék még írni néhány sztorit, mozgalmas és szextől sem igazán mentes ifjúkoromból. Az említett eset lenne az egyik. Megérthetitek, hogy nem akarom ellőni a poént. )

Akkoriban ők voltak a barátaim. Máskor, másközegben nagyon jó srácok voltak. Mindenben számíthattam rájuk. Együtt is melóztunk egy darabig. Nagyokat röhögtünk, buliztunk!
Más kérdés, ha nő lettem volna mindkettőjüket, messze elkerülöm. Sőt, azt hiszem saját magamat is...

Így telt 1989 Szilvesztere...